NEHAZUGGY

Pusztulásra ítélt hely az, ahol a gyermekeket ingyen kell etetni, mert a szüleik képtelenek biztosítani számukra a napi akár egyszeri étkezést is

H. Andrea | 2016. Július 10, Vasárnap | 12:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vasárnap reggeli perverzió gyanánt visszanéztem a a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, bizonyos Langerné Victor Katalin igehirdetését, amely a Migráns1 aktuális csatorna szombat reggeli műsorában hangzott el és amelynek alapállítása: a fülkeforradalom óta több mint félmillió embernek sikerült kikerülnie a mélyszegénység köréből.

Langerné Victor Katalin (Fotó: Youtube)

Ez pedig úgy jött össze – állítja a totálisan ismeretlen, hátsó vonalbeli pártkatona -, hogy a korábbiakkal szemben (elmúltnyolcév) 2011 óta olyan programok indultak, amelyek egyszerre több területen akarnak segíteni közösségszervezéssel, egyszerre támogatva a gyerekek iskolai előmenetelét, valamint azt, hogy a felnőttek tanuljanak szakmát és találjanak állást. Az emberminisztérium államtitkára azt mondta: ezek a folyamatok fenntartható, maradandó javulást hoznak majd. Nahát.

Továbbra se sikerült felfognom, miből gondolja a kormány, hogy ha időnként más szájakba adja ugyanazokat a szégyentelen hazugságokat, akkor azok egyből átváltoznak megfellebbezhetetlen evidenciákká. Most konkrétan egy olyan nőszemély szájába, aki egyszer már távozott ebből a hálás felzárkoztató pozícióból, de ezek szerint visszasündörgött a megszámlálhatatlan helyettessel, helyettes-helyettessel túlzsúfolt, vízfejű minisztériumba és immár újra illetékesként osztja az észt.

Egyszerre arcpirító és dühítő, hogy bizonyos szakterületek élére kinevezett jöttmentek, akik mérhetetlen károkat okoznak az általuk bitorolt szemétdombon, akik látványosan nem értenek ahhoz, amit csinálnak, extra pofátlanságként még hazudnak is. A névtelen Langerné Victor Katalin és az egész kormány állításaival szemben az igazság az, hogy e világraszóló sikert legfeljebb a létminimum összegének csökkentésével tudja elérni a kormány, nem pedig az életszínvonal javításával. Hogy erre még büszkék is, az különösen lesújtó. És nem kell a duma és a félrebeszélés, hogy a relatív szegénység nem azonos a mélyszegénységgel, vagy hogy aki a létminimum alatt él, az nem feltétlenül szegény.

Mekkora vele született aljasság kell ahhoz, hogy valaki – még a KSH adataival szembemenve is – szemrebbenés nélkül tolja ezt a rizsát, miközben az empíria naponta cáfolja a propagandát. Persze mindenkinek jogában áll hülyének lenni, és annak is látszani (ha egy ország kormánya él eszerint az elv szerint, annak általában beláthátatlan következményei szoktak lenni), de aki a létminimum cirka 40%-os, mesterséges csökkentése mellett döngeti a mellét, hogy fél millió embert kiemelt a mélyszegénységből, az csak végtelenül aljas senkiházi lehet.

Amin a KSH most lázasan dolgozik az az, hogy olyan alacsony értéket állapítson meg, amelynek nyomán megszűnik a létminimum és a minimálbér közötti különbség. Most a minimálbér 73 800 forint, így eléggé sanszos, hogy e szint körül határozza meg a KSH az új létminimumot, ezzel pedig a felére csökkenhet a létminimum alatt élők száma. (Forrás: VG)

Langerné Victor állításaival szemben néhány kósza adat, tény:

2015-ben a magyar háztartások 41,5 százaléka élt létminimum alatt. 2015-ben a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 88 016 forint. Ez az összeg egyfős háztartás esetén értendő, változik a családtagok száma és életkora alapján: egy kétgyermekes család esetében ez 255 ezer forint.

