NEHAZUGGY

Nagyonhülye ország boldog polgárai

Tamás Róbert | 2016. Július 11, Hétfő | 18:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A mai kedvenc cikkem az index.hu-ról: Ön büszke lenne rá, ha Nagyonhülye nevű városban lakna?

Miért is ne? Büszke lennék rá. Amire egyáltalán nem vagyok büszke, az az, hogy én egy Nagyonhülye országban lakom. Ráadásul úgy, hogy nem magam választottam és bár el tudnék költözni innen, nem szeretnék. Ameddig lehet. Valahogy képtelen vagyok feladni azt a reményemet, hogy a Nagyonhülyéből átnevezhetjük majd Kicsithülyére, aztán pedig Normálisra.

Bár mindjárt teli lesz vele a kormánymédia, a Fidesz, a Kormány, A KDNP, Széles Gábor és minden kormánytag, kormánytag feleség, sógor, koma, jóbarát közösségi oldala, de emlékezzünk meg itt is arról a nagyszerű hírről, hogy győztünk elvtársak!

Kicsiny hazánk – megőrizve nemzeti hovatartozását és keresztény alapokban gyökerező, vagy gyökerekre alapozó kultúráját – győzött! Végre egy dobogó, egy első helyezés a régiós mezőny kiemelkedő csúcstartója Magyarország! És kivételesen nem az egy főre jutó hülyék arányában győztünk (abban már régebben), nem is az egy politikus-rokonra eső éhező gyerekek számában, vagy a korrupció mértékében. Ezeket a csúcsokat már régen meghódítottuk. Magyarországon az egy főre jutó uniós támogatás 3000 euró. Éljenéljen!

Le is hívtunk minden fillért, ki is fizették maguknak, valamint egymásnak a srácok. Tapsvihar, sapkalengetés. Ebből a pénzből már egy öt tagú család vehetne egy közepesen lepukkant falusi családi házat, vagy visszafizethetné a hitelét, vagy valami. De persze az uniós forrásokat nem erre adják és nem is lenne normális dolog elvárni a befizető tagországok polgáraitól (ugyanis ez a pénz az ő adóikból származik), hogy a Tóth család lakáshoz jutását ők finanszírozzák. Nem.

A nettó befizető tagországok polgárai az adójukból a Lázár, Matolcsy, Orbán, Tiborcz, Garancsi, Mészáros, Kövér, Szijjártó (szabadon folytatható) családok lakáshoz, villához, másik villához, harmadik villához, nyaralóhoz belföldön és külföldön, jachthoz és egyéb apróságokhoz való jutását támogatják. Meg a kisvasutat, amit akár Moszkváig is meghosszabbítunk, ha kell, valamint a gyönyörű stadionokat, ilyesmiket. De bármi épül is ebben a Nagyonhülye nevű országban, áttételesen azt a néhány famíliát és pereputtyot gazdagítja minden.

Mert vegyünk egy alapesetet. Tegyük fel, hogy van nekünk egy tehetséges ezermesterünk, akinek mindenféle cége van és ő maga is mindenhez ért. Reggel felkel, böfög egy egészségeset, megvakarja a disznai füle tövét és onnantól mást sem csinál álló nap, mint sorra nyeri a pályázatokat. Ezek egy része állami pénzből más része uniós forrásból táplálkozik. Ez a tehetséges ember beadja a pályázatot délelőtt tízkor, mondjuk egy vasúti szakasz megépítésére. Délre már meg is nyerte, pedig háromszor annyiért csinálja, mint a második helyezett pályázó. Nem baj, bírja a közpénz is, az uniós adófizetők is. Malacvakaró persze végső soron olcsóbban megoldja az építést, mint a második helyzett, a maradék pénz (a költség mondjuk kétharmadát) meg zsebre gyűri. Este hazamegy, leül a konyhaasztalhoz és kirakja a köteg pénzt a viaszosvászonra. Szépen ketté veszi a köteget. Tíz százalék az enyém, kilencven százalék a főnöké – dünnyögi közben.

Hát, így valahogy.

Működik is ez. Egyelőre. Mindaddig, ameddig az EU-nak teli nem lesz a hócipője a pofátlanságokkal és el nem kezdi tüzetesebben is megnézni, hová a jó fenébe tűnik el úgy az a rengeteg pénz, hogy közben Nagyonhülye ország gazdasága nem hogy nem fejlődik, hanem visszatért a faeke használatára, az egészségügyi ellátást pedig a füvesasszonyok virgonc csapata helyettesíti. Nagyonhülye ország békésen bégető polgárai közben egymást rugdossák nagy örömükben, amiért egy albán kecskepásztor életszínvonalán dőzsölhetnek.

Akkor az Unió esetleg összevonja a szemöldökét és kéri vissza a pénzét. Nyugalom, nem a malacvakargató gazdától és nem az ő főnökétől, hanem a békés barikáktól. Na, akkor lesz itt nagy csodálkozás.

De ameddig ez a boldogtalan nap eljön, ünnepeljünk! Menjünk vonatozni, meccsre, vagy masírozzunk egy szép nagyot, megvédendő a békét. Nemzetileg. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!