Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ez nem a pártokról szól. Ez rólunk szól

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az első gondolatom az volt, hogy menthetetlenek vagyunk. Amikor a Quimby beáll a hatalomnak zenélni, akkor nagyjából itt a vége. Nem fogok az ezzel kapcsolatos érzéseimről írni, mert ezt tegnap megtette helyettem is a kollégám, nincs mit hozzáfűzni. Segget nyalni, kussban remélni. Igen.

Én most ennek a történetnek a másik oldalát szeretném elmondani. Azt, hogy a csalódottságon és szomorúságon túl miért is ad okot a reményre egy zenekar arcvesztése.

Valami történt. Valamit megláthatunk, ha figyelünk. Mégpedig azt, hogy nem múlt el nyom nélkül ez a tusványosi koncert. Nem léptünk át, a rajongók nem léptek át rajta egy vállrándítással. Nem, még most sem fásultunk bele, nem fogadjuk el természetesnek a ránk kényszerített, vagy kényszeríteni igyekezett rendszert. Felzúdulás van, csalódottság, szomorúság, düh. Érzések vannak, elvek, értékrend. Zaj van, ordítás és tiltakozás.

Amikor már arra gondol az ember, hogy itt soha, semmi nem változhat, hogy senkit sem érdekel, mindenki elfogadta és elviseli amit le akarnak nyomni a torkunkon, akkor kiderül, hogy ez nem így van. Nem lenne semmi baj, ha egy olyan zenekar lép fel Orbán dzsemboriján, amelyik kizárólag a zene kedvéért zenél, különösebb tartalom nélkül. Ha a Quimby is annyiról szólna, hogy szép az élet, vagy éppen csúf, fúj a szél, süt a nap, szerelmes vagyok, akkor most nem lenne ügy. De van, mert ez a zenekar évtizedek alatt felépített valamit. Mondott valamit. Kiállt a szabadság, a demokrácia mellett, szólt az elnyomás, a kirekesztés, a diktatúra ellen. Kimondva, vagy a sorok között, de erről szólt minden szövegük.

A rajongók ezért csatlakoztak hozzájuk, ezért szerették őket. Most pedig egyetlen pillanat alatt szembeköptek mindent, amit eddig képviseltek.

És a rajongók, a kedvelők, az alkalmi hallgatók most hangot adnak a csalódásuknak. Ez nagyon jó. Jó, mert bebizonyítja, hogy sok-sok ember eszménye ma is, most is mindaz, ami már veszni látszott. A szabadság, a demokrácia sokak számára éppen annyira fontos most is, mint amennyire fontos volt évtizedekkel ezelőtt. Az elvek nem sorvadtak el, nem hajtotta a talpa alá ez a fél-, háromnegyed diktatúra sem. Sok-sok ember dühös. Ez nem a Fideszről, nem az MSZP-ről szól. Nem lehet ráhúzni, hogy jobboldali, baloldali. Nem lehet azzal magyarázni, hogy az elmúlt rendszert sírják vissza.

Egyetlen egy magyarázata van. Létezik egy értékrend, amit nem sikerült kiirtani, elsilányítani, bedarálni. Egy olyan erkölcsi mérce, ami nem tesz különbséget oldalak, pártok között. De különbséget tesz jó és rossz, helyes és helytelen között. Ezek egyetemes, emberi értékek, az aktuális politikai kurzustól függetlenek.

A felháborodás oka ez. Nem Orbán Viktor, nem a Fidesz, hanem az, amit képviselnek. Az, amiről és ami ellen szólt mindeddig a zenekar, amit a rajongók és kedvelők értéknek tartottak és ami most, egyetlen pillanat alatt szertehullott. Veszteség a Quimby, de mégis reményt ad ez az egész történet.

Fontos tudni azt, hogy ennyi tisztán gondolkodó, a véleményét bátran kimondó, stabil értékítéletű ember van ebben az országban akkor is, amikor ez nem mindig ennyire egyértelmű. Fontos látni azt, hogy távolról sem annyira hatásos a propaganda és sokan ragaszkodnak a saját gondolataikhoz és azokhoz az alapvető értékekhez és elvekhez, amelyek mindig, minden időben, a világ minden pontján azonos jelentéssel bírnak.

Szomorú vagyok, amiért egy általam is nagyra tartott zenekar átlépett egy olyan küszöböt, amit nem kellett volna. De a szomorúságonál sokkal nagyobb az öröm azért, mert sokan nem legyintettek fásultan, ahogy annyi mindenre. Fontos volt ez a reakciója a közönségnek, mert megmutatja azt, hogy nem következmények nélküli ez az ország és a valódi értékek, amelyeket belül hordunk és nem a nyakunkba akasztva hirdetünk, szilárdak.

Erről szól ez a felzúdulás, a mérhetetlenül sok komment. Nem a Quimbiről szól, hanem rólunk, az országunkról. Ez az, ami igazán fontos most. Ezernyi hozzászólást hozhatnék, de csak egyet idézek. A lényeg benne van ebben is.

Nem bzmg. Ti Tusvanyosra mentetek, es latom nem fogjatok fel ennek a metakommunikaciojat. Onnantol hogy elfogadtatok a penzt titeket mosott ossze a politika egy partja onmagaval, mert a zenei fesztival nem mas mint eszkoz a jelenlevok odahivasahoz. Ti ehhez asszisztaltatok. Ha Balatonszarszora mentek ugyan ez van…de oda nem mentetek. Keso banat, eb gondolat.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.