NEHAZUGGY

Mielőtt az én demenciám dönti el a te gyereked jövőjét

Tamás Róbert | 2016. Június 25, Szombat | 12:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt hiszem, jelenleg nincs fontosabb és egyben izgalmasabb kérdés a Brexit következményeinél. Miközben úgy tűnik, az Unió kész tényként kezeli a kilépést, a szigetország polgárai nem adták fel a harcot.

Biztosat nem tudni (vagy én nem tudok), mivel vannak olyan elemzői vélemények, miszerint meg lehet ismételni a szavazást és vannak olyanok, amelyek szerint erre nincs mód.

Valójában – törvényileg – van lehetősége a parlamentnek arra, hogy ne tekintse magára nézve kötelező érvényűnek a népszavazást. Ez azonban politikai öngyilkosság lenne. A másik lehetőség, ha a parlament feloszlatná önmagát és választásokat írnának ki. Ebben az esetben az új kormány arcvesztés nélkül utasíthatná el az előző kormány által kiírt népszavazás végrehajtását.

Mindenesetre a tegnap indított petíciót, miszerint új szavazást kell kiírni és küszöböket megszabni – 75 százalékos részvételi arány és 60 százalékos elkötelezettség esetén legyen érvényes az új szavazás – eddig a pillanatig több, mint 800 ezer ember írta alá. Szokatlan módon a cikk közepébe frissítek: mióta elkezdtem írni, az aláírások száma meghaladta az 1,3 milliót. Mégpedig úgy, hogy folyamatosan összeomlik a rendszer a túlterheltségtől és ezért nehezen jutnak fel a felületre az aláírni szándékozók.

Indult egy másik petíció is, mégpedig London kiválásáról. Ezt eddig 100 ezren írták alá.

Miután Nagy-Britanniában a parlamentnek kötelező tárgyalnia azokat a petíciókat, amelyeket legalább 100 ezer ember aláír, a népszavazás megismétlését célzó beadványt egészen biztosan a Ház elé terjesztik.

Friss elemzések szerint az Unióból való kilépés mellett jellemzően alacsony iskolai végzettségű, alacsony jövedelmű, idősebb vidéki polgárok szavaztak. A fiatalok kiugróan magas, 75 százalék feletti arányban a bentmaradás mellett voksoltak. Mindezek alól Skócia kivétel, mert ott a lakosság – kortól és iskolai végzettségtől függetlenül – kétharmados arányban az Unió mellett döntött.

A szavazás eredménye a felszínre hozott olyan dolgokat, amire talán pár napja még senki nem gondolt. A generációs különbség tegnap reggel óta szakadékká mélyült. Brit fiatalok sorra töltik fel a közösségi hálóra és különféle médiafelületre a videókat, számonkérve az idősebbeken: mért tették ezt velük, hiszen ők nem csak britek, hanem európaiak is és azt akarják, hogy ez így is maradjon.

Az idős-fiatal szembefordulás mellett a magasan képzett és az alacsony iskolázottságú lakosság ellentéte is felszínre tört. Az uniós tagság mellett szavazók azzal vádolják a kilépni szándékozókat, hogy úgy hoztak döntést egy közösség nevében, hogy közben számukra – például az életkoruk okán – túl nagy kockázata nincs a döntésnek, valamint hogy a populista szólamoknak bedőlve, megfelelő tudás és rálátás hiányában döntöttek.

Ugyanakkor mások már a jövőn gondolkodnak és fontosabbnak érzik, hogy a kilépési tárgyalásokat úgy lehessen alakítani, hogy megmaradjanak az Unió belső piacai, de megmaradjon a munkaerő is, a kutatás-fejlesztéstől a farmmunkáig minden területen.

Még csak egy nap telt el a sokkoló eredmény óta, de máris rengetegen igényelnek útlevelet. Olyanok is, akiknek soha nem volt ilyen, mert nem volt rá szüksége.

Skócia népszavazást készít elő a Nagy-Britanniából való kilépésről, hiszen ez az egy mód maradt arra, hogy Skócia az Európai Unió tagja maradhasson, vagy azzá válhasson. Nem tiszta ugyanis, hogy új csatlakozási kérelmet kell beadnia a függetlenedő országnak, vagy van mód egyfajta jogfolytonosságra a tagságot illetően.

Egyvalaki egészen biztosan örül a Brexitnek. Nigel Farage, az UKIP vezetője. Farage bejelentette: június 23-a a függetlenség napja és amint kormányra kerül, munkaszüneti nappá nyilvánítja, hogy mindenki emlékezzen rá.

Én attól tartok, ezt a napot senki nem fogja elfelejteni sem Nagy-Britanniában, sem Európában. Csak abban bízom, jókor jött ez a pofon és képesek leszünk tanulni, profitálni belőle mi, magyarok is. Mielőtt a saját Farage-unk röhögne bele az arcunkba, mint most a britekébe az övék. Talán még nekünk nem késő megérteni azt, hogy fontos elmenni a szavazásokra és véleményt nyilvánítani. Ahhoz, hogy bele tudjunk szólni a saját életünkbe és ne a tudatlanságra, populizmusra épített szűk rajongói tábor döntsön a mi és gyermekeink jövőjéről, meg kell mozdulnunk. Mielőtt túl késő lesz.
adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!