DÜHÖNGŐ

Aki saját gyerekét is képes maga előtt tolni és szennyes érdekei szerint felhasználni

Korábbi megszámlálhatatlan ígéretemet megszegve és mazochista hajlamaimnak engedve, tegnap reggel elolvastam az időközben vírusként elterjedt, a Magyar Hírlapot a totális érdektelenség posványából kiemelő, Bayer Zsolt nevével fémjelzett történelmi cikket az élet értékéről. 

A messziről indító, demagógiában és a témához semmilyen módon nem kapcsolódó, öncélúan részletezett, helyenkenént nevetségesen életszerűtlen információkban vastagon tocsogó mestermű arról szól, hogy nyolc – baseball ütőkkel és feszítővasakkal felszerelt – cigány (akik között elvileg voltak fehérek is) kis híján agyonverte a lovagkeresztes szépirodalmár és újságíró fiát.

Aki egyébként kiváló tanuló, ötéves kora óta dzsúdozik, van két nyelvvizsgája és orvos lesz. És aki szerda este szintén dzsúdós barátaival egy Wesselényi utcai sörözőben búcsúztatta az unokatestvérét. Akit Tamásnak hívnak, úszó, most érettségizett és azóta már megérkezett az Egyesült Államokba, ahol megkezdi egyetemi tanulmányait, miközben egy washingtoni egyetemi csapatban úszik tovább. Mint megtudtuk, mindenki más szándékozott inni, kizárólag az ünnepelt nem, aki vállalta, hogy Bayer fiának autóját hazavezeti.

A balhé egyébként azért tört ki, mert az egyik alak a nyolcból rátámaszkodott Bayer fiának kocsijára, ő pedig szólt neki, hogy az az övé, ne piszkálja. Ekkor a semmiből megjelent a második alak (ez is cigány), leverték a gyereket a földre, és mellkasát, arcát rugdosták. Szerencsére Tamás segítségért rohant, ez pedig elvonta a két féreg figyelmét a Bayer csemetéről, aki szintén visszarohant a sörözőbe, hívni a többieket. Ahelyett, hogy a kocsma biztonságában rendőrt hívtak volna, kimentek az utcára, ekkor került egymással szembe öt sportoló és nyolc, falkába verődött büdös cigány. Feszítővasakkal és baseball ütőkkel. A történet drámai csúcspontja:

A tragédiát csak az akadályozta meg, hogy a söröző tulajdonosa, aki szemmel láthatóan ismerte a bandát, kijött, és elzavarta a csapatot.

A fiunk így összeverve, szétvert arccal, állkapoccsal, összerugdosva, de legalább élve hazajött.

És még:

Azt mondja a fiunk és az unokatestvére, hogy amíg a földön feküdt és rugdalták, mindketten azt érezték, ezek ölni akarnak. Ezeknek semmi nem számít. Ezeknek semmit sem jelent az emberi élet. (…) Ezekkel mi, a fiunk, az unokatestvére, a sportolósrácok nem vagyunk egyenlők. Ezek kártékony, a társadalom nyakán élősködő, közveszélyes és teljesen felesleges lények, akiket el kell tüntetni a társadalomból. Ezeknek a szavazata nem egyenlő a mi szavazatunkkal, a jogaik nem érdekelnek, a sorsuk sem érdekel, és sok mindenre hajlandó lennék, hogy életük hátralévő részében egy tolókocsiban ülve, szívószállal szürcsölgessék a pépeset. (…) A fiunk pedig orvos lesz. Arra fog esküt tenni, hogy adott esetben ezeknek az életét is megmenti.

Még mielőtt a sci-fi és fantasy felső határán egyensúlyozó történetet összevetném a rendőrség közleményével, tisztázzuk: az erőszakot semmilyen esetben, semmilyen formában, semmilyen feltételek mellett és semmilyen ok-okozati összefüggések mentén nem tartom elfogadhatónak, megengedhetőnek. Senkivel szemben. Elítélem az effajta cselekedeteket akkor is, ha Bayer Zsolt fiáról, ha Bayer Zsoltról, a sarki fűszeresről, vagy bármely, velem azonos vagy velem ellenkező elveket valló embertársamról van szó.

