Az Orbán-kormány egyik legfőbb eszköze évek óta a gyűlöletkeltés. Az egyébként sem fényes intellektusú híveiket tartós fanatizálással hülyítik, aminek meg is van az eredménye. Naponta találkozhatunk olyan megnyilvánulással akár a neten, akár élő beszédben, hogy akinek nem tetszik a jelenlegi kormány – praktikusan nem tetszik az ország lepusztítása, szétrablása, a korrupció csúcsra járatása – az rohadt idegenszívű, hazaáruló és takarodjon innen.
Nincs is sok más lehetőség (úgy értem, ilyen országvezetés mellett nincs), hiszen jelenleg egy kisebbség – egyharmados támogatottság alatti kisebbség – igyekszik rángatni egy országot. Ha ezt demokratikus módszerekkel szeretnék megvalósítani, a választási eredményektől függetlenül be kellene vonni a többi pártot és bizony még civil és szakmai szervezeteket is. A másik opció a diktatúra bevezetése. De ezt nem lehet hagyományos módszerekkel megoldani, ugyanis uniós tagok vagyunk, az uniós elvek egy része nem kijátszható, ráadásul a rengeteg pénz is kell, ami szintén az Uniótól érkezik, fejlesztési forrás címszóval.
A jogászok és Habony Árpád, valamint az ő árnyéka – bizonyos Arthur J. Finkelstein – közös erővel tanulmányozták a lehetőségeket. A hitleri Németország propagandagépezetétől volt mit tanulni és tanultak is. Tudom, ilyenkor felhördülnek a hívek csakúgy, mint a finom lelkű politológusok, elemzők és mindazok, akik távolságot igyekeznek tartani a politika mai magyar valóságától és távlatosan szemlélik az eseményeket. Csúnya dolog ilyet mondani és nem is illik beletiporni emberek érzékenységébe. Szerintük. Szerintem meg jobb szembenézni a valósággal akkor is, ha ocsmány, mint egy életen át rettegni az ágy alatt rejtőzködő mumustól és azt hazudozni önmagunknak, hogy nincs is ott semmi, de ha van, akkor az nem szörny, hanem királylány.
Hát nem, nem királylány és nem szépséges tündérke, hanem mocskos szörnyeteg.
A kormány módszere a hatalma megtartására primitív, ugyanakkor nagyon hatékony. Meg kell győznie a híveit, hogy egy ellenséges környezetben élnek, külső és belső ellenségek folyamatos támadásai közepette. Védekezésre kell kényszeríteni őket. Ez működik is, hiszen egy rendes hívő (mert ez nem egy politikai párt, vagy irányzat melletti elkötelezettség, hanem egy szekta, elvakult és meggyőzhetetlen hívőkkel) nem sokat gondolkodik azon, hogy mennyi a valóságtartalma az ő hitének.
A folyamatos, évek óta tartó agymosás következménye remekül látszik. Ennek eredménye a napokban történt incidens is, amikor Budapesten ünnepi felvonulást tartott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Mint minden évben, most is színes ruhákban, vidáman, zenélve-táncolva vonultak fel. Szem- és fültanúk szerint azonnal felbugyogott a nemzeti érzelmű nézőkből a régóta nevelgetett sötét gyűlölet. Mocskos migránsok, takarodjatok, ez a mi országunk, gyilkos iszlamisták, felkötni őket. És így, hosszan, változatosan.
Mindezt olyan emberekre, akik egytől egyig magyarok, a világ legbékésebb közösségéhez tartoznak és hosszú évek óta nagyon nagy szerepet vállalnak a hajléktalanok, szegények, betegek megsegítésében. Ők osztják az ételt húsvétkor és karácsonykor, amikor a többezres tömeg várakozik az adományokra. De nem csak ünnepnapokon, minden nap osztanak ételt. Részben ők maguk termesztik az alapanyagokat, tehát a két kezük munkájával bizonyítják napról napra a szegények iránti elkötelezettségüket, valamint adományokból vásárolják a szükséges kiegészítést. Húst nem fogyasztanak, mert az életet oly mértékben tisztelik, hogy még egy állat életének kioltását sem tartják elfogadhatónak. Semmi közük sem a menekülthullámhoz, sem pedig az iszlámhoz, az Iszlám Államhoz pedig végképp.
Ők azok, akikben én személy szerint annyira megbízom és olyan nagyra tartom a munkájukat, hogy a karácsonyi adományozási és adománygyűjtési lázban mindig megkeresem őket. Célzottan.
Nem kell azt persze mindenkinek tudni, hogy kik a krisnások. Szeretni sem kötelező őket. De az meglehetősen siralmas, amikor egy társadalom, annak bizonyos része ott tart, hogy ahelyett, hogy elgyönyörködne ezekben a tisztaszemű emberekben és legalább egy mosolyt megengedne magának, ökölbeszorult aggyal fröcsög. Jó, értem én, hogy azért ordít, mert retteg és azért gyűlölködik, mert keveset ért az őt körülvevő világból. Jóformán csak annyit, hogy mindenki ellenség, mindenki rosszat akar, félni kell, védekezni, menekülni. Ebbe menekül, a gyűlöletbe.
Mindez a kormány soha el nem évülő bűne. Nem Gyurcsányé, nem a liberálisoké, nem Soros Györgyé, nem az Unióé. Csak néhány pénzéhes bűnözőé, akik a hatalmukat féltik. Akiknek semmi nem drága a céljuk elérése érdekében. A migráció nem jó. A menekülthullám szintén nem jó. Igen, bűnözők és terroristák is bejuthatnak Európába a menekültekkel és igen, szigorúan ellenőrizni kell mindenkit, aki be akar lépni az ország területére. De ez nem azonos azzal, hogy mindenkit meg kell támadni, aki ismeretlen, hogy mindent és mindenkit gyűlölni kell, aki szokatlanul néz ki.
Egy normális, az országért dolgozó kormány nem a félelmet szítja, hanem tájékoztatja a lakosságot arról, hogy mire kell figyelni, milyen valós veszélyek lehetnek, mit kell tenni bizonyos esetekben, hogyan kell viselkedni, milyen telefonszámot kell hívni. Ha nem az a cél, hogy egy vak, értelmetlen gyűlöletbe hajszolják az embereket, akkor az egymondatos plakátoknak semmi értelme nincs. Akkor a televízióból nem ömlene ránk a riogatás, az uszítás, fizetett állami hirdetések formájában. De nem az a cél, hogy egy kormány – felnőttként kezelve a lakosságot – együttműködést kér, miközben rendszeres tájékoztatást nyújt. A cél kizárólag a feszültség fenntartása.
Az ezzel a baj – azon messze túlmenően, hogy még a Krisnásokat is terroristának nézik egyesek – hogy rombolni sokkal könnyebb, mint építeni. Az Orbán-kormány már régen a múlté lesz, amikor a vak gyűlölet, amit ők ültettek el, még mindig rombolni fog a társadalomban. Ezzel nehezebb lesz elszámolniuk, mint a szétlopott milliárdokkal.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.