Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Borzasztó következményei lehetnek annak, ha egy személyiségzavaros ember tartósan nem szedi a gyógyszereit

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Borzasztó következményei lehetnek annak, ha egy személyiségzavaros ember tartósan nem szedi a gyógyszereit vagy akár csak elfelejti bevenni a napi adagot. Ezt a bizonyításra nem szoruló evidenciát emelte a nyolcvanadik hatványra Orbán Viktor miniszterelnök ma reggeli hagymázas óbégatása az interjúnak alig nevezhető alákérdező seggnyalás félórájának keretében a Kossuth rádió hullámhosszán.

Egyre kegyetlenebb és aggasztóbb egy láthatóan-hallhatóan megbomlott elme hazugságáradatokkal összemosott vágyálmainak kivetüléseit figyelemmel kísérni, egyre félelmetesebb tapasztalni, hogy Orbán Viktor lassan mindenféle kapcsolatot megszakít a valósággal.

Miután alig két napja került sor arra a pedagógussztrájkra, amely elbagatellizálhatatlanul az utóbbi 20 év legsúlyosabb ilyen típusú megmozdulása volt Magyarországon, a miniszterek elnöke egy kurva szót nem ejtett erről, ellenben hosszasan hadovázott a menekültválságról és saját magáról, németországi tárgyalásainak fontosságáról, a Deutsche Telekom vezetőivel folytatott megbeszéléseiről és igen, szóbakerült az egészségügy, a csodálatos jövő évi költségvetés, amely az adócsökkentés meg az otthonteremtés büdzséje lesz, a szárnyaló sikerek úgy általában és az, hogy Orbán személyes vágya: Magyarország Európa legmodernebb országa legyen.

Mondom sorban: azon vagyunk (nem mi, ők), hogy 2018-ra mindenhol legyen szélessávú internet – ebben elsők akarunk lenni, még a németeket is megelőznénk (!!!); csökken az élelmiszeráfa, történelmi módon csökkent a szegénység (2013-ban és 2014-ben 600 ezerrel csökkentették itthon a szegények számát, 28-ról 20 százalékra süllyedt az arányuk!!!) és ez nyilván tovább fog csökkenni; 130 milliárd plusz megy az a Klik-re oktatásra és még az IMF-hitelt is visszafizettük; 2013 óta minden évben lehetett egy lépést tenni előre, és lassan ötödik-hatodik éve felívelő korszakát éli az ország; a bérek minden évben emelkednek, a munkanélküliség csökken, soha nem dolgoztak ennyien és megcsináltuk, elvtársak, megcsináljuk, már csak el kellene hinni, hogy jó nekünk.

Ez a Kósa Doorstep Lajos-féle – arról beszélek, amiről kedvem van és lehetőleg szembefosom a valóságot típusú – hozzáállás nem újdonság, nem meglepetés, de hétről-hétre egyre kétségbeejtőbb. Mert ugyanis Orbán – mindennel párhuzamos univerzumban zajló – ámokfutása, a valósággal teljesen szembemenő ordas hazugságainak állandó puffogtatása közben egy ország jövőjét temethetjük el nyugodtan. Hétről hétre. Már nem szánalmas, már régen félelmetes, hogy Orbánt egyáltalán nem érdeklik a tények.

Ez az ország egyetlen, nagyon beteg ember rögeszméjének oltárán veszít naponta annyi vért, amit egyre lehetetlenebb lesz pótolni. Ez a nagyon beteg ember elhitte, hogy európai formátumú megismételhetetlen politikus, akinek a menekültekkel folytatott elmebeteg harca minden mást zárójelbe tett, semmi másról nem hajlandó tudomást szerezni, szajkózza, sulykolja az akciótervét, mintha minden más rendben lenne. És mert nem hajlandó mással érdemben foglalkozni, úgy tudja, hogy szárnyal az ország, a gazdaság, hogy a magyarok el sem merik hinni, mennyire jó nekik. Egyre nagyobb bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy a körülötte lévők egyenesen titkolják előle a valóságot.

Mert Orbán Viktor ön- és nemzetáltató hazugságaival szemben a tény az, hogy míg ő úgy tudja, 600 ezerrel csökkentette 2013-2014-ben a szegények számát, a 2010-es fülkeforradalom óta minden évben növekedett a szegénységben élők száma olyannyira, 2014-re a 3,3 millió szegény országa lettünk. Ma, 2016-ban, a KSH trükközései ellenére ott tartunk, hogy 41,5%-ra nőtt a létminimum alatt élők aránya.

Orbán melldöngetésével szemben tény az, hogy az egykulcsos adó bevezetésével a társadalom leginkább rászoruló rétegei veszítettek és kizárólag a NER-elithez tartozók, meg az egyébként is a társadalom felső rétegét erősítők jártak jól. Az adócsökkentés 74 százaléka a két legmagasabb jövedelmi tizedhez tartozó gyermektelen állampolgárok nettó jövedelmét növelte.