Amit viszont legalább ennyire gyomorforgatónak tartok az az, amikor egy szülő saját gyerekét használja fel arra, hogy aljas, földhözragadt, nyomorult életének célját igazolva lássa. Bayer Zsolt irodalmi-újságírói-publicisztikai munkássága során nagyon sokszor leért már a pöcegödör aljára, ám ez itt mindenkori legsötétebb agymenésén is túltesz.

Minden szülő érzett már olyat, hogy ölni tudna, midőn a gyerekét bántalmazzák, nagyon sok szülő gyerekét bántalmazták már korcs lelkű, morálisan sérült, a társadalmi integráció tekintetében alulmaradt egyének. De igen kevés szülő sírta el bánatát hatásvadász, manipulatív, az uszítás húrjait egy egészen elképesztő irányból pengető újságcikkekben. Nem tudom hány szülő van, aki arra használta gyerekét, hogy egy egészségeset cigányozhasson, hány szülő tudna különbséget tenni aközött, hogy a gyerekét egy cigány, egy magyar, egy piréz, vagy éppen egy nigériai ember bántalmazza. Forrás: police.hu

A rendőrség (a híresen pártatlan magyar rendőrség) Bayer Zsolt állításainak meglehetősen ellentmondó közleménye világosan mutatja, hogy – bár a kormánybarát propagandasajtó Cigányok verték meg Bayer Zsolt fiát címmel hordozta körbe az áldozatot a közvélemény színe előtt, ez az ember egy, a saját gyerekével történt sajnálatos esemény kapcsán sem képes mást tenni, mint ami lénye értelmét adja: hazudik, csúsztat, mocskolódik.

Bayer nem csak egy antiszemita, rasszista, sérült lelkű ember, hanem hazudik, kiszínez és ettől sehogysem kerek ez a kép. Szóval, nem nyolcan voltak, hanem négyen, a négyből kettő büdös cigány nem rugdosta a földön fekvő fiút, hanem közülük egy okozott neki könnyű sérüléseket. Azt gondolom, nem szükséges ecsetelnem, hogy egy feszítővas milyen csodákra képes. Tehát az eltúlzott, hamis alapvetést követően értelemszerűen hamis, gyalázatos következtetésre jut a szerző. A történet több sebből vérzik, és igazán szánalmas, hogy ez az ember még a saját gyerekével kapcsolatosan sem képes felülemelkedni a Fidesz által megvásárolt tollforgató minőségén.

Azonkívül, hogy a kiváló unokatestvért teljesen irrelevánsan említette meg (amúgy ki az a barom, aki a világszínvonalú magyar oktatás elől a hanyatló, ellenséges Amerikába menekül?), az írás hemzseg a kérdőjelektől és életszerűtlen részletektől: 15 éve dzsúdozó fiatalembert egy közel ötven éves ember simán földre visz; 5 jókötésű sportember kevésnek bizonyul kettő, vagy négy vagy 8 cigány nemzetiségű támadóval szemben, ám a kocsmáros egyszemélyben megfutamodásra készteti az akkor már felfegyverkezett túlerőt. Amely néhány perccel korábban ölni akart. Amely túlerő egytől egyig cigány volt, bár lehet, hogy fehérek is voltak köztük. Amely túlerő szétverte a fiú állkapcsát és véresre verte, miközben a rendőrségi vizsgálat megállapította: könnyű testi sértésről van szó.

Mert az a helyzet, általam mélyen megvetett Bayer Zsolt párttag, hogy a manipulatív hatásvadászat önmagában sem túl elismerésre méltó cselekedet, ám a tényszerű hazugság egyenesen visszataszító. Ha már ilyen pontos helyzetleírást sikerült adni, illett volna figyelembe venni, hogy a nyálcsorgató kedves rajongó lehet, hogy idióta, de mindenki más tudja: a Wesselényi utca be van kamerázva, egy feszítővasas-baseball ütős sztoriból komoly rendőrségi ügy lehet, már amennyiben a publicista igazat állít és az eset megtörtént.

