NEHAZUGGY

A sunyi hazaárulás zászlaját lengető Orbán-ideológus öntudatlanul csámpázik a harcmezőn

Forgács Erzsébet | 2016. Július 24, Vasárnap | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Forró nyarunk van és még távolról sincs vége. Mármint a forróságnak, és itt nem kimondottan a meteorológia által mérhető értékekre gondolok, hanem arra, hogy a Fidesz hadigépezete taktikát vált. Tudom, megint meg fogom kapni, hogy paranoiás vagyok, túldimenzionálom a dolgokat, olyan dolgokat vizionálok, amik nincsenek, nem úgy vannak és nem annyira komolyak.

Pedig de. Tartok tőle, hogy ismét igazam lesz. Ennek már most is nagyon jól érzékelhető jelei vannak és még csak az elején tartunk. Orbánék mostantól nem elégszenek meg azzal, hogy az ellenzéket – pártokat, szervezeteket, civileket, médiát, internetes portálokat, blogokat – sárral dobálják. Ez mostantól éles lőszerrel vívott harc lesz. Életre-halálra. Talán mostanra tudatosult a maffia vezetésében, hogy hiába tarolták le a sajtót, a televíziót, rádiót és hiába telepedtek rá mindenre 90 százalékos arányban, a független véleményeket az interneten képtelenek elhallgattatni. A webes felületekkel nem bírnak, továbbra is léteznek kritikai hangvételű orgánumok. Kiadták a kilövési parancsot.

Nem tudom, meddig fajul az agybajuk és mit sikerül végül elérniük. Remélhetőleg nem azt, amit szeretnének. Ha szerencsénk van, akkor inkább megerősödik, összetartóbb és bátrabb lesz ez a tábor, semmint széthullik. Azt sem tudom, mit fog bevetni a kormány azért, hogy célt érjen. Tartok tőle, hogy ahogy eddig, ezután sem lesznek gátlásaik. Bármi áron, mindenkin átgázolva, de célba akarnak érni. A cél az örök időkig tartó hatalom és nagyon úgy fest, hogy a parlamenti ellenzék kényelmes szüttyögése nem nyugtatja meg Orbánékat. Azért nem, mert a parlamenten kívül itt van a valóság. Nem közpénzből fizetett ellenzék, hanem igazi. Csoportosan és egyenként itt vannak. Őket nem tudja megvenni Andy Vajna, nem tudja elhallgattatni a médiahatóság, nem tudja lejáratni Habony Árpád. Juhász Pétertől az Átlátszó tényfeltáró újságíróiig, a különféle blogoktól a Direkt36-ig létezik egy elpusztíthatatlan, nem befolyásolható, nem megvásárolható része a valóságnak. Veszélyesebb, mint az összes, kényelmes fizetésért látszat-ellenzékit alakító párt.

Azt hiszem, a harc már megkezdődött. Igaz ugyan, hogy a maffia inkább mészárlást szeretne rendezni, amikor ellenállás nélkül ki tudja iktatni a zavaró elemeket, de ez – nagy bánatukra – nem fog menni. Ezért napról-napra keményebb lépésekre kell számítani. Az eddigi próbálkozások – lejáratás, karaktergyilkossági kísérletek sora, anyagi kivéreztetés, a reklámbevételek lehetőségétől való teljes elszigetelés, a burkolt, vagy nyílt fenyegetések – nem hozták meg a kellő eredményt. Taktikát kell váltani.

A Magyar Idők címen futó propagandalap, benne Fricz Tamás, a kormány nem túlságosan sikeres, ellenben végtelenül szervilis, a Civil Összefogás Fórumban és a békemenetekben is szorgosan ténykedő házi politológusa leadta az első lövést. Sok mocskot összeolvasok – hivatali kötelességem – de ekkora szemétséget talán még nem olvastam a rendszerváltás óta.

