Nemrégen ünnepeltük a feledik születésnapunkat, ami valójában nem is igazi szülinap. Fél év – jó, már majdnem hét hónap – nem nagy idő, bárhonnan is nézzük. Mégis mennyi minden történt ez alatt az idő alatt.
Amikor útjára engedtük a Kolozsvári Szalonna és Hirt-Telen Beszólunk weboldalt, még csak elképzeléseink voltak és – bár ez utólag látszik igazán – hihetetlen bátorságunk. Ha előre látjuk a bajokat, megoldandó problémákat, talán soha nem vágunk bele. Nem láttuk szerencsére, ugrottunk csukott szemmel. Néhányan összedobtuk amink volt – pénz, idő, tudás – és elkezdtük.
Az első kritikus pont akkor volt, amikor a saját anyagi forrásaink kimerültek. Nem tudhattuk, hogy értékes-e annyira a munkánk, hogy érdemes továbbra is életben tartani a lapot. Hiszen naponta 5-6 cikket megírni, a jóreggelt-jóéjt posztokat pluszban, előtte-közben ellenőrizni a forrásokat, adatokat gyűjteni, témát keresni, levelezést bonyolítani, közösségi oldalra figyelni – rengeteg munka. Ez csak főállásban megy, vagy sehogy. Még ugyan távol vagyunk a céltól, de az alapok már kezdenek szilárdulni. Talpon tudunk maradni és tovább dolgozni, közben persze úgy kell teljesítenünk a vállalásainkat, hogy egyre többen érezzétek úgy: megéri egy kiló szalonna árát az, amit csinálunk.
Véleményt tudunk mondani, rámutatni tudunk a hazugságokra. Kimondottan oknyomozni nem tudunk, ehhez sem elég pénzünk, sem elég munkatársunk nincs. Szerencsére vannak remek oknyomozó portálok.
Nem tudunk párttá alakulni, nem is akarunk. Mozgalommá se. Nem fogjuk senkinek megmondani, merre menjen. Nem masírozunk, hogy mögénk lehessen állni és nem állunk be senki mögé csak azért, mert ő ordít hangosabban. Valamit azonban meg tudunk tenni. Megpróbáljuk egy platformra gyűjteni a nagy számban, de elszórtan működő tömörüléseket. Fontosnak érezzük ezt, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy ágat bárki könnyedén eltörhet, de ha sok ágat összekötözünk, azt talán nehezebb elroppantani.
Mi felépítettünk egy felületet, vele egy közösséget. Nem is kis közösséget. A rendszeres olvasóink száma veri a legtöbb párt szavazóinak számát.
Most felajánljuk az elszórtan működő-létező civil és nem civil csoportoknak, társaságoknak, egyesületeknek, pártoknak azt, amiben talán hiányt szenvednek és azt, amit mi megadhatunk nekik. A nyilvánosságot. Elképzelhető, hogy közöttük van a jövőnk, csak nem halljuk meg a hangját, mert elvész a zajban. Mi felerősítjük a hangjukat. Létrehozunk egy agorát, ahol mindenki elmondhatja a mondandóját és mindenki meghallgathatja a másikat. Közben az olvasók eldönthetik, találnak-e köztük olyat, vagy olyanokat, akikre érdemes figyelniük.
Létrehozunk a Szalonnán belül egy felületet, ahová beléphetnek mindazok, akik szeretnének egymásra találni. Várunk baloldali, jobboldali, liberális, konzervatív és minden egyéb (ha valamit kifelejtettem) gondolkodású embert, csoportot. Mindenkit, akinek mondandója, ötlete, programja, elképzelése van. Hogy ne külön-külön, párszázas, párezres csoportokban hangozzanak el ezek a gondolatok, hanem egy nagyobb közösségben. Várunk továbbá olyan csoportokat is, akik nem kimondottan politizálnak, vagy azt hiszik magukról, hogy nem politizálnak. A rászorultakon segítő közösségektől egészen a kidobott kutyusokat mentőkig mindenkit. Próbáljunk párbeszédet kezdeni egymással és összefogni, ha mód van rá.
Mindenki hozza a maga elképzeléseit, nézeteit, baloldaliságát, jobboldaliságát, a kettő között bármit és győzzük meg egymást. Hátha sikerül felismernünk, hogy nem jobb és nem rosszabb a másik gondolkodása, csak más és érdemes abból átvenni valamit. Vagy átadni a magunkéból.
Nyitjuk tehát a piacteret, ahová – reméljük – odatódul mindenki, aki bele akar szólni közös dolgainkba. A technikai kivitelezés már folyamatban van, hamarosan megnyitjuk mindenki számára a hozzáférést.
Kezdésnek várunk egy bemutatkozó cikket azoktól a csoportoktól, egyesületektől, bármiféle tömörülésektől, akik szeretnének részt venni ebben a kísérletben. A beküldött bemutatkozókat sorra megjelentejük a Szalonna főoldalán, eljuttatva így az információt az olvasókhoz. A továbbiakban a rendelkezésre bocsátott felületen lehet nyilvánosságra hozni, megvitatni, megbeszélni, összeveszni, barátkozni, szervezkedni, egyeztetni.
A Szalonna marad, ami volt. Nem vállaljuk, hogy megmondjuk a tutit, de ami erőnkből és lehetőségeinkből telik, azt megtesszük. Nem toljuk továbbra sem senki szekerét, kizárólag a lekiismeretünk szerinti igazságot képviseljük. Nem fogjuk feltölteni senki lemerült egyesületi kasszáját (nem is lenne miből), nem fuvarozunk senkit sehonnan sehová, nem finanszírozzuk az elképzeléseket (lásd fentebb), nem biztosítunk termet, széket, vetítőt, nem szervezünk meg találkozókat, nem kézbesítünk meghívókat. Azt adjuk, amit adni tudunk. Nyilvánosságot, virtuális gyülekezőhelyet és vitafórumot.
A bemutatkozó leveleket a [email protected] címre várjuk.
Fussunk neki és meglátjuk, mire jutunk közösen! Ha esetleg nincs igény erre a kísérletre, akkor az is egy értékes információ, amiből szintén tanulhatunk. Legalább megpróbáltuk.
A Szalonna csapata
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.