NEHAZUGGY

Köpni kell

Molnár Bálint | 2016. Április 7, Csütörtök | 18:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lemondott úszókapitányi tisztéről Kiss László, akit 1962-ben csoportos nemi erőszakért ítéltek el. Az elmúlt két nap eseményeit tegnap már összefoglaltuk, és leírtuk, mit gondolunk az erkölcsileg soha el nem évülő bűnökről. A magam részéről úgy gondolom, hogy – bár van éppen elég bajunk ezen kívül is – kellően súlyos ügy ez ahhoz, hogy még néhány szó erejéig feltétlenül érdemes legyen elidőzni felette.

Merthogy mielőtt Kiss László lemondott volna Százhalombatta alpolgármesteri tisztségéről és az úszószövetség éléről még kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy milyen hely ez az ország, milyen típusú emberek, véleményformálók, döntéshozók moralitása alakítja a szürke, trágyaleves hétköznapokat.

Aczél Endre publicistának nevezett erkölcsi pöcegödör szerint a lány szeretett kefélni, a szülei meg egyszerűen áldozatot csináltak belőle. Három jóképű úszófiú, és a sportuszodában megszokott, napi rendszerességű szexről volt szó, semmi másról. Dehogy volt erőszak. Éjjel-nappal ott volt az uszodában, minden pletykát hallott, ő már csak tudja. Ki, ha nem ő?

Bayer Zsolt minden emberi aljasság és primitív, gyalázkodó vulgaritás hegycsúcsa testületileg lepatkányozta azokat a sajtókutyákat, sajtóhiénákat, akiknek szerinte fontos, hogy „Laci bát” tönkretegyék. Úgy vélte ez a szervilis tollforgató mélytorok: mélységesen aljas, penetránsan undorító és ocsmány, hogy Kiss feddhetetlen életművét ezek a patkányok (akárkik is legyenek ők), akik soha semmit sem csináltak életükben, soha semmit sem tettek le a nemzet asztalára, most meg akarják tiporni. Teljes szívéből ott áll Kiss László mellett, és rohadjanak is meg a patkányok.

Lázár János, erkölcsi világítótorony, a sunyulás, hazudozás, szarelkenés nagymestere, aki makulátlan becsületét a bíróságon kereste néhány éve a szabad véleménynyilvánítás véres hullája fölött, kereszténységről és megbocsátásról beszélt Kiss László kapcsán. És arról, hogy 10 olimpiai aranyérem igen komoly dolog, de – bár súlyos hibát követett el – azóta megbűnhődött. És arról is, hogy erkölcsi értelemben nem akar állást foglalni az ügyben, mert – mint mondta – ez nagyon nehéz, és meghaladja az ő képességeit. Az állami kitüntetések visszavonásának ügye meg végképp nem egyszerű: bűntettet előélettel rendelkező személy nem kaphat állami kitüntetést, de Kiss László nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban.

Mivel Orbán Viktornak a bor vedelése közben nem jutott ideje állást foglalni az ügyben, ideteszem, hogy milyen indokkal mondott le ma Kiss László:

A magyar sport érdekeit, valamint a személyemet ért támadás folytán megrendült egészségi állapotomat is szem előtt tartva, úgy döntöttem, hogy a mai nappal lemondok szövetségi kapitányi tisztségemről.

1961-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg az a döntés, amelyet utóbb ártó és lejárató szándékkal tettek közzé rólam. Kijelentem, hogy az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követtem el.

Szembesülnöm kellett azonban azzal, hogy tevékenységemet és személyemet jelenleg az ellenem folytatott sajtóhadjáratnak köszönhetően olyan mértékű közfelháborodás övezi, amely súlyosan megosztotta a sportszerető embereket. Jelenleg nem vizsgálom, hogy kinek és miért állhatott érdekében személyem ilyen fokú lejáratása és a korabeli híradásokban már közzétett esemény ismételt felelevenítése.