Orbán illiberális csúsztatásaival szemben tény az, hogy ötödik-hatodik éve kizárólag a NERtársak ívelnek felfele a csillagos égig, miközben a nyomorultaknak még élhetetlenebbé és bizonytalanabbá váltak a mindennapjaik, mint korábban. A Mészáros-Rogán-Matolcsy-Garancsi és egyéb névre hallgató kiválasztottak és oligarchák zsírosodása mellett az ország jelentős része a reménytelen közmunka és a cselédsors felé tart.

Orbán önmagától megrészegült ömlengésével szemben tény az, hogy az urambátyám-típusú korrupciótól bűzös, leigázott igazságszolgáltatással, életszerűtlen és saját érdekek mentén kidolgozott törvények alapján kormányzó állampárt méltatlan, megalázó helyzetbe sodorta az egyébként is kiszolgáltatott, munkaképtelen, részben vagy egészében egészségkárosodott embereket.

Az előrelépés Orbánról lefordítva azt jelenti, hogy megszűnt a rendszeres szociális segély, sokan ellátás nélkül maradtak, vagy megalázó, 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülnek úgy, hogy sok mozgásszervi betegségben szenvedőt a dicsőséges közmunkaprogram keretében fizikai munkára kényszerítenek.

A helyzet márpedig az, hogy a közmunkából nincs előrelépés, a versenyszférában alig pár tízezer munkahely létesült, a külföldön dolgozók pedig kozmetikázzák a statisztikát a király örömére és gyönyörűségére. Ellopták a magánnyugdíjakat, az Audi és Mercedes nélkül nincs gazdasági növekedés, európai pénzek nélkül nem épül semmi, Szlovákia a belső sávon előzött meg a bérek tekintetében, a modernitás pedig legfeljebb a felcsúti stadion fűtött gyepében érhető tetten.

Orbán hagymázas dumájával szemben tény az, hogy a bérek egyáltalán nem emelkedtek, a közalkalmazotti bértábla például 2008 óta változatlanKönyvtárosok, levéltárosok, muzeológusok magasról le vannak ejtve, az egészségügy megreformálására se pénz, se akarat, ami van az a foltozgatás, javítgatás, parttalan ígérgetés és a rákos embereken való arcpirító spórlás. A pelenkától a gyógyszerig a betegnek kell mindent vinnie a kórházba és ha már ott van, örülhet, hogy nem kap el holmi fertőzést, amibe játszi könnyedséggel bele is halhat.

Hát itt áll teljes valójában egy szellemileg hanyatló, erkölcsileg lenullázódott notórius hazudozó, egy megvezetésben és szándékos becsapásban élen járó elvetemült migránsozó, aki szerint Magyarország legégetőbb problémája Brüsszel és a baloldal megállítása. Nem nehéz megállapítani (újra), hogy a hatalom totálisan átmosta az agyát, ezért Európa legmodernebb országáról lázálmodik.

A feudális visszarendeződéssel  és a mindent átható, korrupcióval terhelt központosítással a háta mögött modernizációról hadovázik. Teszi ezt úgy, hogy egyetlen szót nem ejt az oktatásban lassan fél éve felszínre került elégedetlenségről, amely oktatás jelen állapotában a legnagyobb gátja bármiféle fejlődésnek. Az öntudatos, önálló, autonóm egyének szavatolják a modernitást, ők a legnagyobb ellenségei Orbán mangalicatartó, trágyaleves, plebejus politikájának, fél-, vagy inkább egészen feudális, szocializmust idéző államberendezkedésének. Ezért nem kell oktatásról beszélni, hanem meg kell állítani a nem létező migránsokat.

Mondanám, hogy amikor valaki saját hazugságaitól részegül meg nyilvánosan hetente, amikor 0,9%-os nyugdíjemelés kapcsán vizionál hasító, dübörgő gazdaságot, az már a vég, de félek, hogy ez még mindig nem lenne igaz. Még mindig el lehet sütni a baloldalt, a nem létező ellenségekkel még mindig lehet csatát nyerni. Mert a korrupcióra immunis magyar társadalmat továbbra sem zavarja, hogy az ígérgetés, hazudozás, megtévesztés, gyűlölködés megannyi formáján túl Orbán hűbéresei két kézzel lopják a jövőjét. Sőt: örülnek, hogy a pénzükön a Várba költözik és a tágas erkélyről integet majd az alattvalóknak.

Ezt az országot már semmi nem menti meg az összeomlástól. Borzasztó következményei lehetnek annak, ha egy személyiségzavaros ember tartósan nem szedi a gyógyszereit vagy akár csak elfelejti bevenni a napi adagot. Annak viszont egyenesen katasztrófális következményei vannak, ha egy ilyen emberből miniszterelnök lesz és bálványként, tartósan imádják iskolázatlan, megalázható népek tömegei.