Gyönyörű napunk van, már amennyiben szeretjük azzal kezdeni, hogy Orbán Viktor észosztó szózatát hallgatjuk a rádióban. Alig hevertem ki a főnök friss agymenését, máris itt a következő versenyző, Harrach Péter személyében. A végtelenül szimpatikus honnagyfater (emlékszünk, neki jár a nyugdíja mellé a képviselői tiszteletlendíj is) már megint képtelen bármi mással foglalkozni, mint a vasárnapi dolgozás-nem dolgozás témakörével.
Mert kell nekünk, mint egy falat kenyér, hogy ebbe is beleugasson a keresztényi aggok tanácsa. Amúgy sincs az égvilágon semmi más tennivaló ebben az országban, mint a vasárnap végzendő munkán rugózni. De ha már, akkor Harrach keresztényi figyelmébe ajánlanám a mentősöket, tűzoltókat, orvosokat, nővéreket, szociális szférában dolgozókat, segélyvonalak-, ügyfélszolgálatok dolgozóit, szakácsokat, cukrászokat, pincéreket, buszsofőröket, taxisokat, vonatvezetőket, kalauzokat, mozik személyzetét, színészeket, színházi dolgozókat, operaénekeseket, zenészeket, strandok dolgozóit, szállodai alkalmazottakat, határőröket, újságírókat, tévébemondókat és a teljes stábokat, rádió munkatársait. Biztosan van sokkal több szakma, ami vasárnapi munkavégzéssel jár, csak most hirtelen ennyi jutott eszembe. Tehát a KDNP egységesen és teljes mellszélességgel nyugodtan küzdhet értük is, ha már.
De én célszerűbbnek és feltétlenül hasznosabbnak látnám, ha Harrach és zenekara azokért szállna síkra, akik sem vasárnap, sem más napokon nem dolgozhatnak. Mert az nagyságrendekkel súlyosabb probléma. Kiemelten ajánlom becses figyelmébe a munkanélkülieket, a sérült, de munkaképes embereket, a közmunkán tengődőket, a nyugdíjból megélni alig tudó, de még dolgozni akarókat.
Ajánlom továbbá keresztényi figyelmükbe azokat, akik a nagyszerű kormányintézkedések hatására körömrágással töltik a vasárnapot, ahogy a hét többi napját is. Például az a néhány tízezer család, akik elveszítették a megélhetésüket azért, hogy néhány kormányközeli elvtársnak lehessen öt-hat trafikja, aztán azokat, akik azért maradtak bevétel nélkül, mert Andy Vajnának jobban kellett a bevétel és a játékbiznisz. Valamint a tankönyvpiac összes szereplőjén is segíthetnének, mivel itt is tömegesen maradtak megélhetés nélkül, ahogy a földjeiket elveszített gazdák sem a vasárnapi munkavégzés miatt aggódnak.
Lehetne még erősen aggódni azokért a vállalkozókért és alkalmazottakért, akik azért nem képesek fejlődni, vagy akár csak talpon maradni, mert minden munka – illetve nem a munka, hanem a bevétel – a Mészárosok, Garancsik, Tiborczok, Simicskák cégében landol.
Ideje lenne, ha Harrach úr elkezdene izgulni az országot elhagyó fiatalok és nem annyira fiatalok miatt, akik nem feltétlenül kalandvágyból kötnek utilaput a saját talpukra, hanem kényszerből. Mert például segíteniük kell idős szüleiket, fel kell nevelniük a gyerekeiket, esetleg elő kell teremteniük a lakáshitelük törlesztőjét, hogy Matolcsy elvtárs döngethesse a mellét, mennyire jól gazdálkodik a Jegybank és azzal a lendülettel szét is tolja a nyomorultak fillérjeiből összesíbolt pénzt a rokonságnak.
Ha már esetleg amúgy is belejöttek az aggódásba, mindjárt rá is fordulhatnak a következő témára, mégpedig arra, hogy az államosított szemétbiznisz (az kinek kellett a pereputtyból?) áldásos hatása hamarosan orral is érezhető lesz. Minden ellenkező hazudozással ellentétben ugyanis sorra jelzik az önkormányzatok, hogy leáll a szemétszállítás.
Ha még maradt lerágni való körmük, akkor a kirabolni szándékozott alapítványi iskolákért is ideje lenne megereszteni egy szívbéli, keresztényi sóhajt, ugyanis pont ugyanúgy magántulajdon lerablására készül ártunk és ormányunk, mint ahogy magántulajdon volt az elsíbolt nyugdíjvagyon.
Végezetül Harrach Péter és keresztény, valamint demokrata társai egészen nyugodtan lemondhatnak a tiszteletdíjuk 90 százalékáról, mert egyrészt senki nem tiszteli őket, másrészt rohadtul túl vannak fizetve, harmadrészt pedig végre átélhetnék azt a frenetikus élményt, hogy milyen jó dolog, ha az ember hó végén eldöntheti, hogy ételt vesz a gyerekének, vagy befizeti a lejárt számláit.
Ha mindezek után még marad szabad energiájuk, máris elkezdhetnek aggódni a vasárnap is munkára kényszerített boltosokért.
Köszönöm.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.