November 4,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Amikor Demcsák Zsuzsa is elsápad: a szervilis szakszervezeti vezető élő adásban aljasul kormányszócsővé

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 88,615 forint, még hiányzik 2,911,385 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hoztam egy videót, nem én hamisítottam, igazi, valódi. Mindjárt mutatom. Főszerepben Cser Ágnes kar-, NER- és elvtársnő, a Magyarországi Munkavállalók Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Tudjátok, ő az a felsőbbrendű, elméletben kollektív érdekeket képviselő madame, aki nemrég azt nyilatkozta:

Ha a pedagógusok keveslik a 260 milliárd forintos tanári életpályamodellt, és sztrájkot folytatnak, utcai harcokat provokálnak, tüntetnek, pedig kollektív szerződésük is van, akkor ezt az összeget az egészségügyben dolgozók boldogan elfogadják.

Cser Ágnes, aki nem vádolható azzal, hogy a gerincoszlopa élettani funkcióján kívül bármi másra is alkalmas lenne, múlt héten valóban bebizonyította, hogy ő simán, lelkiismeretfurdalás nélkül és sőt: nemcsak elfogadja, de könnyes-hálás szemmel köszöni.

Cser Ágnes az, aki múlt héten a Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek csúfolt lelkész mellé állt ki elégedetten sajtót tájékoztatni, hogy miszerint megszületett a bérmegállapodás az egészségügyben. Ágnes elvtársnő akkor szimbolikusan földig hajolva (gyakorlatilag nem, mert a mikrofon útban volt) megköszönte a miniszter úrnak és csapatának és az egész kormánynak, hogy e hosszúnevű izé – aminek az éléről lehetetlen őt leváltani – a 2004-ben megfogalmazott sztrájkköveteléseiben kitűzött célokat elérte. Még Balog szeme is tágra nyílt, amikor seggnyaló dumájába belecsempészte, hogy négy szoclib kormány sem volt hajlandó érdemben tárgyalni őnagyságával, bezzeg ez a kormány. A lényeg, hogy Cser Ágnes boldog volt: az egészségügyi ágazatban dolgozók bérét sikerül (neki és a Fidesznek félkézzel) közelíteni az uniós átlaghoz.

De ne szaporítsuk fölöslegesen a szót. Cser Ágnes pár napja betrappolt a TV2 reggeli adásába, ahol ezúttal Demcsák Zsusa (egyáltalán nem magától értetődő) megrökönyödésére mondott igen vadakat. Nem érdemes sajnálni ezt a 7 percet, a nagyon erős közéleti történések mezőnyében is kiemelkedő produkciót láthatunk:

Ágnes asszony szerint tehát itt van az ideje az örömnek. Ágnes asszony nem érti, miért kell elvenni több tízezer embernek azt az elképesztő örömét, amit ez a – nemcsak egyszeri – hanem a rögzült jövőképet biztosító, több éven át tartó bérfejlesztés jelent. Azzal, hogy 10-30 ezer forintos emelésről beszélünk, elvesszük azoknak az embereknek a boldogságát, akikért Cser nagyságosasszony évtizedek óta harcol.

Ágnes asszony szerint a több éven keresztül történő bérfejlesztés példátlanul áttörő siker. Az idei átlagos 26,5 százalékos bérfejlesztés ugyanis 4 év alatt több, mint 56%-os emelést jelent (2017-ben + 12%, 2018-ban + 8%, 2019-ben +8%). Nem az a baj Cser Ágnessel, hogy négy kurva számot nem tud összeadni (26,5+12+8+8 =54,5), hanem pofázik gátlástalanul, aljas módon, lesajnálóan és egy perc leforgása alatt legalább kétszer hazudik is:

Cser: Amit miniszter úr be is jelentett, hogy megduplázódik a keresetük. Na most, aki ezen fanyalog, akkor annak azt tudom mondani, hogy akkor egy olyan országba kell születni, ahol a nemzetgazdasági jövedelem lehetővé teszi az ötszörös és a tízszeres jövedelmet.

