– Matolcsy Györgyben megingott-e a bizalma a napvilágra került információk alapján?
– Ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia, hogy ez bekövetkezzék
Ahol egyébként tegnap – immár nyugodtan kijelenthetjük – kampányturnézni volt a miniszterek elnöke és ígérgetni lefele a csillagokat az égről: több mint 30 milliárd forint értékű fejlesztést a települének. Ugyanis a Modern városok program (Salgótarján és Szeged nagyívű kikerülésével) ide is megérkezett. Lesz pénz, van pénz mindenre bizony: gyorsforgalmi útra, hűtőházra, multifunkcionális sportcentrumra, Munkácsy-brandépítésre és nagyjából mindenre, ami elég jól hangzik egy újabb választási győzelem behúzása érdekében.
Mivel már mindenki elfelejtette, hogy néhány napja – más fontos dolgok mellett – arról lázálmodott a Kossuth rádióban, hogy Európa legmodernebb országa leszünk, még a németeket is megelőzzük, hacsak nem szakad össze föld és ég; hogy Magyarország erejét a szellemi frissességünkből és nyitottságunkból adódó képességünk adja, amely a modern technikák és technológiák meghonosítását lehetővé teszi a digitalizáció elkerülhetetlen korában, ezúttal nyugodtan mondhatott ennek homlokegyenest ellenkezőt: az innováció és a startupok helyett a békéscsabaiak foglalkozzanak inkább a nyomdaiparral. Nab*zmeg. Nyomdaipar.
A pillanatnyi érdekek által vezérelt, kalandor-politizálás, az egyik napról a másikra változó retorika kormányzati ciklusokon átívelő paradigmája viszont szerencsére nem nélkülözi az időtállóan következetes dimenziókat sem. Miután Havasi Bertalan elmagyarázta, hogy a hatályos magyar és európai jogszabályok értelmében a kormány nem nyúlhat a független jegybankhoz és Matolcsyhoz, Orbán Viktor a békéscsabai szeánszról távozóban méltatta válaszra (hogy a tiszteletére odacsődített tömeg ne hallja) a kérdést: tudott-e arról, hogy mire költik ezeket a hatalmas alapítványi összegeket, és ha tudott róla, miért támogatta, hogy titkosítsák az adatokat? És arról mit gondol, hogy Matolcsy ügyletei miatt munkájukat végző újságírókat is kitiltottak a parlamentből?
A szelektív hallás doorstep-es habonyi elmélete szerint Orbán arra válaszolt, amire akart, éspedig ezt: A magyar alkotmány és a nemzeti bankról szóló törvény garantálja a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. Ezt én tiszteletben tartottam, és most is tiszteletben tartom. Ezért nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ja, hogy titkosítani akartunk mindent? Igen, de mi alkottuk meg a nemzeti bankról szóló törvényt is. Törvényt kell alkotni – így érvelt a gyógyszereit hektikusan, vagy egyáltalán nem szedő beteg.
Miután szinte biztosan kijelenthető, hogy Matolcsy alapítványai törvénysértően gazdálkodtak a rájuk bízott százmilliárdokkal, (a legdurvább persze, hogy a hatályos törvények értelmében legrosszabb esetben is megúsznák annyival, hogy semmissé válhatna a szerződések egy része – azok, amelyekre közbeszerzést kellett volna kiírni és ezt elmulasztották, mert pofára tolták a zsetont – és e szerződések összegének 15 százalékára bírságolhatnák meg őket) Orbán Viktor a nol.hu tudósítóján keresztül röhögött bele a nemzet eltorzult arcába. Harsányan, a legkisebb szégyenérzet és lelkiismeretfurdalás nélkül.
Fordítsuk le: Matolcsy György kezét ugyanúgy nem lehet elengedni, mint a Farkas Flóriánét. Az is egy beismerő vallomás volt, ez is egy beismerő vallomás. Hogy a nyilvánvaló, erkölcstelen, maffiozó-tempó ellenére mennybe jutottak és ott is maradtak ezek a politikai verőemberek. A bizalom nem inoghat meg, hiszen Orbán tudtával, a parancsára hozott törvényekkel, az ő személyes beleegyezésével és felhatalmazásával vált lehetővé, hogy az ország egyik legtekintélyesebb intézménye közönséges kifizetőhellyé züllött.
Orbán Viktor szemberöhögött egy országot – azt a részét is, amelynek mentalitása tökéletesen rímel az övére meg a Matolcsy-félékére – és kvázi azt mondta: nem foglalkozom azzal, hogy
Miközben a Fidesz szavazóinak pénzéből rokonok, ismerősök, jóbarátok, hálás vazallusok a semmiért tesznek zsebre milliárdokat, a Fidesz szavazója reggeltől estig gürizik és nem érti, hogy fizetés előtt egy héttel miért nem futja már csak a rohadt párizsis zsömlére.
Orbán Viktor szemberöhögte ma a Fidesz szavazóit (a nem fideszes szavazók pontosan látják, hogy miről van szó, azért nem szükséges kiemelni őket) és azt üzente nekik: semmi gond nincs azzal, hogy a bizalmát élvező algeci milliárdos károkat okoz az országnak. Tud róla, tisztában van vele, de nem érdekli. Sőt, nevetni is van kedve mellé. Hisz ő akarta így.
A tönkrement devizahitelesek veszteségén zsírosodó Matolcsy, aki a becsületesen dolgozók kínkeservéből állampapírt vásárolt azért, hogy a főg*ci döngethesse a mellét a virágzó sikerekkel, szent és sérthetetlen, semmi nem ingathatja meg eddigi és leendő ámokfutását. Ha Matolcsy minden reggel embereket rugdosna hasba a nyílt utcán, vagy gyermekeket pofozna fel élő adásban, azzal se lenne semmi gond. Az pedig, hogy mindemellé még röhögni is van kedve, az azért lehetséges, mert annak a fanatikus szektának, amely kétszer egymás után hatalomra segítette, pontosan ugyanez az erkölcsi mércéje és mentalitása.
És miközben a magyar társadalom perifériájától befele haladva egyre nagyobb csoportok feje fölött szakad össze naponta az ég a földdel, Orbán tudtával, beleegyezésével és immár nyíltan felvállalt beismerésével megy a nagyipari szabadrablás. Az, hogy katasztrófa körvonalazódik, az nem kérdés. Az, hogy márpedig be fog következni az a bizonyos égszakadás-földindulás, az is egészen biztos. De hogy addig mi lesz, az nagy kérdés. Súlyos és szomorú kérdés. Ami túlmutat azon, hogy amikor eljön az idő, hogyan fognak – egymást túlharsogva – egymás ellen vallani és menteni az irhájukat.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.