Amikor még készített a KSH ilyen számításokat – 2014-ig – , akkor ők ezt találták (a létminimum alatt élő háztartások száma és aránya):

2011-ben 38,1% (1 452 ezer háztartás),
2012-ben 38,3% (1 457 ezer háztartás),
2013-ban 36,3% (1 376 ezer háztartás).

A tartósan szegénységben élők aránya 2014-ben magasabb volt (7,2%) mint az elmúlt hat év előtti elmúlt nyolc évben (2009-ben például 5,7%).

A 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben. 130 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, és közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik. 110 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol nincs fürdőszoba, 150 ezer pedig olyanban, ahol nincs WC. A legtöbb érintett háztartásban vezetékes víz sincs. 200 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol nincs elektromos áram.

Az alapvető anyagi javak 9 tételéből legalább hárommal Magyarország lakosságának 35%-a nem rendelkezik (ez jelenti a szó szerinti nélkülözést). Egy váratlan kiadás fedezése az istenadta nép 71%-ának felér egy tragédiával. Nem mélyszegénység ez, csak súlyos kilátástalanság. Mert amíg a nyomorult választhat aközött, hogy számlát fizet, vagy eszik, vagy öltözködik, addig kuss legyen.

A fentiek mellett lehetne beszélni a szarrá adóztatott kisvállalkozásokban hosszú évek óta minimálbéren foglalkoztatott, vagy feketén dolgozó, semmiféle statiszikában meg nem jelenő emberek tömegeiről.

Arról az országról is lehetne beszélni, ahol a munkanélküli-járadék folyósítási idejét 9-ről 3 hónapra csökkentették.

Ahol a 28 500 forintos minimálnyugdíj lassan egy évtizede változatlan, de ahol a fülkeforradalom vívmányaként ezt a szociális ellátást 22 800 forintra sikerült leküzdeni (foglalkoztatást helyettesítő támogatás) és olyan elmebeteg szigorításokat bevezetni, amelyek nyomán egyre többen döntöttek úgy, hogy kiiratkoznak a rendszerből. Ezekről az emberekről szinte semmit nem lehet tudni azóta. Egy részük valószínűleg elhagyta az országot, mások feketemunkákból próbálják fenntartani magukat.

Hát ha csak így nem, helyettes államtitkár asszony! Érdemi eredmények nélkül 500 ezer embert sikerült kiemelni a mélyszegénységből úgy, hogy a helyzet minden téren jelentősen romlott. Ha csak úgy nem, hogy elhaláloztak és/vagy tömött sorokban elhagyták az országot. Helyettük szerencsére másik százezreket sikerült belelökdösni. A nyomor feneketlen bugyraiba.

És nagyon beteg ország végtelenül elmebeteg vezetői azok, akik ilyen adatok mellett, a vidék fővároshoz képest egyre mélyülő leszakadása mellett az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztésével verdesik ugyanazt a hazugságoktól horpadt mellet. Pusztulásra ítélt hely az, ahol a gyermekeket ingyen kell etetni, mert a szüleik képtelenek biztosítani számukra a napi akár egyszeri étkezést is. Ahelyett, hogy tisztességes munkát és tisztességes béreket biztosítanának számukra, amiből etetni, öltöztetni, nevelni, taníttatni tudják utódaikat, közmunkasorba taszítják őket és elhitetik velük, hogy az adófizetők pénzén történő ingyen etetés társadalmi felzárkóztatást jelent. Még mindig azt hiszik, hogy ha elég sokan/sokszor mondják nekik, hogy ők nem szegények, akkor az mindennapi, kézzelfogható valósággá válik.

Szóval ha a fenti adatok mellett félmillió embert sikerült kiemelni a szegénységből, akkor kijelenthetjük, hogy egy újabb névtelen dilettáns próbálkozott meg hülyének nézni egy országot. Egészségünkre?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!