Csakhogy (apropó, mit keres egy Bayer csemete nem este, hanem éjnek idején a zsidó negyedben, mint valami kigyóvállú, buzi, drogos romkocsma töltelék?) a publicista hazudik a fizetéséért. Gátlástalanul, szemrebbenés nélkül. A Kiss László csoportos nemi erőszakoló esetében áldozathibáztatástól sem mentes védőbeszédével szemben, most nyilván védi az áldozatot, hiszen saját gyerekéről van szó. Helyes. Ám ezzel nem elégszik meg: Bayer nemzetiségi kérdést gyárt egy olyan erőszakos cselekményből, amelyet minden normális ember – származásra, korra, nemre, vallásra, politikai nézetekre és szexuális irányultságra való tekintet nélkül – elítél. Akkor is, ha az nincs kiszínezve,eltúlozva, telehazudva.

De minden normális, egészséges lelkületű emberrel szemben Bayer lelke fertőzött és beteg: leírja, hogy az ő gyereke, hogy ő maga ezeknél többet ér. Ezeknél, akik nem nyolcan voltak, hanem négyen, akik nem nyolcan verték szét a Bayer csemete pofáját, hanem egyikük csapkodta meg valószínűleg azért, mert több vagy kevesebb alkohollal a szervezetében rosszul mérte fel egy konkrét verbális konfliktus kezelésének lehetőségeit. Ilyenkor normális apa nem faji hivatartozásról óbégat, nem ír egy bűzös hazugságoktól és költői túlzásoktól túlcsorduló halandzsát, hanem a teljesen érhető szülői indulatok ellenére feljelentést tesz és utánajár az igazságnak. Egyúttal és esetleg szemrehányást tesz a kormánynak azért, mert ilyen ma Magyarországon a közbiztonság és mert a rendőrséget civilek, újságírók, ellenzékiek vegzálására utasítják ahelyett, hogy hagynák, lássa el a feladatát.

Az teljesen mellékszál, hogy Bayer Zsolt fiának unokatestvére Amerikában tanul tovább, miközben Bayer Zsolt naponta tesz hitet az árokásó, agresszív prolikat és gondolkodásra alkalmatlan birkákat nevelő oktatási rendszer mellett. Az viszont nem mellékszál, hogy azoknak a szavazata, akiről ez a mérgezett tollú seggnyaló beszél valóban nem annyit érnek, mint mindenki más szavazatai. Azok, akikre te gondolsz, Bayer, azoknak fizetni fogunk 2018-ban is, hogy pártodra és kormányodra szavazzanak. Ez persze ne zökkentsen ki egy percre se a gyűlölködésből és a szektád kábításának igyekezetéből!

Ez az egész undorító cigányozás kurvára mellément, bár a cigány tetszőlegesen behelyettesíthető a zsidókkal, migránsokkal, liberálisokkal, ellenzékiekkel, egyszóval mindazokkal, akik szembenállnak a nemzeti posvánnyal, ahol ilyen beteg lelkű emberek teremnek, mint te. Egyfelől remélem, hogy a fiad testileg-lelkileg rendbejön, orvos lesz belőle, és rádöbben arra egyszer, hogy az egyik legnagyobb veszélyt az ő életére nézve az apjához hasonló hazug, gyűlölettől fröcsögő igazságbeszédekre szakosodott, puhatestű, szervilis pojácák jelentik. Akik saját gyerekeiket is képesek maguk előtt tolni és szennyes érdekeik szerint felhasználni őket.

Az is igaz, hogy engem mindeközben egyáltalán nem vigasztal, hogy ezzel a sötét, mocskos, aljas lelkülettel Bayer Zsoltból nem lett orvos.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább