NEHAZUGGY

Moszkvából füttyentenek, Orbán és bűnbandája pedig pattog

Molnár Bálint | 2016. Július 12, Kedd | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor beszéljünk pár szót a kultúráról, mert az úgysem érdekel senkit. Pedig. Van Budapestnek egy Fesztiválzenekara, amely itthon is, külföldön is az egyik legismertebb (ha nem a legismertebb szimfonikus zenekar) és legelismertebb ilyen típusú zenekar. Mint tudjuk, a fővárosi közgyűlés Tarlós István kultúremberrel az élen, idén áprilisban döntött úgy, hogy 200 millió forinttal megvágja a zenekar támogatását.

Ez azt jelentette – a megdöbbenésen túl -, hogy Fischer Ivánéknak le kell mondaniuk több külföldi fellépést, köztük a a szentpétervári Fehér Éjszakák Fesztiválon való szereplést is. A karmester videóüzenetben mondta el, hogy mely rendezvényeik, turnéik és fellépéseik kerültek veszélybe azáltal, hogy a Főváros megnegyedelte a pénzüket. Tiltakozásul még flashmobot is rendeztek a Vörösmarty téren.

Június elején csoda történt: mivel a Külgazdasági és Külügyminisztérium kultúrdiplomáciai szempontból nagy jelentőségűnek tartja a Budapesti Fesztiválzenekar külföldi koncertjeit, kipótolta a balti államokba tervezett turné 60 millió forintos deficitjét, így a zenekar elutazhat a nagy presztízsű fesztiválokra, Vilniusba, Rigába, Szentpétervárra és Ravennába.

A Népszabadság ehhez képest tegnap írta meg, hogy a szentpétervári szervezőket annyira felháborította a világhírű magyar zenekar távolmaradásának híre, és különösen a távolmaradás oka, hogy az orosz külügyminisztériumhoz fordultak segítségért. A lap úgy tudja, hogy Moszkvából „igen magas diplomáciai szintről küldtek jelzést” Szijjártó szintén kultúrembernek, hogy hozza össze a koncertet.

A Külügyminisztérium sajtóosztálya nem tért ki a konkrét orosz külügyi jelzésre, annyit fűzött hozzá a lap információihoz, hogy „a zenekar fellépéseivel kapcsolatban több pozitív visszajelzés érkezett magas rangú külföldi politikusoktól.” Még azt is elmondták-leírták, hogy a kultúrdiplomácia is a minisztérium felügyelete alá tartozik, és úgy tekint erre a területre, mint a külpolitika és külgazdaság nagyon fontos erőforrására. Szijjártó például hasonló stratégiai megfontolásból tartja fontosnak Havasi Balázs zongoraművész támogatását is. Vagy úgy.

Ha eltekintünk a kormánymédia sokéves átlagot is alulmúló értelmezésétől, miszerint a milliárdokkal kitömött Fischer Iván KGB-s módszerekkel operál, és Amerika-párti létére az oroszoknál kuncsorog pénzért, a történet végtelenül szomorú. Ha nem tekintünk el tőle, akkor meg főleg. Nem tudom, mi lenne, ha Magyarország nem egy szuverén, független állam lenne Európa perifériáján, akinek senki nem ugathat be, nem szólhat bele a belügyeibe, nem adhat utasítást arra, hogy mire költse adófizetői pénzét.

Ez a hír azt jelenti, aminek látszik: miután Orbán Viktor 25 éve félkézzel-féllábbal kiűzte az utolsó orosz csapatokat is Magyarországról, 2016-ban – alig negyed évszázad elteltével – Moszkvából füttyentenek, Orbán és bűnbandája pedig pattog. A hidegrázás és az undor közötti skálán sok minden utoléri az embert. Hatványozottan sajnálatos, hogy a magyar kormány orosz államvezetés pincsijéve züllésésének nyilvánvalóságára éppen a kultúra finanszírozása kapcsán derült fény. Nem először, de újra és mellbevágóan.

2015 – TérTánc koncert (Fotó: Wikipédia)

Mielőtt a nemzeti oldal összefosná magát: Fischer Iván nem urizálásra, rongyrázásra, horvát tengerparti villára, mangalicatelepre, Gucci-táskára, kastélyokra-palotákra kérte a pénzt. A Budapesti Fesztiválzenekar – a világ szimfonikus zenekaraihoz hasonlóan – nem tartja el magát piaci alapon, a jegybevételek nem fedezik a működését. Mielőtt a nemzeti oldal tényként kezelné, hogy itt Fischer Moszkva pincsije, tisztázzuk ezt a finanszírozási kérdést (via Wikipédia) meg azt, hogy hányadán is állunk Fischer Iván zenekarával.

