NEHAZUGGY

Cinikus, gátlástalan geciség

Molnár Bálint | 2016. Április 11, Hétfő | 18:21

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vona Gábor: „Mészáros Lőrinc az ön strómanja vagy sem?”

Orbán Viktor: „Sose volt, sosem lesz, most sincsen semmilyen strómanom.”

Ezt történt miközben mi nem aludtunk, hanem arra figyeltünk, hogy a kormány soha nem is akarta a vasárnapi boltzárat. És még azt is mondta ez az áldott jó ember, akit kérdeztek, hogy 1990 óta országgyűlési képviselő, sosem volt vagyonos ember, most sem az, és nem is lesz az. Na, ez egy igazán jó hír, nem? Mit lehet erre mondani, ami nyomdaképes is lehetne?

Bizonyára mindenki emlékszik, hogy Vona Gábor Jobbik nevű pártja pontosan egy héttel ezelőtt trollkodta szét (Lázár János és a Fidesz szerint) az azonnali kérdések óráját az országnak házában, amikor is a korrupció ötveny árnyalatára való finom utalásféleképpen, a Jobbik konkrétan 50 darab kérdést címzett Orbán Viktornak ebben az önmagán túlmutató témakörben. Mivel borzasztó sok időbe fog telni, amíg a miniszterelnök (3 hét áll rendelkezésére 2 darab kérdés megválaszolására) bármit is kinyög magából, most elégedjünk meg ezzel: ő soha nem volt, soha nem lesz vagyonos ember. Neki soha nem volt, soha nem lesz strómanja. Se Mészáros Lőrinc, se senki más.

Mit lehet erre mondani? Nem sok mindent. Azt kétségtelenül igen, hogy ez az ember maximálisan elhiszi, amit mond. Teljesen őszintén gondolja. És miután a parlament mennyezete nem omlott a fejébe és miután első kézből tudom, hogy soha nem hazudik a magyaroknak, soha nem árulja el őket és mindig harcol értük, nem hiszem, hogy jogunkban állna kételkedni ezekben a szavakban. Nem, Orbán Viktor nem vagyonos ember. Ő nem. És a szeme sem rebben.

Csak azt nem értem, mi, vadbarmok mit ábrázolunk ebben a kutyakomédiában? Mi, idióták, balliberálisoktól rettegő honvédők, mi bezzeggyurcsányfóbiás önámítók, minket nem zavar, hogy kilopja a szemünket és az övé közben meg sem rebben, amikor ilyen geci módon a szemünkbe hazudik? (Nem mi, ők.) Meddig képes ez az ember megalázni egy egész országot? Meddig tolerálható ez a görénység? Mikor nyílik meg a föld alatta, és ha nem nyílik meg, mi hogyan magyarázzuk majd el a gyerekeinknek, hogy tudtuk, hogy hazudik, de nem érdekelt?

A legnagyobb tragédiája ennek a rothadó, szembehugyozott országnak az a pátoszra épülő vakhit, ami mesterségesen kemény és megbonthatatlannak tűnő falat vont egy személyiségzavaros zsarnok köré. Nem fogom tudni elégszer hangsúlyozni, mekkora szégyen az, hogy a Juhászokon kívül (és az egyik sajnos már nem él), mára egy szélsőjobbos párt szintén zavart elnöke lett az az ember, aki hétről hétre beletolja ennek az önjelölt szélhámosnak az arcába, hogy mi folyik itt.

Miközben több millió ember tudja, látja, tapasztalja, hogy egy semmihez nem értő, két értelmes mondatot egymás mellé tenni nem tudó, tanulatlan büdös paraszt lett a nemzet gázszerelője, disznópásztora, építkezési szakzsenije, kalandparkosa, autókereskedője, mindenese, aki mindenhol felbukkan és mindenhol nyer, aki Nárcisz kutyának palotát bérel, a hét minden napjára jut egy terepjáró a valaga alá és milliárdokat felejt el bevallani.

Több millió ember ismeri Lévai Anikó több tíz ingatlanjának, a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft-nek, Orbán Győző Dolomit Kft.-jének, Garancsik, Flier-ek és egyéb jóbarátok üzleteinek történetét. Orbán Ráhel és Tiborcz Pityu csodálatos nászának meséjét, a svájci magániskolát, a LED-világítás történetét, az egyre szaporodó, sokasodó pereputty pofátlan vagyonosodásának tündérmeséjét, a baráti kölcsönökből tengődő munkanélküliek bámulatos históriáját, a mindig ugyanannak a pár szerencsésnek bejövő nagybetűs életet.

Ehhez képest minden egyes nap több millió ember szarja le, hogy miközben ezek már az ajtót sem tudják becsukni az elsíbolt közpénzmilliárdoktól, ő minden nap úgy kel fel, hogy azt sem tudja, mi lesz másnap. Csorgatja a nyálát a napi kegyes hazugságok fölött, gyűlöli a migránsokat, álmában terroristákkal birkózik, bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben és elhiszi, hogy neki ez a nyomorúság jutott, hogy ez másként nem lehet, hogy ki a kicsit nem becsüli. Miközben a drága miniszterelnök úrnak mennyivel nehezebb, mennyit küzd azért, hogy a mi kis mindennapi csirkefahátunk meglegyen.

Örül, hogy nem fázik, nem kopog a szeme, hálás, hogy néha van sör a hűtőben és végképp nem érdekli, hogy Orbán Viktor egyszemélyben lett élet és halál ura ezen a trágyadombon. Hogy az ő nélkülözéséből épített palotát, kastélyt, fűtött kutyaólat és futballpályát, kisvasutat és röhögés nélkül ordítja bele az arcába, hogy ő soha nem volt, soha nem lesz vagyonos. Nem, ő pusztán felebaráti szeretetből tette milliárdossá Mészárost, Vajnát, Garancsit, Simicskát, Rogánt, Lázárt és az összes többi politikából élő szélhámost. Miközben ő megmaradt ugyanannak az egyszerű embernek, aki volt.

Cinikus, gátlástalan geciség. Hétfőről hétfőre. Csak azt nem értem, hogy nem röhögte el magát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!