Kedvelem, amikor nem csak egyszerűen az arcomba tolja valaki – például a kormány – hogy már megint mennyire jó nekem, hanem érvekkel alátámasztva el is magyarázzák, hogy miért oly jó. Ezért őszintén megörültem a Magyar Időkben megjelent cikknek, amely pontosan ezt teszi.
A szerző három kedvező hatást sorol fel, amelyek a magyar gazdaságot kedvező pályára katapultálhatják, már amennyiben okosan gazdálkodunk a lehetőségekkel. Hogy kinek kell ezzel gazdálkodnia, miután Orbán Viktor tekintetes úron kívül senkinek semmi beleszólása semmibe – ide értve a gyermekeinknek tanítandó tananyagtól elkezdve a felcsúti kisvasút nyomvonaláig minden létező dolgot – az nem egyértelmű a cikk alapján. De nézzük a három mesés lehetőséget és kezdjük a végén, mint a hurkát.
Zuhan az energiahordozók ára, ezért javul a cserearány és csökken az ország eladósodottsága. Ezzel valamiféle összefüggésben – nem pontosan értem, de ez csak az én képességeim korlátozottsága miatt van így – emelkedni fog az élelmiszeripari termékek ára a jövőben. Mindezt úgy, hogy a gabona ára történelmi minimumon van. Ez bizonyára nagyon így van és kedvező hatás, csak én vagyok értetlen.
A következő remek dolog gazdaságunk szempontjából: az uniós támogatások beáramlása az országba. Bár a szerző elismeri, hogy ezeket jól kell(ene)felhasználni és el is fognak fogyni, de legalábbis várhatóan nagyon komoly csökkenés várható – konkrétan négy éven belül – már amennyiben az unió ezt megelőzően el nem zárja a pénzcsapot, amit egyébként az idén még meg sem nyitottak. Jelenleg a központi költségvetésből fedezzük az uniós pályázattal megvalósuló beruházásokat, mert még nem nyílt meg a hozzáférésünk a támogatásokhoz. Ha ez így marad – párhuzamosan zajlanak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatai magyar beruházásokkal, például Orbán Viktor vejének volt cégével kapcsolatban – akkor nem tudni, mikor és mennyi forráshoz juthatunk hozzá.
Én inkább – bár sem közgazdász, sem főiskolai tanár nem vagyok – úgy gondolom, hogy részben a Gyurcsány kormány, oroszlánrészben, főleg és elsősorban az Orbán-kormány történelmi bűnt követ el Magyarországgal szemben akkor, amikor a fejlesztési forrásokat rosszul használja fel. Immár hetedik éve. Az elkorrumpált ezer és ezermilliárdok már soha nem fognak beépülni a magyar gazdaságba. A stadionokból pedig nem lesz fejlődés, sem ipar, sem munkahelyek. A stadionok folyamatos, komoly költséget jelentenek. Ezt nem is tudjuk, hogy az önkormányzatok kénytelenek finanszírozni, vagy az állam, amely állam köztudottan (aki nem tudja, szíveskedjen megtanulni!) mi vagyunk, tehát a mi pénzünkből konganak üresen ezek a csodás létesítmények. Néhány év múlva elkezdenek lepusztulni megfelelő karbantartás és felújítás hiányában, aztán felveri őket a gaz. Tehát a szép jövőt ez sem fogja biztosítani az országnak.
A legvégére hagytam a legfontosabb, vagy inkább legdühítőbb érvet arra, hogy mi a fejlődés és a jövő útja Magyarország számára a cikk szerzője szerint. Annyira a végére hagytam és annyira fontos téma, hogy kivételesen egy második cikkben fogom megírni.
Elöljáróban: a külföldön dolgozó honfitársainkról lesz benne szó. Mindjárt jövök a folytatással.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.