Azt nem mondom, hogy a vasárnapi ebéd feljött körülnézni, mert ez így nem teljesen igaz. Hogy majdnem feljött, az viszont nem költői túlzás tekintettel a Rákosi elvtársat idéző, délibábos (by Edgar Swan) gyereknapra, amelyről legnagyobb pechünkre idén nem/sem feledkezett meg a kormány. Súlyos, borzasztó, kezet ökölbe szorító dörgedelemmel állt elő a propagandagépezet, tessék:
A migránsozós, öntömjénezős, melldöngetős, éjt nappallá téve kampányolós, tetves jódolgotokat, azt! Hogy egyetlen nap nem telhet el anélkül, hogy Sorost, Gyurcsányt, az elmúlt nyolc évet, vagy a migránsokat ne mosnátok bele minden elejtett gondolati ívetekbe, ha nehezen is, de elviselem.
Azt viszont, hogy legalább ezen a napon – ami rohadtul nem rólatok szól, hanem azokról a gyerekekről, akik jó esetben még nem is tudják, hogy milyen aljas, haszonleső emberek tették tönkre a jövőjüket – sem bírtátok ki, hogy az ibizai rém utasításainak szellemében toljátok az önfényező, kábítószernek szánt baromságaitok, az mindenen túlmegy. Nem csoda, hogy eszetekbe nem jutott, néhány normális, emberhez méltó, kedvesnek mondható (szentségtörés is lett volna) szóval köszönteni a felnövekvő generáció apraját és nagyját. Ha már a kussolás nem jött össze. Nem csoda, hiszen alapvetően már csak a veretes csúsztatások, alkalomhoz nem illő ferdítések és szemenszedett hazugságok nyelvét beszélitek.
Igen, a gyermekek az elsők, minden nap. Egyetértek. A saját gyerekeitek, a népes családjaitok és pereputtyotok. Ezért aztán gyereknapon magatoktól megrészegülve 8 bekezdésen keresztül soroltátok a világraszóló, utolérhetetlen polgári jócselekedeteiteket: ösztönöztetetek, szem előtt tartottatok, segítettetek, terheket levettetek, emeltetek, ráfordítottatok, bevezettetek, lehetőséget adtatok, megkönnyítettetek, megkezdtetek, folytattatok, végrehajtottatok és megvédtetek.
Mert szerintetek, a polgári magyar kormány szerint a gyereknap a magyar kormányról és a migránsokról szól. Mert a magyar kormány hat éve kormányzás helyett állandó, csúcsra járatott kampányban van és már a gyerekeket sem veszi annyira élőlényszámba, hogy legalább ezen a napon ne a gusztustalan, a valósággal köszönőviszonyban nem lévő propagandát nyomná. Hogy kerülnek egy mondatba a magyar gyerekek a migránsokkal? Milyen elmebeteg lehetett az az ember, aki ezt képes volt egy mondatban leírni?
A meglebegtetett milliárdokkal, a dicsőséges csatakiáltásokkal, az állandó téglaporos melletekkel, a kedvezmények hátára kapaszkodó kedvezményekkel és támogatásokkal szemben tény az, hogy a polgári kormány ideje alatt hatalmas méreteket öltött a gyermekéhezés, amely számszerűen mintegy 200 ezer gyermeket érint. 50 ezer gyerek naponta éhesen kel és fekszik. Minden harmadik háztartás a létminimum alatti jövedelemből tengődik. Az egykeresős családok harmadában a nettó bevétel a megélhetési küszöb alatt van. A magasnak számító családtámogatás és mindenféle otthonteremtési ötletelgetések dacára csak a jól szituált felső tízezer tudja igénybe venni a sok jóságot, amit önzetlenül utánuk dobtok. Pontosan azok, akik a legkevésbé sincsenek rászorulva.
És miközben Magyarország demográfiai problémáin sír a szátok, hatszámjegyű magyar hagyta el az országot. Konkrétan azok, akiket nem érint, akik nem tudják igénybe venni ezt a rengeteg jótéteményt. Igen, körülbelül 600 ezer magyar menekült el gyerekestől, vagy anélkül. Ezekről soha egyetlen szó nem esik, és a helyzet súlyát pontosan az jelzi, hogy a nemzeti kormány gyereknapon is azokkal a migránsokkal riogat, akiknek eszük ágában nincs ide jönni.
Ha annyira jól tudjátok, hogy a gyermekvállalás ösztönzésével lehet megoldani a demográfiai problémákat, mi a francért nem azon dolgoztok, elvtársak? A szocialista osztogatások, támogatások, kamu állami hitelek és gyűlöletkeltő migránsozás helyett gazdaságélénkítésen, adócsökkentésen, a versenyképesség javításán, ésszerű forrás-átcsoportosításokon kellene agyalni, kereszténypolgáriék! A szektoradókkal megnyomorított, megfojtott gazdaság köbre emeli a kivándorlást, amely értelemszerűen népességfogyást eredményez. Ezt a végtelenül egyszerű képletet még még a népesedési biztos Kövér László is felfoghatná, ha akarná.
De nem, a torz agyatok és lelketek nem érti: amíg csak a kevés jómódú szerencsésnek jár mindaz, ami a sok szerencsétlennek nem, amíg egy átlagbérből kamu segélyekkel, támogatásokkal és jótéteményekkel is kihívás eltartani egy gyermeket, addig csak a kivándorlók száma fog szaporodni.
Igen, nektek a gyermekek a fontosak, minden nap. A saját gyerekeitek. Akik után jár nektek a családi adókedvezmény, akik után igénybe veszitek a magatokra kitalált csok-ot, akiket külföldi magániskolákba, egyetemekre írattok, mert szétvertétek a hazai köz- és felsőoktatást. És van pofátok – miközben éppen forráshiányra hivatkozva készültök szétverni az iskolatej-programot és 400 ezer gyermektől vennétek el azt a rohadt bögre tejet – ezzel a szégyenletes litániával mérgezni a gyereknapot.
Szellemileg-lelkileg megnyomorodott, aljas népség vagytok, akiknek éppen mindig az a fontos, akiből-amiből pillanatnyilag profitálni tudtok. Akkor, abban a pillanatban, mintha nem lenne holnap. Szégyelljétek magatokat, mert én nem tudom helyettetek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.