December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


A nagy rohadt nemzeti asztalra szemrebbenés nélkül kidobja a farkát minden korlátolt tulok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van. Ez mondjuk nem újdonság, ez mindig így van, amikor én, vagy bárki véleményt ír. Egyetérteni sem kell sem velem, sem mással. Ehhez bárkinek joga van, ahogy nekem is a magam igazához.

Nem egyszer futok bele olyan olvasói reakcióba, ami számomra a homokba dugott fej tuti biztonságos önbecsapását jelképezi. Mert miért írok, miért ír bárki más valamiről? Miért beszélünk róla? Miért hozzuk elő, toljuk ki a reflektorfénybe, nyomjuk bele az arcába? Hiszen ha ezt nem tesszük, ő nem is tudna róla és milyen remek lenne úgy. Sőt, aki egy számára gyomorforgató trágyahalmot közszemlére tesz, az maga tehet arról, hogy az büdössé válik. Kimondottan reklámozza.

Hát nem, drága embertársaim! Én nem így gondolom. A lapítás sehonnan sehová nem vezet. A kussolás nem old meg semmit a világon, legfeljebb mi gondoljuk azt, hogy amennyiben nem tudunk valamiről, az nincs is. Pedig de, van. Nemcsak hogy van, hanem a sötét sarokba kotorva burjánzik, dagad, rohad. Szaporodik.  Egy kupacból kettő lesz. Öt. Tíz.

Ki kell tolni a francba, a napfényre, a nyilvánosságra. Beszélni kell róla. Írni kell róla. Tudni kell róla. Vitatkozni kell vele. Tiltakozni kell, ordítani, szétröhögni.

Nem kell egyetérteni, de nem kell lapítani sem. Azt a legkevésbé. Pontosan ezért tart itt ez a nyomorult ország, ahol. A félrefordított fejek miatt. Az összeszorított ajkak, a csukott szemek miatt. Az önkímélő, tunya, áltapintatos sunnyogás miatt.

Igen, bárkinek lehet véleménye. Totál más is, mint a másiknak. El is mondhatja és mondhassa is el. Én is az enyémet és más is. Mindenki. De amikor egy vélemény túlmegy azon, amit vallástól, politikai nézettől, bármitől függetlenül egységes emberi mércének tartunk, akkor igen, ordítani kell. Ki kell rángatni az eldugott, kevesek által olvasott kis zuglapokból és az országos médiából, mindenhonnan. Szét kell beszélni. Mert egyedül a közvélemény, annak minden politikai nézettől mentes, egységes  ereje tudja az ilyen mocskot eltakarítani.

A félrenézés következménye nem az, hogy megszűnik a tűrhetetlen. Az eredménye az, hogy megszokottá, természetessé, majd elfogadottá válik. A zsidózás, a buzizás, a szexista beszólások, a másik megalázása, gyalázása akár a bőrének színe, vallása, neme, szexuális irányultsága, életkora, bármi miatt már annyira elfogadott, hogy fel sem tűnik.

És igen, amikor egy büdösszájú tahó veszi a bátorságot és átgázol emberi sorsokon csak azért, mert megteheti, akkor a tahót elő kell rángatni és meg kell mutatni. Hogy ne legyen a másik tahónak is bátorsága leokádni az embertársait csak azért, mert úgysem olvassa senki, vagy mert nem érdekel senkit.

De, érdekeljen mindenkit, akibe szorult egy cseppnyi emberség. Legyen ciki zsidózni, cigányozni, buzizni. Legyen gáz. Legyen kínos. Legyen következménye. Ha semmi más, akkor az, hogy tudja az illető: látjuk. Látjuk, halljuk és elítéljük. Hogy az ilyen híg fos ne a közös asztalra kerüljön, hanem tartsák meg maguk között a szerkesztőségben, a családban, a kocsmában, a trágyadomb tövében. Ahová való.

Politikáról bárkinek lehet bármilyen véleménye. De emberekről nem lehet. Meddő párokról nem lehet. Sem most, sem soha a büdös életben.

Mostanra ott tartunk, hogy ez a viselkedés nemhogy természetes, hanem a férfiasság fokmérője. A Bayer Zsoltos, Dippoldos, Kövér Lacás, Deutsch Tomis, Németh Szilárdos áporodott, ócska mocsok ott van már mindenhol. A nagy rohadt nemzeti asztalra szemrebbenés nélkül kidobja a farkát minden korlátolt tulok és valakinek hiszik magukat.

Mert engedjük. Ahhoz, hogy orbba rúgjuk az ilyen senkiházi majmokat, nem kell forradalom. Nem kell az utcára vonulni, nem kell tüntetni, felszedni az utcaköveket. Még a rohadt fotelből sem kell felállni. Hanem beszélni kell róla.

Hány széplélek szokott felháborodni, ha lát egy csúnya szót? Mert a stílus maga az ember – pihegik. Bizony, ezer fasz egymás után leírva sem közelít ahhoz, mint egy ilyen finomkodva, szellemesnek szánt módon leírt förtelem, amit a dippoldok nyomnak ki magukból.

Tessék észrevenni, hogy ez nem különbözik attól, amit a kormány minden egyes tagja kommunikál minden istenverte nap! Ez nem politikai hovatartozás, ez gyűlöletkeltés. Embertelenség. Aljasság.

Ébresztő, mert ha így haladunk, akkor sem fogunk odanézni, amikor az első csillagot fel kell varrnunk a gyerekeink kabátjára!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.