Hogy jól induljon a hetünk, tessék:
„Kedves Kollégák! Püspök úr a múlt pénteki értekezletünkön részt vett, egyebek mellett arról is szólt, hogy a pedagógus szakszervezetek megkeresték az egyházmegyét. Püspök úr állásfoglalása, kérése egyértelmű: a pedagógusoktól azt kéri, semmilyen munkabeszüntetés, sztrájk kezdeményezésben ne vegyenek részt, ellenkező esetben él eljárási jogával. Ez az állásfoglalás összhangban áll az általam korábban megfogalmazottakkal, kérem, tartsuk be. Köszönöm.”
Ez a szöveg állt az egyik pécsi, katolikus egyházmegyei fenntartású iskolában múlt kedden, az április 15-i pedagógussztrájkkal kapcsolatban kitett igazgatói hirdetményen – erről a bama.hu számolt be tegnap délután. Az, hogy azóta eltelt néhány nap, nem akadályoz meg abban, hogy ahelyett, hogy szétverjem a billentyűzetet, megkérdezzem: mi a büdös franc folyik itt?
Ez a fotó tavaly ősszel készült Pécsett, a Janus Pannonius Klinikai Tömb átadásán. A kép jobb oldalán látjuk Udvardy György pécsi megyéspüspököt, amint alázatosan meghúzza magát Rétvári államtitkár mögött (Forrás: Sóki Tamás / MTI)
Ha jól hüvelyezem püspök úr kérésnek alig nevezhető, leginkább fenyegetésnek ható konkrét zsarolását, akkor arról van szó, hogy az úrnak nem kedves a pedagógussztrájk, mint ahogy földi helytartójának – azaz püspök úrnak – sem kedves, hiszen püspök úr tisztában van azzal, miként működik ezt a tetves, középkori fekáliától bűzlő rendszer, hiszen annak fenntartásában püspök úr természetesen kézzel-lábbal segédkezik.
Ugyanis ha az úgynevezett „katolikus egyházmegyei fenntartású iskolában” (mindjárt visszatérünk arra is, hogy pontosan milyen fenntartású) a pedagógusok sztrájkolni, lázadni, elégedetlenkedni merészelnek, akkor elképzelhető, hogy a püspök úr egyházmegyéjének állami támogatása megcsappan? Ha nem pár napja fejtettük volna ki világosan, hogy az egyháznak mihez van és mihez nincsen semmi köze, akkor sem lennék most kevésbé ingerült.
Mert azt értem – még ha megérteni és felfogni nem is vagyok hajlandó -, hogy a kormány mindent elkövet azért, hogy ellehetetlenítse, derékba törje, elfojtsa a pedagógusok jogos felháborodását, de azt orbitális pofátlanságnak tartom, hogy az egyház ilyen módon avatkozzon bele azoknak a szabad döntési jogába, aki elszenvedői egy alapvetően elhibázott, rossz rendszernek.
Azt én értem, hogy a püspök úrnak személyesen nem érdeke szembemenni a mindenható állampárttal és kormánnyal, de ha már magasról tesz arra, hogy milyen káros folyamatok zajlanak pillanatnyilag az oktatásban, arra azért emlékeztetni szeretném, hogy az egyházi nevelési-oktatási, felsőoktatási, stb. intézmények költségvetési finanszírozása az állami intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik.
Merthogy maga az egyház egyebek mellett adófizetői forintokból működik, amely kötelezővé tett támogatás legjobb tudomásom szerint még nem veszítette el közpénz jellegét. Az egyházba továbbá nemcsak annak hívei, hanem mindegy egyes adófizető polgár is pumpálja az ő adóforintjait. Jelzem még egyszer: ha akarja, ha nem. Ezek az egyházi fenntartású iskolák következésképpen olyan pedagógusok adóforintjaiból is működnek, akik adott esetben – nem egyházi iskolában oktató társaikhoz hasonlóan -nem annyira elégedettek a magyar oktatási rendszer jelen állapotával, mint a pártállam szekerét toló püspök úr.
Innentől kezdve adódik a kérdés: hogyan jön ahhoz egy isten szolgája már megint, hogy melegen ajánljon és kérve-követelve fenyegessen? Aki retorziókat helyez kilátásba és – bármit is jelentsen ez – eljárási jogával fenyegetőzik, az nem kér, hanem zsarol. Ha Udvardy György püspök úr megelégedne egy vélemény megfogalmazásával és nem akarná ő is a maga során birkának nézni a pedagógusokat, hanem rájuk bízná, hogy saját belátásuk szerint cselekedjenek, akkor sem örülnék, de talán szó nélkül hagynám. Itt viszont az van, hogy konkrétan szankciókkal fenyegeti azt, aki másként cselekszik. És gyakorlatilag megtiltja, hogy az egyházi fenntartású iskola tanárai kiállhassanak magukért és diákjaikért.
Igen, az egyház már megint beleugat abba, amihez köze nem lehetne, a szokásos álszent módon korlátozni próbál – jelen esetben – a pedagógusok-munkavállalók jogait úgy, hogy a sztrájkhoz való vérszegény, kiherélt jogukon is tapos egyet. Mert miközben a szekularizáció a világ szerencsésebb részein egy évszázada sikeresen végbement, itt a lánctalpas visszarendeződés aranykorát éljük.
Annál károsabb, pusztítóbb dolgot nem tudok elképzelni ebben az amúgyis pusztulófélben lévő jelenben, mint hogy totális szereptévesztésben fetrengő egyházi emberek, a politikum által vaskosan megtámogatva vetik bele magukat abba a közéletbe, aminek a közelében sem lehetnének. Az egyház politikai szerepvállalása káros, ártalmas és itt az újabb bizonyíték arra, hogy ennek soha nincs vége. Mert a (katolikus) egyház szerepvállalása kimerül a kormány célkitűzéseinek szervilis képviseletében, ennek az egészségtelen, bűzös középkori szemétdombnak a fenntartásában. A katolikus egyház a magát zsibbasztóan kereszténynek nevező kormánnyal összeborulva a kussoló hívek és elkötelezett alattvalók kinevelésén munkálkodik. Ahelyett, hogy azon fáradozna, ami a dolga lenne: az elesettek támogatása, felkarolása és a hívő emberek alázatos szolgálata.
Valaki szóljon a püspök elvtársnak (úrnak egyszerűen nem tudom nevezni), hogy le kéne szállni arról a túltolt bicikliről. Sürgősen. És a sajtó kérdései elől lehetőleg nem bújkálni kell, mert ez a közlemény kevés lesz:
A Pécsi Egyházmegye fenntartásában működő oktatási és nevelési intézmények, amint korábban sem vettek részt, úgy a jövőben sem vesznek részt demonstrációkon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.