Nagy örömmel olvasom, hogy vége a harci készültségnek.
Magyarország támogatja az uniós külügyminiszterek által tárgyalt, a migrációs válság megoldására megfogalmazott uniós zárónyilatkozatot, mert valamennyi magyar javaslat belekerült – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn, az uniós tagországok külügyminisztereinek brüsszeli tanácskozását követően.
Miután értelmét vesztette a kvótás népszavazás és az azt megelőző, az azt kísérő és azt utólag is propagáló reklámhadjárat, maradt néhány milliárd forintunk. Hogy nehogy véletlenül a korrupció elleni harc ellen szolgáló alapba tegye a kormány és azt is ellopják, mint a többit, találjunk ki neki valami értelmes célt.
Mivel országunk vezére hivatalosan is beteget jelentett a mai napra – mert az csak aljas rágalom lehet, hogy azért fújták le a mai haknit, mert Dunaújvárosban tüntetők várták őt nagy szeretettel – célszerű lenne egy kórháztúrát szervezni.
Arra gondoltam, hogy a miniszterek elnökéhez ne rohanjon az orvos helybe, ne készüljön el lóhalálában a laborvizsgálat, ne kerüljön azonnal, vagy még előbb sorra. Csináljon úgy, mintha ő is csak olyan közönséges halandó lenne, mint mindenki más az országban. Főleg azok az emberek, akik belerokkannak ebbe a gazdasági csodába és akik fizetik a jobbnál jobb ötletek árát.
Tehát első körben elballaghatna a körzeti dokihoz. Nem, nem akkor, amikor éppen bibis valahol. Akkor, amikor rendel az orvos. Hetente kétszer. Három faluval arréb. Autó nélkül és annyi pénzzel, ami pont elég a buszjegyre, de egy kiflire már nem telik. A héten.
Néhány órás sorbanállás (a váróban mind a három szék foglalt) után másik néhány óra várakozás, mert a dokinak el kell rohannia egy beteghez. Aztán sikerül bejutni, elsírni a bánatát. Kap egy marék receptet és beutalót. A következő városba, ami 40 kilométerre van, de már este van és nyilván nincs rendelés, tehát irány haza és ha fáj, lehet nyögni. Aztán kölcsönkérni valakitől annyi pénzt, ami elég az oda-vissza útra.
Várni a kórházban néhány órát, majd örülni a hírnek: nem, szó sincs arról, hogy azonnal kivizsgálnák. Majd 2,5 hónap múlva tessék visszajönni, akkorra van időpont. És nem, a gyógyszereket esély sincs kiváltani. Annyi pénz az egész házban nincs, amennyibe kerülnek.
Ha még 2,5 hónap múlva sem történt semmi (tehát nem gyógyult meg magától, vagy nem hunyt el az ember), akkor irány a kórházi vizsgálat. Időpontra, reggel 9.15-re. Éhgyomorra, természetesen. Előbb kell menni, hátha előbb szólítják. Amúgy nem. Délután fél négykor sikerül bejutni. Ha szerencséje van valakinek és elájul az éhségtől, akkor lehet, hogy előbb.
Majd egy hét múlva vissza kell jönni a leletekért. Pápá, ne tessék sírni!
Egy hét múlva – megint kölcsönpénzből, mert a munkakeresési támogatás nem jótékonysági alap – vissza a leletekért. Megint körzeti doki – három faluval arrébb, heti kétszer – egész napos program.
Hát, sajnos ezt műteni kell. Igen, kérni kell a kórházban időpontot, mikor van szabad műtő, orvos és üres kórházi ágy. Az a szerencsés, ha ez a három egy időpontra esik. Addig is ott a recept múltkorról, meg itt van két újabb, a fájdalom ellen. Lehet nézegetni, mert amúgy egy fél havi megélhetés kiváltani.
Nyolc hét, az nem olyan sok idő. Már be is lehet feküdni. Tessék hozni pizsamát, törülközőt, papucsot, gyógyszert, lázmérőt, vécépapírt, kanalat, poharat, kispárnát, ágyat.
Ugye, nem is volt olyan szörnyű? Hogy vagyunk, ketteske? Holnap lehet hazamenni. Kell az ágy másnak. Igen, tudunk adni betegszállítót, de akkor reggel hétkor tessék ide kiülni az előtérbe, a betegszállító meg majd jön valamikor este hatra. Ha szerencséje van, éjfélre haza is ér. Ugye, hogy nem is volt olyan szörnyű?
Nini, most látom, hogy végül megspóroltam az összes pénzt, amit a népszavazásra és egyebekre nem kell már elkölteni. Adjuk oda Matolcsynak, majd ő vigyáz rá nekünk.
Ja, mégsem.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.