NEHAZUGGY

Nem lesz ez így jó, drága külügyminiszter úr

Forgács Erzsébet | 2016. Június 2, Csütörtök | 17:27

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szijjártó Péter nyilatkozott, mert szokott ilyet csinálni. Akár kell, akár nem. Többnyire mindenkit elküld a francba, aki megpróbál beledumálni Magyarország életébe. Vagy csak véleményt fogalmaz meg. Persze csak akkor van toporzék, ha ez a vélemény nem egyezik a kormányzatilag kötelezően képviselt irányvonallal. Ha dícsérik a kormányt, akkor semi baj, azt szereti Szijjártó. A kritikát nem.

Ezen a vonalon elindulva – hogy nem szeretjük, de nem is bírjuk a kritikát – interjú készült a külügyminiszterrel a nem annyira kormánykritikus Magyar Hírlapban. A szokásosan magas színvonalon nyilatkozó Szijjártó kerülte a sablonokat, a hatásvadászat is távol áll a teremfociban is rendkívül sikeres, nagy élet- és munkatapasztalattal rendelkező politikustól, ezért ilyen mondatokat préselt ki magából, amikor a teljesen független hírlap Soros György alapítványainak esetleges Magyarországról történő kitiltásáról kérdezte:

Amióta 2010-ben átvettük a kormányzást, azóta folyamatosan érezhető, hogy bizonyos döntések – az új Alaptörvény, a különadók, a kétharmados törvények vagy a kormány illegális bevándorlással kapcsolatos politikája – nem mindenkinek tetszenek. Kaptunk kritikákat, és a bírálatok olykor bizony egészen bárdolatlan stílusban érkeztek. Azt azonban egyértelműen tudomásul kell vennie mindenkinek: Magyarországon a magyar emberek döntenek arról, hogy milyen kormány milyen értékek és milyen politikai irányvonal mentén vezesse az országot. Ebbe senki sem szólhat bele, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Mi tiszteletben tartjuk mások véleményét, elvárjuk, hogy a magyar emberek akaratát is tiszteletben tartsák.

Ez így rendben is van. Majdnem. Azt kérdezném én – kivételesen teljesen bárdolt stílusban – Szijjártó Pétertől, hogy például velem mi legyen? Mert én eléggé magyar vagyok – igény szerint generációkra visszamenőleg is igazolni tudom – Magyarországon élek és fizetem az adókat.

Ezzel szemben egyrészt nem választottam meg a kormányt. Ez még nem is lenne baj, mert mindenhol úgy működik ez, hogy a többség megszavazza, ki irányítson és ezt elfogadja mindenki. Jelzem, normáliséknál szokás figyelembe venni mindenki más akaratát és érdekeit is, nem csak a miniszterelnökét. Ezt csak úgy mondom. Tehát egy kormány van. Különös is lenne, ha tizenöt kormány működne párhuzamosan. A nagyobb baj az, hogy nekem speciel nagyon, de nagyon nem tetszik, amerre és ahogyan vezeti a kormány az országot.

Azt az országot, amelyben én is élek. Meg még rajtam kívül több, mint kilencmillió ember és ebből az embertömegből a választásra jogosultak kevesebb, mint egyharmada szavazott a harmadik Orbán-kormányra, de addigra a második Orbán-kormány olyan ügyesen átalakította a választási szabályokat és a választókörzeteket, hogy ilyen szavazati arány mellett is gyakorlatilag egypártrendszerben tud működni. Tehát sem másik párt, sem senki nem tud beleszólni semmibe. Ha ez nem lenne elég, a kormány leépítette a jogi, társadalmi, civil kontrollnak még a lehetőségét is.

Tehát én magyar is vagyok, Magyarországon is élek, ember is vagyok és pénzem sincs. Soros Györgyöt még csak fényképen láttam, a pénzét még ott sem. Mindezek ellenére utálom azt, amit a kormány tesz ezzel az országgal, nem sok olyan lépése van, amivel egyet tudok érteni, kimondottan bűnszervezetnek tekintem az egész társaságot. Minimum kritikát fogalmazok meg vele szemben, elmondom, leírom. Nem csak én, hanem nagyon sokan. Pedagógusok, diákok, szülők, egészségügyi dolgozók Quaestor-károsultak, nyugdíjvagyonból kiforgatottak, rokkantak, hitelkárosultak, szakszervezetek, trafikmutyival, földmutyival kisemmizettek, közmunkába kényszerülők. Boldog-boldogtalan. Inkább boldogtalan.

Mégsem érdekel senkit a kormányból. Az rendben van, hogy külföldről senki nem szólhat bele abba, hogy éljünk mi itt. De mi, akik itt élünk, mi sem szólhatunk bele? Nem lesz ez így jó, drága külügyminiszter úr. Sőt, már most sem jó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!