NEHAZUGGY

Ha a Jobbiknak nem volt zsenánt kezet nyújtani

Forgács Erzsébet | 2016. Augusztus 11, Csütörtök | 12:39

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezt sem gondoltam volna még tegnap sem, hogy azt fogom mondani akár a Jobbiknak, akár az MSZP-nek, hogy szép volt! Azt pedig kizártnak tartottam volna, hogy eljön az a pillanat, amikor ennek a két pártnak az együttműködéséhez fogok gratulálni.

Ezért mondják a művelt szomáliai harangöntők kínai nyelven, hogy soha ne mondd, hogy soha. Nem mondom, hogy soha, de azt mondom, hogy hűha. Történt pedig, hogy a Jobbik ötpárti egyeztetést kezdeményezett, a külföldön dolgozó magyar állampolgárok levélben történő szavazati jogának megadása érdekében. Itt jegyzem meg, nem szeretem a Jobbik – mondjuk így: lényegét – semennyire nem tudok azonosulni az eszméikkel. Ez azonban ezredrangú kérdés minden szempontból, mert ameddig nem kötelező sem szeretni, sem egyetérteni, sem támogatni egy pártot (csak a Fidesz!), addig nincs ezzel baj. Ugyanez érvényes az MSZP-re, mármint hogy ők sem a szívem csücskében laknak, teljesen más okokból kifolyólag.

Az én érzelmeimtől, vagy gondolataimtól függetlenül minden egyes párt emberek tömegeinek akaratát képviseli. Jó esetben. Éppen úgy helye kell, hogy legyen az ő szavuknak a mindenkori kormányok döntéseiben, mint ahogy most egyáltalán nem számít senki akarata (csak a Fidesz!).

A külföldön dolgozó magyarok szavazati joga jelenleg korlátozott. Akkor is az, ha a legfelső döntéshozó szervek nem tartják annak és akkor is, ha a kormány igyekszik szép mesét szőni az állam és a külföldön élő állampolgárok csodás együttműködése köré.

Most az történt, hogy az MSZP átgondolta azt a döntését, miszerint nem hajlandó támogatni a Jobbik indítványát a levélben való szavazás kiterjesztéséről. Nyilván nem azért, mert a szocialisták nem értenek egyet ezzel, hanem azért, mert a Jobbik. Ez így rendben is van. Ahogy – véleményem szerint – rendben van az is, hogy az MSZP képes volt felülbírálni saját döntését és győzött a közös érdek, a külföldön élő magyarok érdeke.

Fontos ez a döntés azért, mert az ellenzék csak egységben képes bármennyire is nyomást gyakorolni a kormányra. Itt már túl kell lépni azon, hogy végső soron ők természetes ellenfelei egymásnak és sajnos bizonyos mértékben az elveken, azok egy részén is túl kell lépni. Ha a Jobbiknak nem volt zsenánt kezet nyújtani, az MSZP-nek sem lehet méltóságon aluli elfogadni azt a kinyújtott kezet. Ebben az esetben ez volt a helyes döntés, úgy hiszem.

Talán a legnagyobb baj az, hogy a Fidesz-kormány úgy átrajzolta a politikai térképet, hogy szinte – nyilván szándékosan – lehetetlenné tette a többpárti együttműködést, mert a többpárti kormányzás is nehezen összehozható. Egyedül akar győzni mindenki, mert ilyen az átszabott rendszer. Miközben az ország érdeke biztosan nem az lenne, hogy egyetlen párt (továbbra sem vagyok képes komolyan venni a KDNP-t, mint önálló, létező pártot) teljhatalmat szerezzen, hanem az, hogy több párt együttesen vezesse az országot. Akkor lenne ugyanis mód arra, hogy ne egyvalaki monomániái alapján szülessenek a döntések, hanem mindenki hozhatná azt, amiben ő a legjobb és viták, egyeztetések vezetnének a megoldásokhoz. A korrupció kockázata is csökkenne valamelyest, mert egymást is figyelnék a szövetség tagjai.

Volt már ilyen többpárti kormányunk. A hátulütője kétségtelen. Sok esetben képtelenek voltak a pártok megegyezni, ezért a döntések késtek, vagy nem is sikerült végül megállapodni. Éppen ezt lovagolta meg a Fidesz ellenzékben, amikor nem vettek részt a képviselőik a közös munkában és amikor semmit nem voltak hajlandóak támogatni, vagy megszavazni. Végül beültek a parlamentbe és hetedik éve minden lépésük az ellenzék, vagy a lehetséges ellenzék szétdarabolásáról, de akár megfélemlítéséről szól.

Most talán történt valami. Nem fogja ugyan megváltani sem a világot, sem az országot ez az apró gesztus. Azonban fontos, mert azt üzenik az ellenzéki pártok a máshol élő honfitársainknak: fontosak vagytok. Annyira fontosak, hogy az érdeketekben összefogunk.

És valóban fontosak. Ha a kivándorlás ilyen ütemben folytatódik, a választásokig a szavazóképes lakosság 10 százalékát is meghaladhatja a külföldön élő magyarok száma. Ez azt is jelentheti, hogy adott esetben ők dönthetik el a választásokat. Ezt nem csak az ellenzéki pártok tudják, hanem a kormány is. Remélem, a kint élő magyarok is tudják. Nem a népszavazás a tét, hanem a 2018-as választás.

Egyszóval nem történt semmi különös. Még. Változatlanul nem viselem el a szélsőséges nacionalizmust, a korrupciót, a sunyi antiszemitizmus, a diktatúrák éltetését, ahogy a kényelmes látszatpolitizálást, a kéz-kezet-mos elvet, a gyávaságot és butaságot sem. De – ahogy a kollégám fogalmazott az imént – fenntartások vannak, de én azt hiszem, hogy ebben a helyzetben már nem lehet eltartott kisujjal ülni. Tényleg nem lehet. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!