NEHAZUGGY

Himnuszcsináló Mariska néni azért sem ül le a seggére, azért sem fogja be a száját

Molnár Bálint | 2016. Augusztus 20, Szombat | 10:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én azért szeretem Schmidt Mariska nénit, mert nem csupán okos, de szép is. Meg fordítva. Miután tegnap leírtam, mit gondolok arról, hogy a magyar kormány lovaggá ütötte Bayer Kurvaanyátok Zsolt, tehetséges keresztény tollforgatót, a nemzet forradalomügyi kormánybiztosa, az 1956-os emlékév halszagú himnuszához méltó videoklip főszereplője visszafogottan népszerű Facebook-oldalán mondta el, mit gondol erről:

Schmidt Mária, a férje (Ungár András szociológus) halála után milliárdos örökségre szert tett, egyébként is üzletasszony, a NER hivatalos és mértékadó történésze, a Terror Háza Múzeum igazgatója, a Sorsok Háza tragikusan leszerepelt projekt szülőanyja, Kövér Szilárd egykori üzlettársa, a Közép- és kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért (KTTK) Közalapítvány szülőanyja, az Orbán Viktorba és az ő nagyságába szerelmes matróna tehát le van nyűgözve a virtuális nyomdafestéket legfeljebb foltokban és nyomokban tűrő üzemmódban megnyilvánuló Bayer munkásságától. Igaz, hogy gratulálni valamihez szokás és nem valamiért, de talán ez itt a legkevésbé fontos részlet. Pedig ha már nemzeti és agyonmagyar, akkor meg lehetne fogalmazni akár helyesen is azt a mondanivalót.

Nem különösebben meglepő ez a gratuláció, hiszen Mariska néni néhai férjétől – akinek a Fideszben igen szerteágazó (üzleti) kapcsolatai voltak – barátja, Bayer Zsolt búcsúzkodott annak idején a G-nap előtti Magyar Nemzetben. Schmidt asszonyság – akinek családi cége a gyanú szerint bennfentesen kereskedett és a magyar állam kárára gazdagodott (aztán természetesen mindent letagadtak családilag) ugyanannak a korrupt, belülről rohadó, állandóan tagadni és visszautasítani kényszerülő bagázsnak az oszlopos tagja, amelyet Bayer körömszakadtáig védelmez, ápol és eltakar – szerint tehát érték és hagyomány a rasszizmus, idegengyűlölet, homofóbia, a tőlünk különböző emberek fizikai megsemmisítésére buzdítás.

Mariska néni, aki nyakig sáros abban, de legalább büszke is rá, hogy az 1956-os emlékévet sikerült megcsúfolni egy Desmond Child és Orbán Tamás-féle köpedelemmel, nem ül le a seggére, nem fogja be a száját, hanem gratulál a további mocsokhoz. Nem mintha csodálkozni kellene azon, hogy az egyik erkölcstelen NER-tartó pártfogásába veszi a másik büdös tahót, aki pontosan ugyanannyira értékes a rendszer számára, mint ő maga. Ez a szellemi színvonal jelenleg fideszéknél. Pedig – ha jól értettem – ez az önjelölt nemzeti ősanya egykor elismert történész/oktató volt, aki a NER-be tagozódva azonban végképp és visszfordíthatatlanul elveszítette történész jellegét. Ma már a jelenlegi kurzus elvárásai szerint Nógrádi-színvonalon migránsozik és szapulja a kardjába dőlő Európát. Mindenestől.

