DÜHÖNGŐ

Ameddig egy édesanya nem tud ételt rakni az asztalra és még a szemüvege mögé sem rejtheti a könnyeit, mert az eltörött és nem telik másikra

Swan Edgar | 2016. Június 23, Csütörtök | 9:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,174,736 forint, még hiányzik 1,825,264 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nyár van, vakáció, hőség. Aki teheti nyaral, vagy küldi a gyereket táborba. Más valaki – jaj, fájóan sokan – nyáron azzal múlatják az időt, hogy éheznek.

Esett már szó a szünidei étkeztetésről, pontosabban annak megvonásáról, az embertelenség széles ösvényén vígan sétafikáló, közpénzből gondtalan politikusokról. Most újra erről fogok beszélni, mert kell, mert nem lehet hallgatni. És most – szokásommal ellentétben – kérem az olvasókat: segítsetek nekem! Próbáljátok meg ezt a történetet eljuttatni a döntéshozókhoz, toljátok bele a politikusok arcába. Legalább érezzék szarul magukat.

Van egy család. Apa, anya, négy gyerek. Kövér László szaporodásért felelős házelnök álma. A szülők dolgoznak, mindketten. Nem közmunkán, teljes állásban. Közszolgák, nem politikusok, nem jól fizetett parlamenti képvislők.

A legidősebb fiú egyetemista. A következő gyerek – kislány – most érettségizett. Ezért a nyáron nem is jár már neki TB, sem családi pótlék. Majd szeptembertől lehet igényelni. Van még egy iskolás és egy ovis kisfiú. Szép család, dolgos szülők, értékesek a társadalom számára. Éppen éheznek. Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. Konkrétan. Nem azért, mert apu elissza a pénzt, vagy anyu ruhákra költi. Azért éheznek, mert a két kicsi autista. Ez a betegség ezerféle bajjal jár, például táplálkozási zavarokkal. Gyógyszerek, vitamin, táplálékkiegészítők. Egy vagyon. Ám nem ez az igazán nagy baj. Hanem az, hogy az ilyen gyereket fejleszteni kellene. Folyamatosan, szisztematikusan. Ugyanis belül okos, sokszor az átlagnál is intelligensebb. Kívül viszont nem tud mit kezdeni az őt körülvevő világgal. Ki kell nyitni, hogy ne távolodjon el, ne gubózzon be. Az állam 4-8 órányi fejlesztést fizet összesen, a többi a szülő dolga. Iszonyú költség. A két fiú nem fér be a köznevelés áldásos rendszerébe. Alapítványi iskola, óvoda – szintén iszonyú költség.

Tehát jelenleg, amikor azok a képviselők, akik szavazatukkal szentesítették a szociális törvényeket, akik elfogadták és törvényerőre emelték az ingyenes szünidei étkezésre jogosultak körét, most jól megérdemelt szabadságukat töltik valahol. Ez a család pedig – két dolgozó szülővel, két közalkalmazotti fizetésből, négy gyereket becsülettel nevelve – éheznek. A nyár nekik arról szól, hogy beszorulnak a pokolmeleg lakásba, mert nincs pénzük a kicsik nyári táboroztatására, hiszen az fejenként és hetente 20-40 ezer forint lenne.

MIBŰ?

A két nagyobb gyereknek sincs vakáció, de még nyári munkát sem vállalhatnak, ugyanis a két kicsire kell vigyázniuk, ameddig a szülők dolgoznak. Este, amikor a szülők hazaérnek a munkából, akkor máris kezdhetik a kicsik fejlesztését, mert persze nincs pénz fejlesztésre, az óránként többezer forint lenne. Az ingyenes étkezés a túlélést jelentené, de nekik nem jár szünidőben.

Vajaskenyér, zsíroskenyér. Minden nap. Nem baj anya, majd odaképzelem a kenyér mellé a paprikát – mondja a kisfiú. Anya pedig próbálja félvakon silabizálni a csekkeket, hogy mit és miből tudna befizetni, mert 60 ezer elmaradása van és ki ne kapcsoljanak valamit. Azért félvakon, mert eltört az egyetlen szemüvege és amikor a gyereknek paprikát sem tud venni nyár közepén, hogy is tudna szemüveget csináltatni?

Számukra a nyár nem a pihenésről szól. Az éhezésről, kétségbeesésről szól.

Mennyi pénz kellene ahhoz, hogy élhető életük legyen? Nekik és minden sorstársuknak. Elég lenne egy fél erkély ára a Budai várban. Egy negyed stadion, vagy egy fűtött gyep ára. A felcsúti kisvasút működési költsége. A baromságokra szanaszét szórt milliárdok töredéke. Az Árpád-ház programra elbaszott 5 milliárd forint egy része. Orbán Viktor magánrepülővel utazgatása a foci Eb és az unoka között. Elég lenne a tisztelt képviselők számára kiosztott 700 ezer forintos laptopok árának a fele. Ha megelégednének egy olcsóbb készülékkel. Egy havi reklámköltségből, amelyben a kormány önmagát fényezi a mi pénzünkből, hány család problémáit lehetne megoldani, hány értékes embert lehetne megmenteni?

Annyi mindenre annyi pénz folyik szét ebben az országban. Őrizzük az Árpád-ház emlékeit, miközben talán a jövő matematikusai, fizikusai, tudósai éheznek és nem jutnak megfelelő fejlesztéshez. Támogatjuk a határainkon túli magyarok vállalkozásait, miközben határainkon belül családok vannak kilátástalan helyzetben. Ukrán nyugdíjasok ellátását finanszírozzuk, miközben egy közszolga hunyorogva próbálja élni a mindennapjait, mert eltörött a szemüvege és nincs pénze másikra.

Ordítani kell, mert nagyon nagy baj van. Magukra hagytuk ezeket az embereket, akik mindent megtesznek önmagukért, a gyerekeikért, de egyedül nem bírják. Nem bírhatják. Erről szól a társadalmi szolidaritás. Már persze, ha létezne ilyen. De nem létezik, mert szétlopták, beépítették a stadionokba, ott kattog a felcsúti síneken.

Ne nyaraljanak, ne pihenjenek a politikusok! Ne engedjük nekik, mert nincs rá okuk és nincs rá joguk. Nincs, ameddig a szülők a napi létért vért izzadnak, ameddig egy édesanya nem tud ételt rakni az asztalra és még a szemüvege mögé sem rejtheti a könnyeit, mert az eltörött és nem telik másikra. Nem jár a szabadság, nincs pihenés. A kormánypárti politikusoknak azért, mert részt vettek ebben a szemétségben, az ellenzékieknek pedig azért, mert nem tettek ellene semmit, vagy ha igen, azt nem elég hatékonyan.

Amelyik kedves honatya már a lábát áztatja valami kellemes helyen, az sem marad le. A nekik kiutalt és közpénzből fizetett okostelefonjukon keresztül bárhonnan utalhatnak egy kis pénzt kajára a srácoknak, szemüvegre az anyukának. Mondjuk holnap érjék be egy kifőzdével az étterem helyett, a különbözetet ide küldhetik. Utalás közben pedig eltöprenghetnek azon, hogyan lehet a többi – hasonló helyzetben lévő – családon segíteni. Nem jövőre. Most, azonnal. Köszi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Ameddig egy édesanya nem tud ételt rakni az asztalra és még a szemüvege mögé sem rejtheti a könnyeit, mert az eltörött és nem telik másikra

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

KLASSZIKUSOK

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY