Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Választottam magamnak egy országot, de ez már nem ugyanaz… Most már hova menjek?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,018,900 forint, még hiányzik 1,981,100 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Több mint negyed évszázada… Jöttem, maradtam, beilleszkedtem, tetszett!

Ceaușescu Romániája után, számomra itt maga volt a Kánaán… maga a Nyugat, amiről nekem fogalmam sem lehetett azelőtt.

Jöttem szerényen, maradtam… mondhatni hogy csak magyar anyanyelvem okán és mert akkoriban még a Magyar Himnusz teljesen másképp hatott rám: szinte mindig megkönnyeztem… Annak ellenére, hogy az őseim is végigjárták a maguk XX. századi kálváriáját: voltak hol magyar, hol román állampolgárok anélkül hogy kiléptek volna a házukból, voltak Amerikában pénzt keresni-földet venni. Voltak katonaként háborúban, háború után menekültek németként Németországban – országot újjáépíteni, voltak szovjet munkatáborban (Don-medence szénbányái), voltak Földvári haláltáborban…

De mindig visszatértek a szülőföldre… csak a háborúból és haláltáborból nem.

Én is kibírtam (hiszen mi ez az előzőekhez képest?!), hogy engem „otthon” lebozgoroztak, „itthon” lerománoztak, azért lettem mára az ami: Partiumi, elmagyarosodott sváb, adott körülmények miatt többnyire román kultúrán nevelkedett (8 általános magyarul), de magyar anyanyelvű „csomag”. Mára már így fogalmazom meg a nemzeti identitásomat. Vajon miért? Mert… csak!

Tehát én már cseréltem egy országot – hívtak, csábítottak Németországba. De nem, én itt maradtam. Néhány évvel ezelőtt még reménykedve a majdani boldog, gondtalan nyugdíjas éveimben.

Mára azonban, mikor már elérhető közelségben van (pár év, ha megérem és ha addig nem változtatnak még valamit), egyre inkább elbizonytalanodom. Úgy érzem ellopták, ellopják a jövőmet.

Oda a magánnyugdíj „vagyonom” (az mégis csak az enyém volt, lett volna, ha „eltőzsdézve” is), az államadósság ugyanannyi, sőt még több is lesz mire odajutok, hiszen mindazt a nyugdíj-részt (25%) már az államnak kell állnia, ami alól éppen hogy már mentesülhetett volna.

Aztán lesz majd visszafizetendő letelepedési kötvény…

Aztán lesz majd Paks II-hitel…

Aztán ha minden „jól” megy (kinek is?), lesz olimpia-hitel vagy hívjuk bárminek, csak sokba kerüljön…

Aztán lesz, ki tudja még mi… És félő, hogy ezek mind-mind a majdani nyugdíjam rovására mennek.

Ellopják a jövőnket, meglopják a következő generációkat, de nekem már nincs más lehetőségem!

Nekem már nincs hova mennem. Én Európában vagyok. Itt szeretnék európaiként maradni… élni… túlélni.

Vagy visszamenni a szülőföldemre…

Róza néni

adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!