Megható, szívbemarkoló, ugye? Kérdezem mindazoktól, akik foggal és körömmel védik ezt a tiszta és jó embert: mégis ki volt Kiss László 55 évvel ezelőtt, hogy egy koncepciós perben le kellett járatni? Az elmúlt 50 évben miért nem állt soha a nyilvánosság elé ez az aranyérmeket tojó áldott lélek, hogy kikérje magának: őt koncepciós perben ítélték el? Miért játssza most is, az utolsó utáni pillanatban is a mártírt és próbálja úgy beállítani a dolgot, hogy 21 évesen üldözte a rezsim? Miért nem akkor állt elő az igazságtalanul bűntetett előélettel, amikor szövetségi kapitánnyá nevezték ki, uszodát neveztek el róla, amikor államilag több ízben kitüntették, amikor díszpolgárrá vagy alpolgármesterré választották? Miért nem az ítélet után azonnal kereste a jogorvoslati lehetőséget? Vagy miért nem a rendszerváltás után rögtön? Hány olyan ember van ebben a hazában, aki koncepciós per áldozataként olyan karriert építhetett, mint Kiss László?

Milyen ember az, aki két nap alatt megromlott egészségi állapotára és az őt ért támadásokra hivatkozik úgy, hogy egy egész ország előtt sunnyogott 50 évig? Egy olyan ország előtt, amely a vállára emelte, hálás volt neki, büszke volt rá. Miért ő játssza most az áldozatot, amikor elkövetett egy gyalázatot, amit a környezete cinkosságának köszönhetően sikerült titokban tartani tegnapelőttig? Milyen amnesztia, Kiss László úr? Nem hiszem, hogy a csoportosan nemi erőszakot elkövetőket bocsátották volna szabadon 1963-ban, nem igaz?

Más: néhány nappal ezelőtt még arról volt szó, hogy megbűnhődött azért, amiért elítélték, és idézem:

Soha nem tudtam és nem is fogok túllépni rajtuk.

Mikor hazudott Kiss László? Április 5-én, amikor a fentieket mondta, vagy ma, amikor könnyes szemekkel tolja bele az arcunkba, hogy az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követte el? Ezek után nincs több kérdésem, a hányingeremet is megpróbálom leplezni, pedig van abban valami mélyről jövő, rothadás szagú, amikor egy közönséges bűnözőből előjön az igazságérzet.

Szegény, meghurcolt, ártatlanul támadott, nemzet mártítja Kiss László. Engem szinte átvert, amikor még csak annyit olvastam, hogy lemondott a szövetségi kapitányi tisztségről. Majdnem hajlandó lettem volna majdhogynem nagyvonalúan megfeledkezni róla, ha szépen elvonul a balfenéken. Azt gondoltam első felindulásomban: legalább amikor már menthetetlenné vált a helyzet lemondott, és nem gyárfáskodott, aczélendréskedett, bayerzsoltoskodott vagy lázárjánoskodott és nem gusztustalan módon próbálta elkenni és továbbkenni az ügyet.

Kiderült, hogy szó nincs itt arról, hogy Kiss László úgy érzi, az elkövetett bűncselekménnyel járatta le magát, hanem igenis arról van szó: valakiknek, a patkányoknak érdekében áll őt lejáratni. Kiss László és az ő mocskát, szennyesét elsumákolni próbáló véleményformálók és politikusok annak a morális fertőnek a megtestesítői, amitől köpni kell, amitől jóérzésű ember gyomra ökölbe szorul. Amelynek alapvetése, hogy undorító bűnözőkből mártírokat faragunk, az áldozat meg magára vessen, ha kefélhetnékje van. Aki feltárja a feddhetetlen hősök viselt dolgait, nos igen, annak is a kurva anyja.

Azt hiszem, ezek után már nem is lett volna muszáj ezt a videót megnéznem (mindazonáltal ajánlom mindenkinek, vegyen erőt magán és nézze meg), így is visszavonhatatlan az álláspontom: a csoportos nemi erőszakolónál is van lejjebb. Kiss Lászlónak hívják. Az a Kiss László, aki azt mondta a megerőszakolt lánynak a történtek után, hogy

nem olyan nagy dolog ez, menjen a hideg vizes medencébe, és jobban lesz. Az egészből nem kell nagy dolgot csinálni.

És aki ma egy egész országot hülyének nézve, a szívére tett kézzel hazudja, hogy ő soha, semmit nem követett el. Köpni kell…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!