A cikkben Fricz azt boncolgatja a maga bugyuta módján, hogy aki a kormány, a Fidesz és Orbán Viktor akaratával szembemegy, az lényegében hazaáruló. Nem a naponta használatos jelzőként alkalmazva a hazaáruló kifejezést, hanem a klasszikus, bírósággal-börtönnel-kivégzéssel honorálandó hazaárulásról beszél Fricz. Nem a CÖF senki által nem olvasott honlapján, nem a saját blogján, hanem a Magyar Időkben publikálja ezt az aljas mocskot, ami szerintem egyaránt szégyene az ellenzéki és a kormánypárti írástudóknak. Biztos, hogy hamarosan végigdurrog az iromány az összes propagandafelületen, mert jó ideje így mennek ott a dolgok. Ez nem is baj.

Fricz aljasságára egyetlen példa a cikkből. A szerző idézőjelbe helyezi a tulajdon paranoiáját, ezzel az ellenzéki képviselők szájába adva-hazudva az Orbán-kormány súlyosbodó elmebaját:

„Az elsődleges cél az Orbán-kormány megbuktatása. Ha ezt annak az árán érhetjük el, hogy az országot és benne az embereket óriási pénzügyi kár és veszteség éri, ez az ár megéri, mert mi kerülhetünk újra hatalomba!”

A baj az, hogy szerintem ez a förtelem, amit Fricz kinyomott magából, az új harcmodor lenyomata. Nem hinném, hogy az az ember, akinek életében nem volt egy önálló gondolata sem, hirtelen saját szakállára fogalmaz meg olyan súlyos, minden létező erkölcsi gátat fejjel áttörő dolgozatot, amiben van pofája hazaárulóknak nevezni az EP-ben dolgozó, legitim módon megválasztott, a polgárok által odaküldött politikusokat azért, mert azok nem állnak be az Orbánék által összetákolt hazugság mögé. Ugyanis kényszerbetelepítés nincs, soha nem is volt.

Ezzel szemben egyre nagyobb kínlódás van. Kormányon. A sorra kifakadó botrányok, Rogán Antal, Farkas Flórián, Orbán Viktor ügyei, az egyre gyorsabban széthulló közoktatás, az egészségügy állapota, az uniós vizsgálatok sora veszélyeztetik a következő kormányzati ciklust. Márpedig meg kell nyerni a választást. Mindenáron. Semmi más alternatíva nincs. Orbán számára és korrupt holdudvara számára nincs más lehetőség. Az ilyenek számára sincs, mint amilyen Fricz, vagy a propagandalapoknál dolgozó, többségében közepesen tehetséges médiamelósok, vagy a Századvégnél vastagon honorált káderek. Nekik utolsó erejükkel is támogatniuk kell a jelenlegi rendszert, mert saját erőből, piaci körülmények között legfeljebb ruhatárosként, vagy kalauzként fognak tudni elhelyezkedni a kormány pénzei nélkül.

Fricz Tamást előreküldték az aknamezőn. A sunyi hazaárulás zászlaját lengető Orbán-ideológus öntudatlanul csámpázik a harcmezőn, a többiek figyelik, felrobban-e. Ha nem, akkor megindulnak ők is és – vegyük elő ezt a cikket 2 év múlva – itt kő kövön nem marad. Mert ez nem csak, sőt, elsősorban nem az EP-ben dolgozó ellenzéki politikusokról szól. De az első lövést rájuk kellett leadni, mert feltűnő lett volna mindjárt a pártoktól függetlenek ellen fordulni. Az biztos, hogy mi harc nélkül nem adjuk magunkat és hiába a politikai-pénzügyi fölény, egyáltalán nem egyenlőtlen a küzdelem. Az is biztos, hogy Fricz nevét érdemes megjegyezni, mert szerintem az elmúlt évtizedek legmocskosabb, legsunyibb írását produkálta.

Egyszóval meleg nyarunk, forró őszünk és telünk lesz. Gatyát felkötni! adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!