Azt hiszem, jelenleg nincs fontosabb és egyben izgalmasabb kérdés a Brexit következményeinél. Miközben úgy tűnik, az Unió kész tényként kezeli a kilépést, a szigetország polgárai nem adták fel a harcot.
Biztosat nem tudni (vagy én nem tudok), mivel vannak olyan elemzői vélemények, miszerint meg lehet ismételni a szavazást és vannak olyanok, amelyek szerint erre nincs mód.
Valójában – törvényileg – van lehetősége a parlamentnek arra, hogy ne tekintse magára nézve kötelező érvényűnek a népszavazást. Ez azonban politikai öngyilkosság lenne. A másik lehetőség, ha a parlament feloszlatná önmagát és választásokat írnának ki. Ebben az esetben az új kormány arcvesztés nélkül utasíthatná el az előző kormány által kiírt népszavazás végrehajtását.
Mindenesetre a tegnap indított petíciót, miszerint új szavazást kell kiírni és küszöböket megszabni – 75 százalékos részvételi arány és 60 százalékos elkötelezettség esetén legyen érvényes az új szavazás – eddig a pillanatig több, mint 800 ezer ember írta alá. Szokatlan módon a cikk közepébe frissítek: mióta elkezdtem írni, az aláírások száma meghaladta az 1,3 milliót. Mégpedig úgy, hogy folyamatosan összeomlik a rendszer a túlterheltségtől és ezért nehezen jutnak fel a felületre az aláírni szándékozók.
Indult egy másik petíció is, mégpedig London kiválásáról. Ezt eddig 100 ezren írták alá.
Miután Nagy-Britanniában a parlamentnek kötelező tárgyalnia azokat a petíciókat, amelyeket legalább 100 ezer ember aláír, a népszavazás megismétlését célzó beadványt egészen biztosan a Ház elé terjesztik.
Friss elemzések szerint az Unióból való kilépés mellett jellemzően alacsony iskolai végzettségű, alacsony jövedelmű, idősebb vidéki polgárok szavaztak. A fiatalok kiugróan magas, 75 százalék feletti arányban a bentmaradás mellett voksoltak. Mindezek alól Skócia kivétel, mert ott a lakosság – kortól és iskolai végzettségtől függetlenül – kétharmados arányban az Unió mellett döntött.
A szavazás eredménye a felszínre hozott olyan dolgokat, amire talán pár napja még senki nem gondolt. A generációs különbség tegnap reggel óta szakadékká mélyült. Brit fiatalok sorra töltik fel a közösségi hálóra és különféle médiafelületre a videókat, számonkérve az idősebbeken: mért tették ezt velük, hiszen ők nem csak britek, hanem európaiak is és azt akarják, hogy ez így is maradjon.
Az idős-fiatal szembefordulás mellett a magasan képzett és az alacsony iskolázottságú lakosság ellentéte is felszínre tört. Az uniós tagság mellett szavazók azzal vádolják a kilépni szándékozókat, hogy úgy hoztak döntést egy közösség nevében, hogy közben számukra – például az életkoruk okán – túl nagy kockázata nincs a döntésnek, valamint hogy a populista szólamoknak bedőlve, megfelelő tudás és rálátás hiányában döntöttek.
Ugyanakkor mások már a jövőn gondolkodnak és fontosabbnak érzik, hogy a kilépési tárgyalásokat úgy lehessen alakítani, hogy megmaradjanak az Unió belső piacai, de megmaradjon a munkaerő is, a kutatás-fejlesztéstől a farmmunkáig minden területen.
Még csak egy nap telt el a sokkoló eredmény óta, de máris rengetegen igényelnek útlevelet. Olyanok is, akiknek soha nem volt ilyen, mert nem volt rá szüksége.
Skócia népszavazást készít elő a Nagy-Britanniából való kilépésről, hiszen ez az egy mód maradt arra, hogy Skócia az Európai Unió tagja maradhasson, vagy azzá válhasson. Nem tiszta ugyanis, hogy új csatlakozási kérelmet kell beadnia a függetlenedő országnak, vagy van mód egyfajta jogfolytonosságra a tagságot illetően.
Egyvalaki egészen biztosan örül a Brexitnek. Nigel Farage, az UKIP vezetője. Farage bejelentette: június 23-a a függetlenség napja és amint kormányra kerül, munkaszüneti nappá nyilvánítja, hogy mindenki emlékezzen rá.
Én attól tartok, ezt a napot senki nem fogja elfelejteni sem Nagy-Britanniában, sem Európában. Csak abban bízom, jókor jött ez a pofon és képesek leszünk tanulni, profitálni belőle mi, magyarok is. Mielőtt a saját Farage-unk röhögne bele az arcunkba, mint most a britekébe az övék. Talán még nekünk nem késő megérteni azt, hogy fontos elmenni a szavazásokra és véleményt nyilvánítani. Ahhoz, hogy bele tudjunk szólni a saját életünkbe és ne a tudatlanságra, populizmusra épített szűk rajongói tábor döntsön a mi és gyermekeink jövőjéről, meg kell mozdulnunk. Mielőtt túl késő lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.