December 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


És ezek a szarháziak mikor kérnek bocsánatot?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Bármilyen esetben, ha ön egy földön fekvő emberbe belerúg, akkor a rendőrség letartóztatja könnyű testi sértésért minimum. De egy labdarúgó meccsen, adott esetben ezért lehet, hogy még szabadrúgás sem jár. Mert a bíró úgy ítélte meg, hogy az eset olyan, ami miatt mehet tovább a játék.”

Az újságírók által intellektuálisan rendszeresen megerőszakolt Kósa Doorstep Lajos, a Fidesz nevű kormánypárt parlamenti frakcióvezetője, aki a világ civilizáltabb felén még egy lerobbant gyártelep biztonsági őre sem lehetne, ilyen módon próbálta relativizálni két napja a Kiss László-ügyet. A DK ama felvetésére válaszul, hogy az élsportban tapasztalható bántalmazásokkal és bűncselekményekkel parlamenti vizsgálóbizottság foglalkozzon. A magyarok nyakán hat éve folyamatosan taposó Fidesz országgyűlési első embere szerint persze hogy rossz dolog az erőszak, de az élsportba akár bele is fér.

A vizsgálóbizottságos felvetés képtelenségét (én magam is annak vélem, miután ilyen erkölcsi hullák vizsgálódnának) semmi nem bizonyíthatná jobban, mint az aranyszavú, embernek és politikusnak egyaránt silány Kósa. Nem tudom, minden ember ilyen szintre süllyed, akinek a felesége lelép egy élsportoló nővel és aztán egész életében ezért lesz frusztrált és beszél védhetetlen disznóságokat, de most semmi kedvem Kósa értelmi képességeit, agyalágyult tahóságát felmentő körülményként figyelembe venni erkölcsileg gyalázatos kijelentése értelmezéséhez.

Mint ahogy azt is teljesen közömbösnek érzem, hogy azóta kiderült: Kiss László hihetetlenül megkésve ugyan, de megvilágosodott. Lemondott a neki adományozott százhalombattai díszpolgári címről, maga kérte, hogy a város változtassa meg nevét viselő uszoda elnevezését és 55 év után – virágcsokorral a kezében – bocsánatot kért áldozatától, Takáts Zsuzsannától. Nem a maga idejében, amikor talán még hiteles lehetett volna, hanem több hétnyi hazugság, mártírkodás, felháborodás és köpködés után. Miután már nem volt hova koncepciós pert és perújrafelvételt emlegetni, hiszen a nő nyilvánosság elé állt és elmesélte a több mint fél évszázados, megrázó történetet.

Ahelyett, hogy első perctől élesen elhatárolódott volna ettől a trágyaszagú, minden mozzanatában visszataszító, elítélendő áldozathibáztatástól túlcsorduló, bagatellizáló történettől, a Fidesz politikusai vagy mélyen végigkussolták az elmúlt heteket, vagy Kósa Lajosként viselkedtek. Ez az intellektuálisan visszamaradott első sorokban tolongó politikai döntéshozó, a Fidesz színe és virága, azzal tett rá még egy lapáttal az elfogadhatatlan hatalmi félrenézésre, hogy közös nevezőre hozta az erőszakos nemi közösülést a könnyű testi sértéssel, egy Orbán Viktor lábszagától bűzlő fodbalista hasonlattal körítve.

Nem, nem értek még le az aljára, kaparnak vadul tovább. Ezek az emberek adnak magyarázatot arra, miért olyan a magyar társadalom és annak fősodra, amilyen. Embertelen, hímsoviniszta bunkók gyülekezete, akik vagy sunyi, aljas módon meghunyászkodnak és félrenéznek, vagy agresszív módon támadnak. Vagy Kósa Lajosnak hívják őket. Tízből kilenc nyomorult, aki megszólalt a hatalom közelében, annak mind valami hasonló jött ki a száján, mint ennek a bárgyú tajparasztnak. Kósa retardált hasonlata a jelenünkre oly jellemző, az államvezetés és a politikai vezetés csúcsáig elfogadott, az egész közgondolkodásra nézve pusztító hatású erkölcsi relativizálás.

Nem azért kell erről beszélni, mert Kósa Lajos szellemi színvonala ne volna ismert és közismert, hanem mert ha úgy engedjük el ezt a történetet – esetleg meghatódunk a virágcsokortól, vagy megsajnáljuk Lallert, hogy szegény milyen idióta -, hogy semmit nem tanulunk belőle, akkor nemcsak az ilyen Kiss-Gyárfás-Fidesz-féle (Friderikusszal nyakon öntve) szarháziak minősíthetetlen tetteit, illetve védőbeszédeit legitimáljuk, hanem évtizedek múltán is ebben a bűzlő fertőben dagonyázunk majd. Ahol ugyanúgy Kósa Lajos típusú félművelt, félanalfabéta, hímsoviniszta politikusok lesznek a mértékadók, ahogy ma is.

