Nem hiszem, hogy ma – és ez még jó ideig így marad – létezik fontosabb kérdés a Brexitnél. Ez fogja meghatározni az Unió, benne (vagy külön) Magyarország jövőjét is. Az is a britek kilépéséről szól mostantól, ami látszólag nem.
Az egyébként még a történethez tartozik, hogy a népszavazás egy dolog, ez még nem végleges döntés. A Parlament megtárgyalja és akár úgy is dönthet, hogy nem fogadja el a népszavazás eredményét és marad minden a régiben. Bár ennek talán kicsi a valószínűsége, de a meccs nincs még véglegesen lefutva. Tehát bármi is történhet.
Brexittől függetlenül péntek van, kánikula és Orbán Viktor a Kossuth rádióban szónokolt. Igen, a bevándorlók tehetnek Britannia kiválásáról – mondja ő. Azt elfelejti hozzátenni, hogy azok a bevándorlók, migránsok bizony magukban foglalják a mi fiainkat, lányainkat. Pedig de. Orbán hazudik, mint mindig. De én most egy másik szemétségét szeretném kibontani, mégpedig a Rogán-Portik ügyet. Mert van az is akkora mocsok, hogy érdemes legyen megemlékezni róla. Sokszor, mert fontos.
Azért is fontos, mert régen túl van a szokásos maffia-torzsalkodásokon. Orbán Viktor nem foglalkozik azzal, hogy Portik Tamás mit állított Rogán Antalról, mégpedig azért nem, mert Portik egy bűnöző. Ez igaz is önmagában, Portik kétségtelenül bűnöző. Ez a tény azonban nem menti fel Rogán Antalt a korrupciógyanú alól – különös tekintettel a legális jövedelme és az életmódja közötti jól látható különbségre – sem pedig a miniszterek elnökét nem menti fel azon kötelezettsége alól, hogy amennyiben a kormány egy tagjára bűncselekmény gyanúja vetül, azt tisztázza.
Nem fogja persze tisztázni, egyszerűen nem teheti meg Orbán, hogy feszegetni kezdje ezt az ügyet. Mert minden mindennel összefügg és mert lavinát indíthat el. A srácok mindent, vagy majdnem mindent tudnak egymás viselt dolgairól. Ha az egyik bukik, nem fogja egyedül elvinni a balhét, rántja magával a másikat és így tovább, egészen Mészáros Lőrinc újszülött mangalica malacáig bezárólag.
Veszélyes dolog ez, mert azok a nagyonhülye hívek, akik most teljes erőből támogatják és védik a rezsimet, egyszerre szembesülhetnek azzal, hogy bizony itt őket csúful becsapták és meglopták. A vezérben csalódott fanatikusnál nincs veszélyesebb jószág.
Látszólag a Brexit nem kapcsolódik a Portik-Orbán-Rogán vonalhoz, de valójában igen. Egyszerűen az történt, hogy a beposhadt tó hirtelen iszonyúan felkavarodott és még nem a végén tartunk, hanem most indultak az első kis vízfodrok a középre becsapódó szikla nyomán, ez fokozódni fog, egymást követik az egyre nagyobb hullámok. Orbán remekül elhalászgatott a maga kis rántotthús-alakú öblöcskéjében, miközben úgy tett, mintha egy teljesen különálló, saját bejáratú tengere lenne. Ezt tehette, mert az Unió pont leszarta, mit kavar egy kicsi ország kicsi vezére. Mire rájöttek arra, hogy bizony más országokban is büdös lesz attól, ha Magyarország a közös vízbe szarik – már régen késő volt.
Most azonban az Unió komoly döntések előtt áll. Amennyiben a tagországok rászánják magukat a rendrakásra, már nem fogja Orbán megúszni a sunnyogást. Konkrétan eljöhet az a pillanat, amikor Magyarországnak döntenie kell: marad és együtt játszik a csapattal, vagy elhúz Putyin ölelő karjaiba. Ezt így nyilván nem tehetik fel kérdésként, de az Uniónak módja van (eddig is lett volna, de nem éltek vele) egy perc alatt szétkapni Orbán gondosan megszőtt kis pókhálóját. Az uniós források elköltésének sokkal szigorúbb ellenőrzése, a pénzek lassítása, vagy időleges befagyasztása igen gyorsan ráébresztené a lilahajú rajongótábort arra, hogy amennyiben nem jön a nyugdíj, enni sincs mit. Akkor azonnal érdekesebbnek tűnne az, hogy vajon miből tágulnak egyes politikusok lakásai, ki miből áll a saját lábán és hol van az a pénz, amit eddig is a szemük láttára loptak szét, de eddig nem volt olyan fontos, mert volt csirkefarhátra, hirtelen meg nincs.
Tehát Orbánnak nagyon rosszkor jött a Brexit ügy, még akkor is, ha valami csoda folytán a brit parlament nem fogadja el a népszavazás eredményét és nem indítja meg a kilépést. Valami történt, az Uniónak meg kell ráznia magát és vagy szétesik, vagy megerősödik. A szétesésben én nem hiszek. Abban igen – és nem tegnap óta – hogy Orbán végső célja kivezetni Magyarországot az Unióból, de ennek még most nem jött el az ideje. Viszont fokozódni fog a nyomás, egyre többször kényszerül védekezni a kormány. És mivel éppen a korrupciós ügyek miatt sebezhető, onnan fogják érni a támadások. A sarokba szorított patkány harap, a sarokba szorított maffia is harap.
Szerintem izgalmas, de nehéz időszak jön. Mivel a kormány a hőzöngésen túl semmit nem tud tenni az Unióval szemben, ezért fontos érdeke lesz az ország határain belül elhallgattatni a kritikus hangokat. Mindenkit. Bloggereket, újságírókat, politikusokat, közéleti szereplőket, mindenkit. Ahogy erősödni fog a kormányon a nyomás, úgy fog erősödni az ellenzéki médián is. Orbánnak elemi érdeke lesz felmorzsolni, elhallgattatni mindenkit. Az eszköztára azonban véges. Az anyagi ellehetetlenítés nem jött be, mert a civilek odaálltak és odaállnak az általuk kedvelt és fontosnak tartott médiumok mögé. Hiába mennek havonta súlyos milliók a kormánypropaganda különféle lapocskáiba, az olvasótábor nem szélesedik. És hiába van minden reklámbevételtől elzárva az ellenzéki média, az olvasók hajlandóak a zsebükbe nyúlni és legalább a túlélést finanszírozni. Ez is egy formája a véleménnyilvánításnak és ezt tudja a hatalom akkor is, ha nem akar tudomást venni róla. Ebben ők nem győzhetnek. Nem szabad engedni.
Nekünk itt kell maradnunk, ahová születtünk. Európában. Ennek, ami előtt állunk nem az a tétje, hogy a Fidesz, vagy az Mszp, a Jobbik, vagy a Kétfarkú. Ennek már az a tétje, hogy az Unió, vagy Oroszország. És nem csak a magunk, hanem a gyerekeink jövője a tét. Úgyhogy én azt mondom, mindenki gyűrje fel az inge ujját és szívja fel magát, mert harc lesz. Vagy összekapaszkodunk és erősek leszünk, vagy ismét gyárthatjuk a zöldborsókonzervet tonnaszám és hatalamasakat örülhetünk a szárnyaló magyar-orosz barátságnak. Életfogytiglan.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.