NEHAZUGGY

Zárt osztály, halszag és rothadás

Molnár Bálint | 2016. Augusztus 24, Szerda | 18:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tessék, itt van, elkészült, ez az. Tudnillik az újrahasznosított kosárlabda-induló, az 1956-os emlékév hivatalos ~~kormányindulójának~~ himnuszának kikiáltott borzalmas bazseva videoklipje. Mert amit eddig láttunk, az nem az volt. Tudjátok ez az az ingyen dal, ami 50 millióba került. Nem vagyok irigy kutya, iderakom, hogy itt legyen, amíg a Youtube is úgy akarja. Vagy Schmidtmariska néni. Vagy az egyigazfideszistenség.

Akinek ez a – halszag elütése céljából szerintem újrakevert – szexuális hangzás nem b*szta kellőképpen a fülét és képes volt végighallgatni, az egyúttal láthatta is (bár az is igaz, hogy hang nélkül is nagyon vicces tud lenni a kép, sőt), hogy Schmidt Mária terrorházmester-asszonyság lényegesen ritkábban szerepel az örömtől és boldogságtól szétfeszülő képsorokon, mint az egy héttel ezelőtti, összevágott kockákkal aláfestett giccs- és képzavar-kollekción. Amit időközben leszedtek az emlékév hivatalos Youtbe-csatornájáról. Közvetlenül azután, hogy a kommenteket is letiltották alóla.

Ettől függetlenül azért csak megkérdezem: mi a búbánatot keres ebben a hivatalos klipben a kormánybiztos? Azt értem, hogy azért kapott a valaga alá 13,5 milliárd adóforintot az emlékév megszervezésére, hogy a halszagot Gyurcsány Ferencen kérje számon, de arra szerintem egy árva fillért nem kapott, hogy magát szerepeltesse ebben az újramelgített gyalázatban.

Most mégsem ízlésvitát fogok nyitni arról, amiről egyébként lehetetlen és értelmetlen is vitázni, hanem arról kellene pár szót beszélni, hogy tehát mától az interneten is elérhető az 1956-os emlékév Egy szabad országért című dalának videoklipje. Ezt onnan lehet tudni, hogy egy titkos, szigorúan zártkörű sajtótájékoztatón mutatták be a szóban forgó csodát a Terror Házában. Amely sajtótájékoztatón csak néhány, előre meghívott stáb vett részt, a 444 újságíróit pedig – hiába kérték a sajtófőnököt – nem engedték be az épületbe. Erről maga a portál számolt be.

Akit érdekel, valamely Habony-féle vagy nevezzük csak simán Orbán-féle médiában megtalálja, hogy Terrormariska miként verdeste a mellét azzal, hogy már 300 ezren hallgatták meg az interneten Desmond Child elementáris, elsöprő erejű, felbecsülhetetlen értékű remekművét és hogy az összefogás milyen fontos az 1956-os élmény építésében. Ebben semmi meglepő nincs, miként abban sem, hogy egyetlen szó nem esett a dal igencsak sikertelen fogadtatásával kapcsolatban.

Ha nem tudnánk, hogy Schmidt Mária az mno.hu közérdekű adatigyénylésének is képtelen volt eleget tenni és bemutatni, mi került 50 millió forintba (a Terror Háza Múzeum programigazgatója, Tallai Gábor vallotta be, hogy ennyi volt) ezen a 9 éves gagyin, mert még szerződések sincsenek (!!!!), akkor is beszélni kellene arról, hogy a megénekelt szabad országról szóló videoklip hivatalos bemutatójára nem engedik be a sajtót (!!!!).

De, a sajtót beengedik. Azt a részét, amelyik nem kérdez, nem kíváncsi, nem érdeklik a részletek, hanem benyeli a moslékot, amit eléje öntenek, majd visszabüfögi az olvasók objektív és teljeskörű tájékoztatására és örömére. Fel tudjuk ezt fogni? A hetedik éve kormányon lévő Schmidt Mária méltatlan sajtótámadások fölött siránkozik és az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján kitiltja a sajtót a Terror Házába sutyiban összehívott belterjes szeánszról úgy, hogy közben közös építkezésre szólít. Állami pénzből összecsapnak két tányért és a közérdekű, állami pénzből finanszírozott termékbemutatóra nem engedik be csak a seggnyalókat!

Mariska! Csak azért nem emlegetem Bayer Zsolt kedvenc szófordulatát, mert kultúrember soha senkinek nem szidja a felmenőit, akik valójában csak fékezett üzemmódban tehetnek arról, hogy kivé-mivé lesznek az utódaik. De azért én is elmondom a kedvedért, te nemzeti értelmiségi! Hazudtok, álszentek vagytok, hülyének néztek.

Milyen szabad ország az, ahol a botrányos szargiccs fogadtatását látva, eltüntettétek az eredeti slide-show-s verziót a többezer dislike-al és néhány száz elmarasztaló kommenttel együtt?

Milyen szabad ország az, ahol a forradalomügyi kormánybiztos a közérdekű adatigénylésre válaszul – mert semmit nem tud felmutatni, vagy a mentségére felhozni – a bíróságra irányítja a munkájukat végző újságírókat?

Milyen szabad ország az, ahol mindenki ingyen vesz részt egy produkcióban és a végén 50 millió forint közpénz tűnik el a munka hevében, és senki nem áll ki magyarázatot adni erre?

Milyen szabad ország az, ahol a kormány fosik a sajtótól, mint az ördög a szenteltvíztől és 60 évvel 1956 után fizikailag megakadályoz újságírókat abban, hogy a munkájukat végezzék? Olyan újságírókat ráadásul, akik nem az adófizetők pénzéből tájékoztatnak félre.

Ti nevezitek magatokat nemzetinek, kereszténynek és demokratának? Ti, akik autentikus ÁVH-s környezetben éneklitek, hogy ez egy szabad ország, miközben számlákkal, szerződésekkel nem tudjátok igazolni, hogy mire nyúltatok le megint több tíz milliót 1956 emlékére.

Igen, egészen konkrétan ez történt. A kormányfelszopó média akolmelegében bemutatták az 1956-os emlékév hivatalos himnuszát, amely ingyen került 50 millióba. A mű címe igen plasztikusan: Egy szabad országért. Egy olyan szabad országért, ahol a hatalmas mű klipjének bemutatójára elfelejtik meghívni, majd be sem engedik a szabad sajtó képviselőit, akikkel kapcsolatban kritikai hozzáállásra számítanak. A klipről nem szabad kérdezni, a klipet nem szabad kommentelni és végképp nem szabad megtudni, hogy akkor mégis mire ment el 50 millió forint azon kívül, hogy a halszagra. Ha ez nem szabadság, akkor semmi. És örüljünk, hogy demokrácia van, mert ha nem lenne, akkor az ilyen ellenséges, gondolkodó, számonkérő elemek mind börtönben ülnének.

1956 hősei forognak a sírjukban. Sajtószabadság? Szabadság? Szabad ország? A fenét. Zárt osztály. Halszag és rothadás.

adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!