Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nincsenek hősök. Emberek vannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Néhány napja megindult egy olvasói cikksorozat, mégpedig elvándorlás témában. Ilyen-olyan okokból más országban élő honfitársaink mesélnek arról, miért döntöttek úgy, ahogy. Az egyik ilyen írásra reagált egy olyan olvasó, aki nem igazán veszi jó néven ezt, ami neki szíve joga. Nekem meg az szívem joga, hogy más irányból közelítsem meg ezt a témát. Jöjjön először az a bizonyos hozzászólás:

„…majd csak kiürül az ország…szépen magyar közpénzen kitanult mindenki ingyen..aztán emigrált..és tojik az itthoniakra. Az itthoniakra, akik kitermelték a tandíját, akik kitermelik a szülei nyugdíját (tudom kevés..de hát elmentek az aktívak). Tojik azokra akik itthon tartják a hátukat ,hogy az emigráns magyaroknak legyen hova hazajönni és dicsekedni…milyen jól megy sora külföldön…..”

Ez így nagyon szépen hangzik, csak a valósághoz van kevés köze. Igen, kitanult közpénzen, már amennyiben még az Orbán-kormány nemtandíja előtt végezte az iskoláit. Azon a közpénzen, amibe befizettek az ő szülei, talán nagyszülei és minden rokona. Ahogy feltehetően egy csomó ember közpénzen tanult, aki itthon maradt és olyan rombolást végez, hogy mindenkinek százszor jobb lenne, ha más országban boldogítani az emberiséget.

Közpénzen tanult a teljes magyar kormány és az ellenzéki pártok vezetése is. Az semmi, hogy közpénzen tanultak és azóta is közpénzből élnek sokkal magasabb nívón, mint amit valaha is megérdemelnének, de közben romba döntik az országot.

A nyugdíjat a nyugdíjasok termelték ki. Arról már nem ők tehetnek, hogy abból a pénzből, amit ők évtizedek alatt befizettek, az előző generáció nyugdíját fedezte az akkori kormány. Jó lenne a jelenlegi nyugdíjasokra nem úgy tekinteni, mint akik az aktívkorúakon élősködnek, mert ez ordas nagy hazugság. A szüleinkről, nagyszüleinkről beszélünk ugyanis.

Tehát ez szerintem nem érv. Ahogyan az sem, hogy az itthonmaradók fizették a taníttatás költségeit. Én nem ismerek egyetlen olyan – azóta külföldön élő – embert sem, aki már eleve úgy tervezte a jövőjét, hogy jól megszerzi a szakmát, diplomát és elhúz innen külföldre. Mindegyik évekig kínlódott, próbálkozott itthon. Hiába tűnik úgy, nem buli más országban a nulláról kezdeni. Nagyon nehéz, keserves döntés.

Azt azonban tudomásul kell venni, hogy nem egy természeti katasztrófa és nem egy világégés után van az ország, amikor mindenkinek mindene odaveszett és összefogunk, felépítjük együtt. Az egy másik történet és más az, amikor elindult az ország egy úton, amiből mindjárt az elején kimarta a részét az akkori politikai elit. Lerabolták, amit lehetett, privatizáltak, fillérekért vitték a közös vagyont. Amikor ebből elege lett az országnak, akkor jött a jelenlegi kormány. Jelzem, évekig dolgoztak azért, hogy jöhessenek. Minden létező módon ellehetetlenítették az előző kormány munkáját, nem létezett olyan javaslat, amit megszavaztak volna és olyan döntés sem, ami ellen ne vitték volna az utcára az embereket.

Befutottak, győztek. Az eddig – hozzájuk képest – amatőr szintű kis korrupciót ipari mértékűre növelték.

Mostanra az történik, hogy néhány család –  elcsépelt, tudom – Csányitól Tiborczon át Simicskáig, Garancsiig, Vajnáig – sokszoros millárdos, az ország fele meg konkrétan éhezik, a másik fele pedig igyekszik biztonságban tudni a családját. Ha külföldön, akkor ott. Ezeknek a pénzeknek ugyanis nem 10-30 családnál kellett volna landolni, hanem szét kellett volna terülni a társadalomban. Hogy meg tudjon erősödni egy nagyon széles középréteg és legyen fizetőképes kereslet. Ami most nincs.

Ezzel szemben az van, hogy a 120 százalékos korrupció országában rohadt alacsony bérek mellett nagyon magas a munkanélküliség, akinek nincs fideszes kapcsolata, az mehet közmunkában babot kapálni és gyakorlatilag nagyon kevés ember tud annyit keresni, amiből egy normális életszínvonal elérhető. A középgeneráció eleve kilökődött a munkaerőpiacról, vállakozni a szarrá adóztatott szférában öngyilkosság, ráadásul mivel sem szabad piaci verseny, sem fizetőképes kereslet nincs, nem is érdemes.

Tehát, hogy összefoglaljam, mit gondolok én erről. Nincsenek hősök. Emberek vannak és családok. És amennyiben ebben az országban nem képes valaki megteremteni azokat a feltétleket, amiket szükségesnek ítél ahhoz, hogy a családja egzisztenciális biztonsága meglegyen, akkor el fog menni és olyan országban fog élni, dolgozni és adózni, amely ország biztosítja számára azt, amit a jelenlegi magyar kormány nem hajlandó. Mégpedig a lehetőséget. Ugyanis az Orbán-kormány történelmi, soha el nem évülő bűne az, hogy a lehetőséget veszi el. A jövőt éli fel, a mi jövőnket és a gyerekeink jövőjét.

Ezen semennyi nemzeti humbug nem változtat. Az itthoni magyarok pedig semmiért nem tartják a hátukat, hanem egy részük igyekszik változtatni a helyzeten, más részük ájultan tapsikol a társadalom kifosztásához, megint mások lefölözik a hasznot és élnek boldogan, a maradék pedig szarik az egészre és várja a megváltót.

Aki elment és máshol találta meg a boldogulását, az már régen túl van ezen a kicsinyes, nemzeti melldöngető, giccses baromságon, hogy ő dicskedjen, mennyire jól megy neki. Ugyanis ő már régen tudja, hogy működik egy normális társadalom és eszébe nem jut ilyen tulokság.

Remélem, hogy megélem én is, amikor mi is megtanuljuk.