Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Gallóné pedig sápítozik és nem érti

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Röviden: a kormány átverte a pedagógusokat. Hosszabban: Galló Istvánné szakszervezeti vezető (PSZ) – a vasárnapra és a pedagógusnapra való tekintettel – meglepődve konstatálta, hogy átverték. A pedagógusokat. Nem először, de legalább sokadszor. Ennek szól a kilencvenharmadik meglepődés.

A Pedagógusok Szakszervezetének mindig frissen fodrászolt elnöke azon sírt fel tegnap, hogy a köznevelési törvény frissen benyújtott módosítása egyáltalán nem hasonlít arra, amiről úgy tudta, hogy hasonlítani fog. Mert Gallóné úgy tudta, hogy sikerült konszenzusra jutni a kormánnyal. Ehhez képes nem sikerült: sok habos-babos ígéret kimaradt a törvénymódosításból.

Gallóné nem érti. Gallóné értetlenül áll. Gallóné elképesztőnek tartja. Hogy például:

  • a kabinet rábólintott arra, hogy a korábbi Közoktatás-politikai Tanácshoz hasonló testületet hozzanak létre, de elfelejtették betenni a módosításba;
  • a közeledő álláspontok ellenére a pedagógusok kötelező óraszámának szabályozása sem kapott helyet az előterjesztésben;
  • a PSZ által megfogalmazott 25 pontból 20-nak szerepelnie kellett volna a kormányrendeletben, de ez sem teljesült;
  • amikor a Klik átszervezéséről tárgyaltak és az intézményvezetők önálló gazdálkodási jogkörét, a munkáltatói jogkört kérték vissza, akkor szó sem volt arról, hogy januártól újabb feladatot von magához a Klik, de előzetes egyeztetés nélkül is megcsinálták.

Mindezek mellett Gallóné kiakadt Lázár Mindenható János miniszter ama elképesztő kijelentésén is, hogy azért kell a Klik-hez rendelni az iskolák üzemeltetését, mert romlottak a tanulói teljesítmények. Holott a szakszervezeti vezető szerint a tanulói teljesítmények romlása azzal van összefüggésben, hogy az új nemzeti alaptanterv bevezetése óta jelentősen nőtt a tananyag, az óraszám. Minőségi munkát ilyen feltételek mellett sem tanulótól, sem pedagógustól nem lehet elvárni.

Egyetértünk, kedves Gallóné! Ezzel együtt már nagyon unom. Ezeket a sehova nem vezető sápítozásokat hatványozottan. Attól pedig, hogy erre a nyilatkozatra a Fidesz nem szégyellt kiadni egy a pedagógusok számíthatnak a kormányra és arra is, hogy előrébb léphetnek az életükben típusú közleményt egyenesen szégyellem is magam. Gallóné helyett is, mert ő két értetlenkedés között nem ér rá.

Lassan fél éve mondogatjuk, nem csak mi, sokan mások is, hogy amit a kormány a pedagógusokkal művel, élükön a soha semmiből semmit nem tanuló szakszervezeti vezetőkkel, olcsó blöff. Időhúzás. Becsapás. Átbaszás. Nem vigasz, de legalább tény: ez a kormány mindenki mást is pontosan annyira néz hülyének, mint a Gallónékat. A legnagyobb tragédia, hogy a szakszervezeti vezető még mindig nem érti azt, amit mindenki más hónapokkal ezelőtt szépen elmagyarázott.

Ez a kormány semmi másból nem ért, csak az erőből. Olyasmire pedig az internetadó elleni fellépés óta nem sűrűn volt példa (minden tiszteletem az elfojtott pedadógustüntetések résztvevői iránt). Ez a helyzet. Minden másra a felcsúti kisvasút elméletet érdemes elővenni. Ha valaki bírál, kétszer akkorát ütnek a fejére. Ha az államosítás ellen tiltakozik, akkor végigviszik az államosítást. A rosszból lehetetlen helyzetet teremtenek és közben mantrázzák a jóságos, gondoskodó állam tündérmeséjét. Minden kormányzati intézkedés mögött a bosszúállás, a zsigeri paranoia, az ellentmondást nem tűrő beteges zsarnokság áll.

És most, fél évvel, vagy talán még többel a Miskolcról indult, szépreményű tiltakozási akció után még mindig van egy Gallóné, aki semmit nem ért semmiből? Hányszor kell még megalázni a komplett tanártársadalmat ahhoz, hogy ne legyen már egy darab Gallóné se, aki még elhiszi a becsapós dumát, aki nem kap a szívéhez, hogy úristen, tényleg ilyen inkorrekt, aljas kormány dönt minden más mellett az oktatásról is?

Nekem az az érzésem, hogy a Gallóné-félék még most sem tudatosították az agyukban, mekkora szívás volt kétszer zsinórban erre a kormánypártra szavazni. Képtelenek felfogni, hogy ahogy másokat, úgy a tanárokat is átdobták a kerítésen. A Gallónék még most is hinni akarnak abban, hogy jól döntöttek és értelme van a látszat kerekasztalosdiknak, hogy elég négy évente jól szavazni és a köztes időben reménykedni, hogy hátha nem lesz rosszabb, mint előtte volt.

Közben meg a képlet világos: beetetésre, kifárasztásra, megvezetésre, összezavarásra játszanak és néhol még a megalázástól, rágalmazásoktól sem riadnak vissza. Az eredményt látjuk: látszat-engedményekkel kiszúrták a szemüket, majd kiderült, hogy azok az engedmények sem léteznek. Gallónénak megígértek mindent, amit hallani akart, aztán önkényesen azt csinálnak, amit akarnak. Gallóné pedig sápítozik és nem érti. És azt sem fogja érteni, amikor majd a totális államosítás egyik első jótékony következményeként kiirtják a lázadó intézményvezetőket. Jön a nyár, a szünet, a kollektív memória véges, pedagógusok pedig végképp magukra maradnak. Csak mostmár sokkal rosszabb körülmények között tehetik a dolgukat, mint eddig.

Számomra sokadik alkalommal is felfoghatatlan, hogy milyen emberek lehetnek azok, akik az elmúlt hat év történései után még bármit is reméltek, akik még úgy gondolták: érdemes egyezkedni, vitázni, érvelni ezzel a kormánnyal szemben. Újra és újra odamenni és sokadszorra tartani az arcukat, ide kérjük a pofont címszóval.

Azt hiszem, mostmár tényleg nem szorul további magyarázatra, utoljára írjuk le: az a pusztítás, ami az elmúlt évtizedekben, kiemelten az elmúlt hat évben az oktatásban történt, nem jöhetett volna létre a Gallóné-féle reménykedő, értetlenkedő kollaboránsok nélkül. Akik a sztrájk sikeres volt, de nem járt eredménnyel típusú meggyőződéssel állnak tátott szájjal a faszerdőben. Már csak azt kellene eldönteni, hogy ki árt többet a magyar oktatás jelenének-jövőjének. Azok, akik következetesen vernek szét mindent hat éve, vagy azok, akik látva, hogy mindent szétvernek körülöttük, még mindig értetlenkednek.