A Kiss-ügy tisztességes feldolgozásához és az abból való okuláshoz az is kell, hogy tudatosítsuk magunkban: a jelenlegi kormánypárt – amelynek soraiban szép számmal vannak jelen a szerencsétlen vak komondorokat hibáztató és keresztre feszítő, a nőt szilánkosra törhető tárgyként kezelő, hangosan fingó és azzal büszkélkedő, agresszív álférfiak -, rendjénvalónak érzi azt, hogy többszörösen visszaeső szexuális bűnözőkkel egy gyékényen áruljon. Hozzájuk csatlakoznak az erkölcsileg menthetetlen Aczél Endrék és Friderikusz Sándorok, meg azok a szektatagok, akik maguk sem találnak semmi kivetnivalót és szóra érdemest abban, hogy szép szál legények erőszakot követnek el védtelen lányokkal szemben.

Ők azok, akik zavarosan védhetetlen indokokra hivatkozva, akár vádaskodásig-támadásig elmenően, szemrebbenés nélkül, utolsó percig igyekeztek kimosdatni a koncepciós per áldozatát a bűzlő fekáliából, aki szerintük egyébként sem lett volna rászorulva arra, hogy elkövesse azt, amit elkövetett. Nem beszélve az aranyakról, a dicsőségről, a nemzeti büszkeségről.

Szerintem meg az van, hogy itt már régen nem pusztán Kiss László az ügy, hanem az amivé vált: a hatalmas nemzeti hős érdemeire való hivatkozással elmaszatolt, elbagatellizált, az áldozat felelősségét felvető és azt mérlegelő erőszakos cselekmények elkövetőjének ideáltípusává. Ez alatt a jópár ocsmány hét alatt a politikum, a szakma és a véleményformálók egy része tehát vagy elsunnyogta az ügyet, vagy a nemzeti dicsőségre mutogatva szolidaritást vállalt az elkövetővel és a megbocsátás mindenek fölött álló keresztényi cselekedetéről prédikált, miközben balliberális hiénákként/feminista terroristákként bélyegezte meg mindazokat, akik megbotránkozással nyugtázták a történéseket. 

Tegnap Kiss László bocsánatot kért Takáts Zsuzsannától, már nem akar perújrafelvételt, nem érzi úgy, hogy koncepciós per áldozata lenne, kényszeredetten és megkésve bár, de beismerte tettét. Függetlenül attól, hogy 55 év után mennyire lehet hiteles és őszinte ez a gesztus, függetlenül attól, hogy az áldozat valóban képes-e a megbocsátásra, maradt itt még egy súlyos és nyomasztó kérdés: ez a sok Kósa-féle szarházi mikor fog bocsánatot kérni?

Frissítés: Most olvasom, hogy egy Prima-díjas irodalomtörténész lekommunistázta Kiss Lászlóék áldozatát. Bizonyos Gyurácz Ferenc egy azóta már törölt Facebook posztban arról írt, ahhoz, hogy Takáts 28 évesen főmérnökké válhasson, „pártvonalon is kiválóan kellett feküdni”. 

Prima-díjas irodalmár kommunistázta Kiss Lászlóék áldozatát

Gyurácz hirtelen felindulásból nem csak az áldozat végzettségét becsmérli, de cinikusan meg is kérdőjelezi mondandójának igazságtartalmát. Aztán törli a posztot és magyarázkodik:

Volt itt egy minden elemében vállalható posztom (Kiss László-ügy) – de oly sok értetlen, indulatvezérelt hozzászólás érkezett rá, hogy töröltem. (…) Aki a magyar olimpiai szereplést veszélyezteti, az most követi el a bűnt. Nem 55 évvel ezelőtt.

És folytatta:

Ez pedig ma reggeli:

Mit lehet erre mondani? Amikor végre úgy tűnik, az érintettek a megbocsátás irányába tettek lépéseket, és megkésve bár, rengeteg méltatlan kör lefutása után, van némi remény arra, hogy a helyére kerülhet ez a történet, jön az értelmiségi és felkavarja a szart. Minősíthetetlen, a témához semmilyen formában nem tartozó, ócska módon. Legalább olyan súlyos, mint maga az 55 évvel korábbi erőszak. Még súlyosabb, hogy nem is érti, mi ezzel a gond.

Mit lehet ezek után a Kósa Lajosoktól elvárni? Gyurácz, te szarházi! Szégyelld el magad! A nemzeti jobboldalnak tényleg csak ilyen erkölcstelen, frusztrált értelmiségiek jutottak? Beszarás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.