Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A Brexit akkor fordítható Európa javára, ha az önmagát megsemmisítő David Cameront az Orbán Viktorok is követik a sorban

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom, hogy Nagy-Britannia kilép az EU-ból. Ha jól értem, ez azt jelenti – amellett, hogy zuhannak az árfolyamok, az európai tőzsdék sem érzik olyan jól magukat és a következmények beláthatatlanok -, hogy a magyar kormánynak és a Magyarország nevében egyszemélyben magát politikailag hirdető Orbánnak sikerült 21 millió forintot kidobálni az ablakon. Vagyis szánalmasan mellényúlni a Daily Mail lapjain.

Még mielőtt hivatalosan is kiderült volna, hogy bizony Brexit van, Kovács Zoltán, a kormány ostobaságának ideáltipusa berontott a Migráns 1-be, hogy elmesélje: bármi is lesz a brit állampolgárok döntése az EU-tagságról szóló népszavazáson, azt tiszteletben kell tartani. Mert mégis mi mást tehetnétek, te kretén? Tiszteletben tartjátok, vagy? Egyáltalán minek kellett egész oldalas fizetett hirdetésben beleugatni a dolgukba? Pár napja sem értettem, most sem értem. Elmondtuk már, megismétlem: Orbán Viktor az összes többi mellett az egyik oka annak, hogy a britek közelebb kerültek a bizonyossághoz: inkább a kilépés, mint hogy az ilyenek szívják a vérünket.

A Kossuth rádióban éppen elhangzott ima méginkább ökölbe szorítja az ember kezét: Brüsszelnek meg kell hallania az emberek hangját. Tiszteletben kell tartani a britek döntését, mert minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy a saját sorsáról ő maga döntsön. Lefordítom: az Orbán Viktorhoz és David Cameronhoz (aki egy politikai hulla pillanatnyilag  – már le is mondott mióta írom a cikket) hasonló nemzeti politikusok Brüsszel és az Unió állandó bírálatára építették karrierjüket és próbáltak országukban növekvő népszerűséget szerezni, kivonva magukat a közös szabályok betartása alól. Ennek az lett az eredménye, hogy a nép egyre inkább ellenséget lát az Unióban. A Brexit elsősorban érzelmekről szólt, kevésbé a tényekről. Arról, hogy mi van akkor, amikor egy alapvetően is felfokozott helyzetben a populista törekvések a társadalom agyát elhomályosítják. Ez van.

Azon kívül, hogy Putyin elvtárs éppen kurvákat rendel és beüzemeli a vodkás hordókat Moszkvában, különösebben nincs kedvem orbánozni, de azért lássuk be, aki/ami mellett ez a fasz büszkén kiáll, az bukásra van ítélve. Úgyhogy ha van ebben az egészben valami pozitív, az az, hogy aki tudatosan, évek óta az Unió gyengítésére játszik, annak most el fog kelleni számolnia az ámokfutásával. Az Unió mostani látszólagos összeomlása (ami szerencsére magában rejti a változás, összezárás, megerősödés lehetőségét) reményeim szerint pontosan azokat a véresszájú nemzetállamokat teszi majd a helyükre, akik uniós hátszél nélkül belefulladnak a saját mocskukba, korrupciójukba. Akik arról beszélnek, hogy tiszteletben kell tartani az emberek döntését, miközben hosszú ideje, önkényes döntéseket erőszakolnak az alattvalóikra.

A jelenre érvényesen mondhatnám azt is, hogy kinyílt Pandora szelencéje, de sajnos nem most nyílt ki az. Ez csak egy következmény. Ilyen az, amikor elhiteted a magát magasabbrendűnek tartó bennszülöttel, hogy a bevándorlók miatt szar az élete. Ha és amennyiben ez megszűnik, minden csodálatos lesz.

