NEHAZUGGY

Hahó, magyarok a világban! Láttok minket?

Tamás Róbert | 2016. Augusztus 21, Vasárnap | 13:21

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,588,394 forint, még hiányzik 1,411,606 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jobban kell figyelni a külföldiek Magyarországról alkotott véleményére – vélekedik Monok István, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság magyar társelnöke. Igaza van, bár szerintem az sem lenne butaság, ha esetleg az itt élő magyarok véleménye is számítana valamit.

Jelenleg két eszelősen fontos kérdés pattog a kormány előtt. Az egyik – ki nem mondva ugyan, sőt, kifejezetten tagadva, de már megtanulhattuk, hogy úgy hazudnak, ahogy a csillag megy az égen – az Európai Unióból való majdani kilépés.

A másik – nyíltan, kurucos daccal felvállalt hülyeség – az olimpia rendezésének ügye. Miután mindkét kérdésben meglehetősen egységes a társadalom a közvélemény-kutatások szerint – mégpedig a közakarat pontosan Orbán Viktor aktuális becsípődéseivel szembe megy, minimum izgalmas időszakra számíthatunk.

Annyiban érdekesek ezek a kutatások – az olimpiára vonatkozó egészen friss – hogy mindegyiknél az jön ki végeredményként, ami kormányzati szempontból feltétlenül aggodalomra adhat okot: a társadalom háromnegyed része normális és reálisan látja a helyzetet. Tehát azt, hogy Magyarországnak az Európai Unión kívül nincs jövője, valamint azt, hogy az ország eléggé le van rongyolódva ahhoz, hogy ne is gondoljunk egy olimpia rendezésére, mert az megadná a kegyelemdöfést az egyébként is rogyadozó gazdaságunknak. Valamint azt is feltűnően sokan gondolják, hogy szeretett kormányunk leginkább azért óhajtana olimpiát rendezni – Orbán Viktor személyes ambícióján túlmenően – hogy a rokoni-baráti kör megint gazdagodjon egy izmosat, mindenki más rovására.

Tehát azt nagyjából tisztán láthatjuk, az itt élő magyarok mit gondolnak az országról, annak kormányáról és szeretve tisztelt miniszterelnökéről. Az viszont valahogy nem nagyon érdekel senkit kormányzati szinten, hogy vajon mit gondolnak azok a magyarok, akik akár évtizedekkel ezelőtt, akár mostanában elvándoroltak innen, vagy csak hosszabb ideje külföldön kénytelenek keresni a boldogulást.

Márpedig ez – ha a kormány szerint nem is, a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk szerint – nagyon fontos kérdés. Minket például roppantul érdekelne, hogyan látják az ország helyzetét azok, akik nem belülről, hanem pár lépés távolságból szemlélik.

Milyen látványt nyújt az ország egy olyan magyar számára, aki nem érzi a bőrén közvetlenül a poshadt légkört, aki egy – talán szabadabb, demokratikusabb, érettebb – társadalomba ágyazódva tekint vissza.

Érdekes lenne tudni azt is, hogy mi a választott országban élő, nem magyarok véleménye mindarról, amit tudnak Magyarországról, a magyar kormányról, az itteni eseményekről. Aztán arról is szívesen hallanánk, hogy huzamosabb távollét után milyen érzés hazajönni akár végleg, akár csak látogatóba. Van érezhető különbség az utolsó itthonlét óta? Javul, vagy romlik a helyzet véleményük szerint?

Örömmel vennénk, ha megosztanátok velünk az érzéseiteket, bárhol éltek is ezen a (zömében nem fideszes) bolygón. Azt tudjuk a visszajelzésekből és látjuk az analitikából, hogy sokan külföldről olvastok minket. A legtöbben az Egyesült Királyságból, de majdnem annyian Németországból figyelitek a történéseket, de sokan olvastok még Ausztriából, az USA-ból, Romániából, Svájcból, Horvátországból, Szlovákiából, Hollandiából. Több ezer rendszeres látogatónk van Olaszországból, Svédországból, Kanadából, Izraelből, Spanyolországból, Írországból, Franciaországból, Szerbiából, Belgiumból, Ausztráliából, Dániából, Görögországból. Ez csak a töredéke a listának, azokat soroltam fel, ahonnan havi rendszerességgel több ezer olvasó fordul meg nálunk.

Nem hiszem, hogy van olyan ország, ami ne lenne rajta az olvasottsági listánkon. Kenyából is többszáz olvasónk van, de tegyék fel a kezüket, akik a Guernsey-szigetről szoktak hozzánk benézni!

Egyszóval mit titkoljam, kíváncsiak vagyunk és valószínűleg nem csak mi, hanem az olvasók is. Aki tehát késztetést érez magában arra, hogy meséljen az életéről, az érzéseiről, akár arról, hogy miért ment el, akár arról, hogyan látja Magyarországot akár kivándorolt, akár határon túlra született magyarként, azoknak a leveleit örömmel várjuk az [email protected] címre és mi megosztjuk őket a Szalonna oldalain. Annyit kérünk, hogy jelezzétek: névvel, vagy név nélkül szeretnétek viszontlátni az írásotokat. Akinek módja van rá, használjon magyar billentyűzetet, mert megőszülünk, mire kicserélgetjük a betűket ékezetesre.

Jó lenne egy kicsit beszélgetni veletek, hogy ne csak mindig mi szóljunk be, de persze mi sem fogunk elhallgatni ezután sem. Íveljünk át – bár eddig is ezt tettük – a határokon, oda-vissza. Hátha a ti szemetekkel mi is tisztábban fogjuk látni önmagunkat. malac

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!