Himnuszcsináló Mariska néni! A te lovagkeresztes keresztes lovagod évek óta be van nyomva, mint az atom, és attól, hogy ráaggattátok ezt az elismerést ugyanaz a jellemtelen, szervilis uszítógépezet marad, ami előzőleg is volt. Nálunk nem NER-tagoknál az emberiség ellenszenvesebb része megsemmisítésének ars poeticája nem hagyomány, és nem is érték. Mi az ilyenhez nem gratulálni szoktunk, hanem elutasítjuk és elhatárolódunk tőle. Mi kifejezetten viszolygunk attól, ha agresszív, az emberek legsötétebb ösztöneit barbár módon meglovagoló, a lelküket megerőszakoló, a történelmet önkényesen átíró, a jogállam felszámolását szabadságharcként értelmező, a magyar valóságot zárójelbe tevő, a nyilvánvaló korrupciót relativizáló és elhazudó, a közpénzen élősködő parazitákat államférfiakként bemutató, a mindenfajta másságot keresztre feszítő, a haza kiárusítását hazafiságnak csúfoló, folyamatosan lázító és erőszakra buzdító népbutító emberi selejteket piedesztálra emel egy államhatalom. Bayer Zsolt számunkra nem kereszteslovag (már ha egyáltalán a keresztesháborút történelmileg egyoldalúan pozitív eseményként lehet értékelni), nem a józan ész hangja és nem is aranyfedezet, hanem egy súlyos jellemhiba, egy önmagán túlmutató, pusztító tünet, fekély, patológiás elváltozás.

Mariska néni, ha már pártod és kormányod nem bírta visszafogni magát ennek a kitüntetésnek az átadásától, amely közös szégyene minden jóérzésű embernek, még mindig csendben maradhattál volna ahelyett, hogy a víz színén uszó szardarabra nemzetiszínű masnit kötöttél volna. Az a helyzet, hogy egészséges értékrendű szakembereket már lasszóval sem találni a közeletekben, mert az értelmes, jóérzésű, valamihez is értő embereket elűztétek, ellehetetlenítettétek, vagy folyamatosan megfélemlítitek. Akit nem lehet megfélemlíteni, azt pedig igyekeztek lejáratni. Ti már csak a gyűlölettől habzó szájú, lojális, kritikát megfogalmazni gyáva prosztókkal tudtok erőt demonstrálni, belterjesen nyaljátok egymás seggét és hiszitek, hogy a világ ellenetek esküdött össze.

Hogy Schmidt számára Bayer kereszteslovag, a józan ész hangja nem súlyosabb és nem kevésbé súlyos, mint az, hogy az egész magyar kormány egy pálinkától és gyűlölettől bűzlő, egyébként tehetséges, erkölcsileg azonban páratlanul sötét írástudót állított rivaldafénybe. Mariska néni valószínűleg a hatalom székébe való görcsös kapaszkodástól nem látja, hogy állami kitüntetéssel jutalmazni egy eszelős, dühöngő őrültet, aki cigány gyerekek holttestén áthajtva élvez el, beteg, minősíthetetlen ténykedés. Civilizált országokban hivatalos állami elismeréseket ilyen módon lejáratni nem szoktak, de nem is mondta senki, hogy ez itt egy civilizált ország volna.

Ettől függetlenül ajánlanám Mariska néni figyelmébe két Bayer iránti szerelmi vallomás és könnyes szemű meghatottság között (nem mintha volna remény arra, hogy a tudata képes átfogni): a nem Schmidtől és Bayertől büdös értékrenddel bíró jóérzésű emberek egyike már visszaadta a kitüntetését, mert méltatlannak és megalázónak érzi, hogy a véresszájú trágárság- és gyűlöletgenerátor Bayerrel egy kalap alá került. Kaltenbach Jenő volt kisebbségi omudsman, akit a Schmidt-Bayer-féle seggnyalók által életben tartott rezsimnek még nem sikerült beletaposnia a földbe és elvennie emberi tartását és becsületét, nem kér a nemzeti mocsokból. Minden tiszteletem és elismerésem az övé.

Mariska néni, te meg jobban járnál, ha legközelebb leülnél egy sarokba és megvárnád, amíg elmúlik az inger, hogy még jobban lejárasd magad. Bár igazság szerint mélyebbre már te se nagyon süllyedhetsz. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!