Hangsúlyozzuk ki, mert nem lehet eleget hangsúlyozni: a britek nem, vagy nem elsősorban a muszlimokat tekintették gazdasági bevándorlóknak és problémának, hanem például az Orbán Viktor rezsimje által elüldözött több százezer magyart. Annál is inkább, mert a Calais-ban várakozó büdös hordák eddig sem voltak uniós polgárok, rájuk eddig sem vonatkozott az Unión belüli szabad mozgás joga, tehát a kilépésnek nem elsősorban rájuk nézve lesz hatása. Ahelyett, hogy Nagy-Britannia kormánya szigorított és változtatott volna a szociális rendszerén, amely ne tegye lehetővé, hogy alanyi jogon megélhetést biztosítson a bevándorló léhűtőknek (bőrszíntől függetlenül), elhitette a néppel, hogy minden bajuk forrásai a bevándorlók.

Amiről Orbán elfelejtett szónokolni ma reggel: a több százezer magyar, aki uniós polgárként a britekkel azonos elbírálás alá esett, a kilépés után de facto, jogilag is ugyanolyan gazdasági betolakodóvá-bevándorlóvá minősül, mint azok, akiktől pofázás szintjén meg akarja védeni Európát. Az Egyesült Királyságra (Skócia már belengette kiválási szándékát) Orbán éppen most szabadított rá megszámlálhatatlan gazdasági bevándorlót. Akiknek nehezebb lesz az élete, mint korábban volt.

Egyáltalán nem az öncélú orbánozás vezérel, de azt látni kell, hogy a Brexitben elvitathatlan érdemei vannak ennek az önjelölt zsebdiktátornak, és a hozzá hasonló zsákutcás, népnemzeti nacionalizmust képviselő szélsőségeseknek. Az olyan hatalomvágytól megrészegült senkiháziaknak, akik tehetségtelenségüket és korruptságukat kompenzálandó, belülről bomlasztottak, hergeltek az Unió ellen úgy, hogy az Unió támogatása nélkül még porba fingani is nehéz lett volna számukra. Akik uniós tagországok vezetőiként mentek szembe azzal az erőfeszítéssel, miszerint a jelenlegi problémákat hosszú távon csak egy erős Európai Unió lesz képes megoldani.

Noha ránézésre nem rózsaszín az összkép, szeretném hinni, hogy ez a lépés egy szorosabb integráció felé mozdítja el a magországokat. És az ilyen egerekként dübörgő kis geciket kalapáccsal verik agyon még mielőtt eszükbe jutna kárt tenni a berendezésben. Az a baj, hogy Magyarországnak ez mindenképpen fájni fog, de mert magától nem hajlandó, így talán mozdulni fog a bűzös állópocsolya.

Akárhonnan nézzük, egy nettó befizető távozik, akinek a pénzéből már nem épül kisvasút, nem térköveznek, nem fejlődik a gazdaság. A nettó haszonélvezők tehát szopni fognak. De az alapvető probléma mégiscsak az, hogy kezdeni kell valamit ezekkel az Orbán-szerű fazonokkal, akikről az uniós csatlakozás pillanatában nem volt előrelátható, hogy amint az ünnepi asztal mellé ülnek, egyből a földre köpködnek, hangosan büfögnek és csapkodják az asztalt.

Újra kell írni azokat a szerződéseket, mégpedig úgy, hogy aki csak zabálni jött, de viselkedni nem szeretne, annak fel is út, le is út. Az Unió előtt álló legnagyobb kihívás ugyanis, – amely pillanatnyilag is gátat szab a közös cselekvésnek – éppen ez az aggasztó radikalizálódás, a szélsőjobboldal erejének növekedése Európában. A véres világháborús állapotokra jellemző nemzetállami térnyerés, az állandó harcban álló populista retorika visszaszorítása elemi érdeke a kontinensnek. A Brexit akkor fordítható Európa javára, ha az önmagát önként megsemmisítő David Cameront az Orbán Viktorok is követik a sorban.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.