Nem mondom, hogy nem volt egy kis pánik a szerkesztőségben, mert de. Ment az ötletelés, hogy mit szúrhattunk el. Mi változott? Hiszen az olvasottság nem csökkent. Jönnek a jelzések, visszajelzések, szaporodnak a trollok ahogy kell és ahogy szokás. Mi a baj mégis? Aztán rájöttünk.
Sokadika van. Nincs pénz, nincs egy felesleges fillér sem. Ilyenkor nem támogatunk, nem adakozunk, hanem túlélünk. Nincs tartalék, mert miből is lenne? Az ország fele minimálbérből él, sokak számára még a minimálbér is csak elérhetetlen álom. Valójában aki képes kihúzni egyik fizetéstől a másikig úgy, hogy hó végén is képes megvenni egy kevés húst, zöldséget, gyümölcsöt, a gyereknek a lázcsillapítót, az a középréteg. A polgárság. Aki még időnként nyaralni is el tud menni, esetleg a hirtelen kimúlt hűtőgép helyett azonnal tud venni egy másik készüléket, az már a felső-középosztályhoz sorolhatja magát.
Nem egy, hanem öt szinttel feljebb pedig ott vannak a Mészáros Lőrincek, Andy Vajnák, Matolcsyk, Garancsik. A kettő között légüres tér. A hűrőszekrényt megvenni képes Mészáros család és a naponta tízmilliót kereső Mészáros család között csak az űr van.
Mészáros Lőrinc és felesége tavaly csak az egyik cégéből 3,5 milliárd forint osztalékot vett ki. Az ugyanebben a cégben foglalkoztatott dolgozók átlag havi bére 283 ezer forint volt. Egy főre vetítve, beleszámolva a nyilván magasabb fizetési kategóriába tartozó vezetőket is. De így, átlagban ez havi nettó 188 195 forint, családi adókedvezmény nélkül. Amennyiben a 283 ezer forint nem bruttó bér, hanem bérköltség, úgy az egy főre jutó átlag nettó fizetés 147 ezer forint. Ez még szebb. Nagy a valószínűsége annak, hogy néhányan jóval többet keresnek, a többség pedig minimálbéres. Igaz, miért is fizetne többet akár Mészáros, akár Mészárosné, vagy bárki más? Hiszen egyikük sem ellensége a saját zsebének, sem a más zsebének, ahová még csúsztatni kell az osztalékból. Arról nem ők tehetnek, hogy ennyiért, vagy még kevesebbért is találnak munkaerőt. A piac vastörvénye.
A segélyhívó központban – éppen egy ilyen cikk akadt a kezembe – havi nettó 108 ezer forintért dolgoznak az operátorok. Folyamatos munkarendben, havi három hétvégét is munkával töltve.
Szemerey Tamás – Matolcsy György unokatestvére – a jegybanki alapítványok pénzével gazdagon kipárnázott cégében a létminimum alatti bérekkel fizeti ki a dolgozóit. Remélhetőleg némi osztalékot azért sikerült kivennie neki is a cégből.
A nyugdíjasok fele 100 ezer forint alatti – bőven alatti – ellátásban részesül. A dolgozói szegénység lerúgja a csillagokat az égről. A közmunkások száma átlagban 200 ezer fő körül mozog, az ő fizetésük a nyomorszint stabilizálásához elegendő. A megfelelő rokkantsági szintet el nem érő, ezért rokkantellátásra nem jogosult álláskeresők juttatása nem éri el a 30 ezer forintot. A rokkantellátás sem sokkal több.
Még szerencse, hogy van Andy Vajna, Matolcsy, Garancsi, Tiborcz, Lázár, L. Simonné, Mészáros és kiterjedt családja, vannak Szijjártó szülők. Javítják a statisztikát.
Az egy dolog, hogy mi – Szalonnailag – magunk vállaltuk, amit. Vannak biztató jelek és mi is megteszünk mindent, hogy talpon tudjunk maradni. Ha azonban ez mégsem sikerül, akkor sem dől össze a világ. Lesz más, aki elmondja, amit el kell mondani.
De mi van azokkal, akiknek minden hónapban az életbenmaradás a tét? Akik nemhogy nyaralni, de a szomszéd faluig sem jutnak el évek óta, mert az egy buszjegy sem megfizethető? Akik nem tudják finanszírozni a gyermekük továbbtanulását, mert megélni sem tudnak normálisan?
Mi van azokkal, akiknél nem a hónap végén, hanem már a hónap közepén elkezdődik a sokadika? Akiknél már a hónap elején kezdődik? Azokkal mi van, akiknek reményük sincs arra, hogy majd jobb lesz? Arra sincs, hogy a gyereküknek jobb lesz.
Ebben az országban folyamatosan és nagyon régen sokadika van és nem látszik a vége. Nem is érdemes figyelni a naptárat.
Magyarország, 2016. sokadika.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.