Demcsák: Azt ön is tudja, hogy ez nem…, hogy ez olcsó vigasz lenne bárkinek is azt mondani, hogy máshova szülessél és akkor jobban élsz.

Cser: Nem ezt mondtam. Hanem azt mondtam, hogy aki ezzel a tervezett, kiszámítható, megduplázandó fizetéssel elégedetlen, akkor az kesereghet azon, hogy nem jó helyre született. (…) Azok elégedetlenkednek és azok fújják most a trombitát, akik önmagukat zárták ki (ők azt mondják, hogy ki lettek zárva) ebből a sztrájktárgyalás-sorozatból.

Demcsák: De kikről beszélünk?

Cser: Nem fogok neveket felsorolni, hát a sajtóban benne van, akik rázzák az öklüket, hogy ez nem jó, újranyitják, őket kizárták. (…) Jó lenne, ha mindannyian tudnánk örülni ennek az eredménynek. (…) Itt van egy őrült lemaradás a közszférában, amit foglalkoztatási csoportonként, ágazatonként próbál a kormány felzárkóztatni. (…) Őrült veszteséget szenvedtünk el – tudom, hogy idegesek lesznek, ha elmondom , hogy – ez a sztrájkkövetelésünk 2004-ben fogalmazódott meg. Négy szoclib kormány nem is akarta meghallani. Tehát amikor ők most azt mondják, hogy most kellene 50%-ot adni, akkor mi azt mondjuk nekik, hogy volt rá hat év, hogy érdemben tárgyaljunk.

Demcsák: Ön most politizál, tehát ön most politikát csinál az egészségügyi bérfejlesztésből?

Cser: Nem politizálok. Óriási különbség. Tényeket mondok el ebben a nagyon jó reggeli műsorban. 

Nos, úgy néz ki, Cser Ágnes nem múltkor érte el mélypontját eddigi ocsmány pályafutásának, hanem most. Nem akkor, amikor bejelentkezett a pedagógusok pénzéért, hanem most, amikor odáig süllyedt, hogy szakszervezeti vezetőként, akinek a dolgozók képviselete lenne a dolga, élő adásban fényezi a kormányt, tolja Balogék rozsdás biciklijét és van pofája azt mondani, hogy nem politizál. Ki nem mondva kurvaanyázza azokat, akik egyáltalán nem dobtak dupla hátast attól, amit sikerült kicsikarnia a kormányból. Mert ugyan a sztrájktárgyalások folytatásával dicsekedett büszkén, de nem tudom egészen pontosan mi ad büszkeségre okot abban, hogy 2004 óta nem sikerült felmérni azoknak a nyomorúságát, akik már megint kimaradtak a bérfejlesztésekből. És nemcsak a védőnőkről van szó.

Cser Ágnes hatalmas sikere ellenére ugyanis a kórházakban dolgozó mosodai alkalmazottak, szállítók és a műszaki területen dolgozók ugyanannyit visznek haza, mint eddig. Pedig ők is egyre kevesebben vannak, pedig az ő fizetésük a százezer forintot sem éri el. Miről van pofája ennek a minden szakszervezeti vezetők szégyenének beszélni ezek után? Köszöni a kormánynak? Ugyan mit, Cser elvtársnő? Hogy hat év után (apropó a kedvenc szóösszetétele: szoclib kormány) a Fidesz nevű állam- és kormánypárt választási ígéretként odavetett egy kis koncot? A pedagógusoknak is leígérték a csillagokat az égről, megegyeztek, majd azt írtak a törvénybe, amit akartak. És Cser Ágnesnek van pofája nem mondok neveket alapon a Sándor Máriákat rugdosni azért, mert nem kötöttek elvtelen, mocskos kompromisszumokat?

Szerintem az a durva, amikor már a közpénzzel kitömött, Fidesz-barát TV2 műsorvezetőjének is több ízben leszakad a pofája ettől a visszataszító némbertől.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.