Az 1983-ban alakult zenekar finanszírozását a főváros 1992-ben részben átvállalta. A zenekar így egyedi finanszírozási konstrukciót alakított ki: a zenészek és a zenekar többi alkalmazottja a budapesti önkormányzattól kapta a fizetését, a többi költség fedezetét pedig maga a zenekar teremtette elő. Utóbbi célra jött létre 120 millió forintos alaptőkével a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány, amelynek alapítói között magyar és multinacionális vállalatok is találhatók. A zenekar működésének jelentős forrása továbbá az állami támogatás, illetve a magánadakozás. Ezen pénzügyi keretekkel a zenekar Budapest állandó zenekarává vált. 2000-ben finanszírozási és jogi problémák miatt a főváros és az Alapítvány megállapodott abban, hogy a továbbiakban a zenekar fenntartását teljes egészében az alapítvány veszi át, azaz a fenntartó és a tulajdonos is a BFZ Alapítvány, a főváros pedig a zenekar főtámogatója lesz. 2013-tól az alapítvány kuratóriumának elnöke a korábbi MNB-elnök, Simor András, az alapítvány egykori díszelnöke Göncz Árpád.

Számomra a kultúra és Szijjártó egy mondatban a fantasztikus kategóriáját súrolja, ezért szögezzük le: egyrészt mivel ez a kultúremberekből álló hatalom dönti el önkényesen, hogy kit tart érdemesnek támogatni és kit nem, azt is mondhatnánk, hogy az oroszok védték meg a magyar szimfonikus zenét ezektől a Tarlós-Orbán-Szijjártó féle tenyeres-talpasoktól. Más szavakkal: az orosz magas rangú politikusok a magyar kormánytól. Ha nem volna groteszk, nevetséges és abszurd, akkor ezt is mondhatnánk.

Mert a saját lábon álló, mangalicaszerelő-stadionépítő-futsalos kultúremberek országában, ahol kizárólag a baráti kultúrának van létjogosultsága, minden más pedig mehet a levesbe, ahol Kis Grófo és Lakodalmas Lajos számít magaskultúrának, és ahol a közpénzen élősködő felső tízezernek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a luxuséletmód mellett a kultúrát is támogassa, ott a Budapesti Fesztiválzenekar állami támogatásoknak való kitettsége súlyos méreteket ölt. Egy ilyen jobban és egyre jobban teljesítő országban, ahol a napi megélhetés több millió embernek jelent kihívást, ott nyilván nem túl magas az igény a szimfonikus zenére.

Ahogy a művelődési házak, könyvtárak, múzeumok, kulturális folyóiratok nem tartják el magukat a piacról, úgy a BFZ is a működési költségeinek alig felét tudja kitermelni. Összhasonlításképpen: a BFZ egy éves támogatása 1,2 milliárd forint körül van (és még abból is lenyesnek), miközben 6 milliárdból épül sportcsarnok a felcsúti fűtött gyepes stadion árnyékába, ami egyébként közel 4 milliárdból épült. Miről beszélünk akkor?

Arról beszélünk, hogy egy világhírű, a magyar kultúra hírnevét a világban öregbítő, Magyarországnak valódi elismerést hozó zenekartól meg lehet vonni a támogatást utólag is, amikor a jegyek már elkeltek. Mert egy olyan országban, ahol a Tarlós-Szijjártó-félék testesítik meg a politikai elitet, akiket a világon egyébként vagy sehol nem jegyeznek, vagy az őszinte megvetéssel egy mondatban, ott mi sem természetesebb, mint hogy ezek a seggfejek szívathatják a világon mindenhol ismert és elismert Fischer Ivánokat.

Külön tragédia, hogy ezek a műveletlen és félművelt faszparasztok védelmezik óriásplakátokon azt a magyar kultúrát, amit az udvari oligarcháik feltőkésítésének árnyékos oldalán naponta igyekeznek ellehetetleníteni. Nálunk minden, a kultúrára fordítható támogatás indokolatlan pénzkidobásnak minősül. Kivéve ha Moszkva le nem szól. Nekünk, a nemzetileg szuverén büszke, magyaroknak. Nem nekünk, nekik: a Brüsszelt naponta leckéztető, szotyolaköpködésben, egy főre jutó stadionokban, arroganciában, korrupcióban élen járó nemzeti ügyek kormányának.

Nehéz eldönteni, hogy melyik a súlyosabb: hogy saját kútfejünkből teszünk magasról azokra az értékeinkre, amelyek valódi megbecsülést hoznak az országnak, vagy az, hogy 25 év után megint Moszkvában döntik el, hogy mire költsön a kormány. Hogy ez most konkrétan egy jó ügyet szolgál és nem a baráti kör zsebeinek tömködését, másodlagos. Az elsődleges az, hogy ez a helyünk a világban. Annak az országnak a helye, amelynek miniszterelnöke Moszkvában kuncsorog atomerőművekért, szolgáltatja ki Magyarországot évtizedekre az oroszoknak és Moszkva ügynökeként bomlasztja Európát. Miután máig arra büszke, hogy 25 éve egymaga rugdosta ki az utolsó orosz csapatokat Magyarországról. Végtelenül siralmas.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!