NEHAZUGGY

Mi az, ami nem túl drága a hatalom megtartása érdekében?

Tamás Róbert | 2016. Augusztus 30, Kedd | 13:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem, nem Bayer Zsolt a téma. Csak az apropó. Amúgy engem – és még sokunkat – hidegen hagy a publicista személye, külseje, belseje, éppen aktuális eszméi. Gondol és ír, amit akar, akinek tetszik, az pedig helyesel, vagy nem. Nincs jelentősége az egész figurának.

Amiért mégis szót kell ejtenem róla, az a Magyar Idők – tudom, de hiszek abban, hogy figyelni kell a kormánypropaganda hangjára és nyitottnak kell lenni minden irányba, tehát én olvasom – mai számában egy egészen döbbenetes cikk jelent meg, ami mellett nem tudok, nem is akarok szó nélkül elmenni. Egy rendkívül feldúlt nyugdíjas ügyvéd jegyzi az írást, bizonyos Somogyi János. Róla annyit lehet – és talán ezt sem feltétlenül érdemes tudni -, hogy 1994-ben Somogyi volt a Magyar Helsinki Bizottság első ügyvédje. Aztán 10 évvel később kilépett a Magyar Helsinki Bizottságból és lelkes támogatója lett – bár a tagság alatt is az volt – Orbán Viktornak. Szíve joga, semmi baj nincs ezzel.

A cikkel azonban, amit a Magyar Időkben összehordott, számtalan súlyos gond van.

Az apropó: Bayer emberi és szerzői nagysága, hazaszeretete és mindenki más aljassága. Úgy általában is és tételesen is.

„Nehogy már olyan emberek diktáljanak, akik a társadalom asztalára semmit sem tettek le, csupán a baloldali kormányok klientúráihoz való tartozásukat állami díjjal ismerték el, méltatlanul, a magyarság szégyenére.”

Tehát akik nem az Orbán-kormánytól kapták a kitüntetésüket, azok politikai seggnyalók és szerencselovagok, szemben Bayer Zsolt Orbán-kori kitüntetettel, aki a magyarság büszkesége. Értjük.

„Nehogy már nekünk kelljen meghátrálnunk. Bayer Zsolt ebben az országban százezrek kedvenc publicistája, tévés műsorvezetője, személyisége, aki kimondja helyettük is azt, amit nem tudnak úgy megfogalmazni, elmondani és százezrekhez, milliókhoz eljuttatni, mint ő.”

Kissé túl van misztifikálva Bayer. Százezrek kedvenc publicistájának blogját havonta kevesebb, mint 93 ezer ember olvassa. Ez még a blogszféra alsó szegmense, magyarul közepesen érdektelen az olvasók számára. A komplett Magyar Hírlap, ahol ez a nemzeti büszkeség publikál heti egy-két alkalommal, tehát az egész weboldal havonta 760 ezer oldalmegnyitást ér el. Csak összehasonlításként: a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk lényegesen magasabb olvasottsággal büszkélkedhet. Mégpedig úgy, hogy nem Széles Gábor tolja a pénzt, hanem az olvasók önkéntes alapon és a teljes költségvetésünk kisebb, mint Bayer nettó fizetése. Tehát szó sincs százezrekről, milliókról pláne nincs, legfeljebb forintban. Bayer egy túlhabosított, túlértékelt és túlfizetett publicista, semmi több.

„Vagy nem is Bayer Zsolttal van a baj, nem is őt utálják, hanem bennünket, úgy en bloc, a magyarokat?”

Itt csúszik át a cikk egy egészen más dimenzióba. A szerző innentől kezdve a magyarságot kettéválasztja – pontosan úgy, ahogy a kormánykommunikáció is teszi -, vannak a mimagyarok és az ők. Itt jön Soros György és a Magyarországot eltiporni akaró háttérhatalmi összeesküvés. Hosszasan.

„Ez a szűk réteg nem fog soha elfogadni egyetlen magyar kormányt sem, csak olyat, amelyik hű kiszolgálója a magyar érdekekkel szembeni nemzetközi pénztőkének, amely kollaboráns az Európát vezető, ’68-as, Cohn-Bendit-féle marxista gyökerű szélsőbaloldallal, és fenntartás nélkül támogatja az Egyesült Államok világbirodalmi politikáját. Remény sincs arra, hogy megváltozzanak és lojálisak legyenek ezzel az országgal.”

„Meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet, és ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy ez a szűk réteg valaha is az egységes magyar nemzet része lesz, mert nem is akar az lenni. Nem akarnak sem nemzeti összefogást, sem nemzeti egységet. Magyar állampolgárok, helyük van az országban, élhetnek közöttünk, rajzolhatnak Hitler-bajuszt, fasisztázhatnak, nácizhatnak, rasszistázhatnak, Harmadik Birodalmazhatnak kedvük szerint, ahogyan teszik is. Gyűlölködhetnek, acsarkodhatnak, lesajnálhatják a magyar értékeket, drukkolhatnak a magyarok ellen, kívánhatják országunk kiszolgáltatottságát idegen hatalmaknak. Tudomásul kell vennünk, el kell fogadnunk, hogy ez van. Nem baj. Jól megleszünk nélkülük is.”

Tehát mindenki, aki nem örvendezik Bayer kitüntetése felett, az hazaáruló, nem magyar, sőt, kimondottan ellenség. Még szerencse, hogy csak egy szűk réteg.

Ez így rendben is van. Csak néhány tévedést szeretnék helyére tenni: nem egy szűk réteg tartja aggasztónak Bayer kitüntetését, hanem sokan. Nem egy törpe kisebbség nem szereti a korrupciót, az ország lerablását, a demokratikus jogok felszámolását és tartja ezért felelősnek az Orbán-kormányt, hanem sokan. Aki rámutat a bajokra, beszél azokról, az nem kollaboráns, nem nemzetáruló, hanem a hazáját szerető magyar ember. Pontosan úgy, ahogy Bayer, vagy ezt a kirekesztő, hazug cikket összebarkácsoló Somogyi János is hiszi magáról.

Súlyos, ugyanakkor szánalmas dolog a jelenlegi kormányt és híveit kinevezni igaz magyar embereknek és mindenki mást sárba tiporni, ugyanis közös az ország, bármennyire képtelen is ezt elfogadni Somogyi János nyugalmazott ügyvéd. Ha van, aki uszít és gyűlöletet kelt ebben a szerencsétlen országban, az véletlenül sem az a 100 egykori kitüntetett, aki úgy gondolta, a kitüntetés visszaadásával tudja kifejezni nemtetszését, hanem az az egy darab Somogyi János, aki Bayer Zsolt kitüntetésének ürügyén nekiment mindenkinek, aki másként gondolkodik, mint ő.

Bayer súlytalan senki, Somogyi is az. De ez a feneketlen gyűlöletkeltés, a magyarság kisajátítása és minden másként gondolkodó sunyi mocskolása nem más, mint felesleges indulatkeltés, az ország polgárainak egymás ellen fordítása. Érdekes lesz megfigyelni, hogy meddig mennek ezek az emberek. Mi történik egy esetleges bukást követően? Mi az, ami nem túl drága a hatalom megtartása érdekében? Jöhet a polgárháború is? Az sem túl nagy ár? Félek, hogy nem, az sem túl nagy ár. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!