Még tegnap olvastam, hogy a Nemzeti Választási Iroda elnöke az önmagával határos Magyarország határain túl turnézik ezekben a kemény napokban, ahol is a kvótaellenes népszavazással kapcsolatban nyújt értékes tájékoztatást az érintetteknek. Tegnap például Kárpátalján magyarázta el, hogy mit kell tenni egy érvényes szavazat érdekében, de a későbbiekben Erdélyben is tiszteletét teszi: felvilágosít, útbaigazít, kampányol.
A megértést elősegítendő: ez az a nőszemély, aki az NVI-nél önkényeskedő 25 kopasz rendkívül életszerű megmozdulásában semmi különöset nem talált februárban. Ugyanígy valószínűleg abban sem találna semmi kivetnivalót, hogy a magyar választási iroda (NVI úgy mint autonóm államigazgatási szerv, amely feladatát befolyástól mentesen látja el) első embere személyesen haknizik a Kárpát-medencében, és a Fidesz-kormány úgynevezett kényszerbetelepítés elutasítását célzó népszavazásáról hirdeti az igét. Ez ugyanaz a nőszemély, aki annyira nem volt képes, hogy lefáradjon az NVI előcsarnokába, megérdeklődni, ugyan mit keres ott az a 25 kigyúrt egyenkopasz, ellenben most személyesen fárad el a külhoni magyarokhoz, elmagyarázni, miként-hogyan kell majd szavazni nekik október 2-án.
Van ebben valami feltétlenül vérlázító, egyszer már kifejtettem, mit gondolok erről, amikor kiderült, hogy a délvidéki/szerbiai magyarok véleményét is kikéri a jómagyar kormány a kötelező uniós betelepítési kvótarendszerrel kapcsolatban. Ha jól tévedek, akkor Pálffy nagyságos asszony a tusványosi összkárpát-medencei nemzeti köldöknézés idejére időzítette látogatását, miután tegnap benyögte, hogy immár 259 ezer külhoni magyar állampolgárt vettek névjegyzékbe. Akiknek egy része majd levélben fog szavazni arról, hogy Orbán Viktor élő istenük és szeretett megváltójuk nem akar együttélni 1297 gazdasági bevándorlóval. Tusnádon, Csíkszeredán, Ungváron és Szabadkán élő, dolgozó, adót fizető magyarok fognak beleszólni ebbe a kérdésbe.
Számomra teljességgel irreleváns, hogy 2-300 ezer ember, aki vélhetően követi a nemzeti utasítást, eldöntheti-e vagy nem döntheti el az egyébként semmiféle jogkövetkezményekkel nem járó, legfeljebb erőfitogtatásra alkalmas népszavazás sorsát. Itt egyetlen dologgal van hatalmas probléma: az elvvel. Fölöttébb elkeserítő, hogy a téma kapcsán rengeteg fórumon elindult a határon túli magyarok kollektív megbélyegzése, a ki az igazi magyar? kérdésnek való utánajárás, a büdösrománozás, és a határokon átívelő, virtuális-verbális lövöldözés. Az, hogy emberek csoportjai az utálat, gyűlölet és megvetés hangján beszélnek más emberek más csoportjairól és fordítva, hogy a tendenciózusan felhergelt indulatok mentén esik neki magyar a magyarnak és kérdőjelezi meg a másik nemzeti identitását, semmi másnak nem köszönhető, mint ennek az agyatlan, elmebeteg kormányzati ámokfutásnak.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a fenti cikk megírása után szembesültem azzal, hogy a határon túli magyar pártok (akiket pillanatnyi érdekei szerint a Fidesz-KDNP éppen a barátatainak és szövetségeseinek tart) vezetői is beleálltak a súlyosan demagóg retorika propagálásába. Hogy történetesen olyan pártokról is beszélünk, amelyeket néhány éve Orbán még esküdt ellenségeinek tekintett és megpróbálta ellehetetleníteni őket különféle versenypártok finanszírozásával (akik aztán nem váltották be a hozzájuk fűzött szép reményeket), az külön elgondolkodtató. Most ezt rakjuk össze Pálffy Ilona turnéjával és verjük a fejünket a falba.
Orbán kvótaellenes népszavazási ötlete önmagában agyrém. Jogérvényesen nem dönt el semmit, akkor sem, ha érvényes és eredményes lesz. Ha meg nem, akkor főleg. Ez a népszavazás nem arról szól, hogy megkérdezzük a birkákat arról, hogy A és B alternatív lehetőségek közül melyiket támogatja. Ez a népszavazás egy olyan kérdést tesz fel, amelyre eleve sugallja a választ is. Az egésznek semmi más lényege nincs, mint az, hogy a Fidesz választási főpróbát tartson a külhoniak részvételével.
