NEHAZUGGY

Mindenki lép egyet előre. Egyenesen bele a szakadékba

Forgács Erzsébet | 2016. Augusztus 10, Szerda | 10:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy az országot és Európát egyaránt legjobban aggasztó kérdés megoldódott, mivel kibékült a Sarka Kata-Hajdú Péter sztárpár, beszéljünk kevésbé fontos dolgokról.

Kiss Ambrus, a Policy Agenda politológusa az ATV stúdiójában beszélt az egyre aggasztóbb elszegényedésről. Nem Szomáliáról volt szó, hanem az egyre jobban teljesítő Magyarországról. Miközben minden héten csoportosan lépünk egyet előre, valahogy lemaradt az ország egy jelentős része a nagy masírozásban. Nem újkeletű felfedezés ez, már jó ideje kongatja minden gondolkodni képes ember a vészharangot, de sajnos a fanfárok elnyomják a hangját.

A jó hír az, hogy ettől csak rosszabb lesz a helyzet, mert a kormánynak esze ágában sincs olyan programokat indítani, amelyek segítségével felszámolható, de legalább visszaszorítható lenne az elszegényedés. Már régen nem a dolgozni egyébként sem nagyon akaró, alacsony iskolai végzettsége miatt nehezen, vagy sehogy elhelyezkedni nem tudó rétegről beszélünk, hanem a dolgozói szegénységről is. Ez azt jelenti, hogy egyre több család sodródik kilátástalan helyzetbe úgy, hogy az egyik, vagy akár mindkét szülő dolgozik.

Ennél is súlyosabb probléma – bár ez önmagában is éppen elég lenne – hogy itt valóban be fog következni az, amit az Orbán-kormány időről-időre örömmel bejelent: mindenki lép egyet előre. Egyenesen bele a szakadékba. A rendkívül nagy számú minimálbért kereső ember – nagyjából másfél millió munkavállalóról van szó – várható nyugdíja 50 ezer forint körül fog alakulni. A közmunkások – ők is döbbenetesen sokan vannak a munkaképes-korú lakossághoz viszonyítva – a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegére számíthatnak. Ez 28 500 forint. 2008 óta egyetlen fillérrel sem emelkedett. Ezt az összeget is csak azok fogják kapni, akik rendelkeznek a kötelező szolgálati idővel. Ebbe a kategóriába fognak esni továbbá azok, akik jelenleg rehabilitációs ellátásban részesülnek és időközben nem javul az állapotuk. Akik rokkantellátást kapnak, azoknak a szolgálati ideje nem fog növekedni.

Van tovább nem kevés – becslések szerint legalább 500 ezer – olyan honfitársunk, aki semmiféle ellátást nem kap most sem és nem fog kapni nyugdíjat sem.

Mindez azt jelenti, hogy egyre gyorsuló ütemben fog a lakosság elszegényedni, ahogy ezek az emberek elérik a nyugdíjkorhatárt. Megtakarításuk nem lesz (miből is lenne), előtakarékoskodni nem tudnak. A régebben polgári léthez szokott, mára lecsúszóban lévő tömegek a nyomor legalján találják magukat. Persze csak akkor, ha addigra össze nem omlik a nyugdíjrendszer, amire jó esély van, mivel az elöregedő társadalom és a magas elvándorlási arány mellett nem lehet sokáig fenntartani a jelenlegi rendszert.

A jó hír az, hogy ha esetleg az Európai Unió valamiért úgy talál dönteni, hogy tartósan befagyasztja a Magyarországra szánt uniós források kifizetését, akkor nem is kell 20 évet várnunk. Ha mégis fizet az Unió (bár ez is csak 2020-ig igaz, mert az még nem tudható, az ezt követő költségvetési ciklusban mennyi forrás jut hazánknak), akkor is itt a másik lehetőség, például a járműipar időleges belassulása.

Egyszóval számtalan, jobbnál-jobb mód van arra, hogyan lehet a tönk szélére lavírozni egy országot. Így. Az oktatási rendszer lebutításával, a fejlesztési pénzek stadionokba, térkövekbe és magán-úszómedencékbe forgatásával, a vidék lepusztításával, a közmunkára épülő társadalom kialakításával, az esztelen korrupcióval, a szociális háló teljes szétverésével.

Jelenleg már attól fejre állna a költségvetés, ha a külföldön dolgozó magyarok nem utalnának haza minden évben egy szabad szemmel is jól látható – a GDP 5 százalékát meghaladó – összeget. Igaz ugyan, hogy ezt nem a ~~pártkasszába~~ államkasszába fizetik, de mégis oda kerül, amikor a támogatott rokon rezsicsökkentett villanyszámlát fizet belőle, vagy áfacsökkentett tojást vásárol.

Már most is szinte késő, de ha nem kezd el a kormány villámgyorsan kidolgozni egy átfogó programot az oktatási rendszer reformjára, az infrastruktúra fejlesztésére, a leszakadó vidék felzárkóztatására, az ipari szerkezet átalakítására, akkor már nem lesz késő. Akkor már mindegy lesz. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!