A Fidesz tenyeréből táplálkozó, a magyar kormány határon túli fiókvállalataiként és szócsöveiként funkcionáló, totális függőségi viszonyban tartott, megvásárolt kisebbségi szervezetek pedig gondolkodás nélkül beállnak a hülyeség mögé. Azok is, akik korábban látták, mire megy ki a megosztó, árokásó nemzetpolitika. Ezek a pártok ugyanolyan analfabéta idiótának tekintik saját szavazóikat, mint a Fidesz. Hát nem attól lesz senki magyar, kedveseim a sötétségben és az aljasságban, hogy Orbán Viktor élő isten hívó szavára olyan dolgokba szólunk bele, amelyekhez nemhogy közünk nincs, de amelyekről fogalmunk sincs. Mi köze lehet egy másik országban élő kettős állampolgárnak a magyarországi népszavazáshoz, ehhez a teljesen felesleges szemfényvesztő cirkuszhoz? Milyen érvekkel hülyíti egyik, vagy másik határon túli magyar vezető a híveit Pálffy Ilonával a jobbján, mivel magyarázza meg nekik, hogy joguk van beleszólni olyan dolgokba, amelyeknek a következményeit nem ők viselik?
Mikor lesz már az, hogy valaki a határon túl végre kimondja: nem hajlandó részt venni ebben a színjátékban? Hogy a kettős állampolgárság szimbolikus jóvátételi szándékán túl nincs az az Orbán Viktor, aki a külhoni magyarokat szennyes politikai ambíciók valóra váltására használja. Hogy hívhatnák akárhogy ezt az embert, ez egy csúnya, veszélyes, ostoba játék. Hogy a külhoni magyarok nem azért lettek kettős állampolgárok az egy élő isten Orbán Viktor kegyelméből, hogy életük végéig öntudatlanul és hálásan X-eljenek. Anélkül, hogy tudnák, mi folyik Magyarországon. Ki lesz az a tökös politikus, aki végre ki meri mondani, hogy a határon túli magyarok a nemzeti biznisz eszközei és áldozatai? Lesz ilyen egyáltalán, vagy a Fidesz súlya alatt hajlik a gerinc? Akié meg nem hajlik, az nem is magyar? Meddig kell Orbán Viktor nagylelkűségéért törleszteni azoknak a felvilágosult, tájékozott határon túli magyaroknak, akik pontosan tudják mi folyik Magyarországon, akiknek eszük ágában nincs belepofázni őket semmilyen formában nem érintő dolgokba? Meddig kell ezeknek is elszenvedniük az igazságtalan, de teljesen megmagyarázható kollektív megbélyegzést amiatt, hogy szektás rajongók határon innen és túl még mindig nem értették meg, kicsoda valójában a bálványuk?
Mikor veszik észre a megvezetetett, olykor el nem ítélhető módon tájékozatlan emberek széles tömegei, hogy miközben szeretett Orbánuk folyamatosan azt vonyítja, hogy senki ne szóljon bele országa belügyeibe, tulajdonképpen azon fáradozik, hogy nem Magyarországon élő, nem Magyarországon közterheket viselők döntsenek az ő hatalomban maradásáról és a magyarországi magyarok sorsáról? Olyanok, akiknek nincsenek információik arról, hogy nemzetegyesítő, polgári kormányzás címszó alatt folyik a szabadrablás és Magyarország Unióból való kiléptetésének aknamunkája? Hányan tudják, hányan látják át ezt a helyzetet Ungváron, Csíkszeredán, Tusnádfürdőn? Mikor értik meg, hogy ezért súlyos árat fizet az a nemzet, amelynek határon innen és túl lélegző részeit egymás esküdt ellenségeivé tette egy megszállott, eszelős, gátlástalan gazember?
Szemfényvesztés, hazugság, becsapás. Rég nem a semmilyen formában nem létező, vagy legjobb esetben is okafogyott kényszerbetelepítésről van itt szó, hanem Orbán örök hatalmáról. És az sem baj, ha közben vér folyik, ha naponta öldöklik, gyűlölik egymást a határokon átívelő magyarok. Azt hiszem, Orbán határon túli barátai, akik felelősségük tudatában tolják most a Fidesz recsegő-ropogó szekerét, akik most szervilizmusból, vagy földhözragadt anyagi érdekből beállnak e gyalázatos cirkusz mögé, ugyanolyan cinkosok a pusztításban, mint maga a főbűnös. Magyarabb viszont semmiképp nem lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.