November 12,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Milyen aljas szándékok vezérelhetik ezeket az embereket?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,326,172 forint, még hiányzik 1,673,828 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap méltatlanul kerülte el a figyelmünket az a különösebben nem meglepő, ám a sokadik dühítő saller erejével mellbevágó hír, miszerint az emberminisztérium (Emmi) újfent megkísérelte totálhülyének nézni az éppen aktuális tárgyalópartnert, aki tegnap a Mendrey László-féle Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete volt. Lett volna.

Balog mammut-minisztériuma sztrájktörvény szerinti sztrájkegyeztetésre hívta ugyanis a PDSZ-t, de kiderült: a Köznevelési Kerekasztal aktuális ülése zajlik pont akkor, pont ott, ahol mindenki jelen van, aki számít, hát még az, aki nem. Konkrétan a Klik-től kezdve Fekete Györgyig mindenki más, mint aki érdemben valóban elszenvedője és érintettje mindannak, ami a közoktatásban zajlik.

Milyen pitiáner, undorító szándékok vezérelhetik ezeket az embereket, hogy egy ilyen húzásra vetemedjenek? Teljesen érthetetlen, hogy miből gondolják ezek a sokkal rosszabb sorsra érdemes döntéshozók, hogy ilyen olcsó bazári trükkökkel érdemes hat elemit végzett droidoknak nézni a pedagógusok érdekképviseleti szerveit és egyáltalán mindenkit, aki része ennek az egyenletnek. Az az érzésem, hogy a kormány kerekasztalilag körbeülte Habonyt és kizárólag azon megy az ötletelés, mivel lehet naponta szétszívatni a tanerőket, amitől elmenjen a kedvük mindenféle sztrájkolgatástól.

Ha a PDSZ nem jelezte volna idejében (már ha egyáltalán ezt jelezni kell a mindenhatóknak, mert maguktól nem tudják), hogy a Köznevelési Kerekasztal nem a sztrájktörvény szerinti egyeztetésre hivatott fórum, ha nem tette volna világossá, hogy nem kíván részt venni a Köznevelési Kerekasztal sehova nem vezető (ezt nem ők mondták, én mondom) munkájában, akkor sem lenne könnyebb magyarázatot találni erre az öncélú kormányzati bohóckodásra.

Annak ismeretében, hogy – a fenti ocsmány húzás ellenére – a PDSZ még mindig készen áll a sztrájktárgyalások folytatására a korábban javasolt április 6-ai vagy 7-ei időpontokban – hatványozott bunkóságnak hatott Palkovics László, feketeöves karatemester és mindennemű oktatási ügyek államtitkárának cinikus nyilatkozata, miszerint a Könevelési Kerekasztal déltől átalakult volna sztrájktárgyalási egyeztetéssé a PDSZ-szel (?!), de a szakszervezet nem tartotta elfogadhatónak a helyszínt. Ezért aztán – a minisztérium értelmezése szerint – most tovább tárgyalnak arról, hogy hol tárgyaljanak.

A kormány illetékeseinek – Palkovics Lászlóval az élen – szíve-joga azzal építeni kerekasztalt, akivel akar, azokat elfelejteni meghívni ehhez a kerekasztalhoz, akiket akar és arról egyeztetni annál az ingatag lábú asztalnál, amiről éppen kedve tartja. Csak akkor a cinikus magyarázkodás helyett be kellene látni, hogy a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás, valamint az együttműködési kötelezettség ilyen típusú elsumákolása igencsak súrolja a törvénysértés határát. Különös tekintettel arra, hogy sikerült igen látványosan elszabotálni a törvény által előírt sztrájkkövetelés-egyeztetést.

Persze a saját maga által hozott törvények megsértése a kormány közönséges, napi szintű gyakorlatává vált, ám ami itt a miskolci nyílt levél óta, immár negyedik hónapja zajlik oktatási fronton, az maga a tragédia. Más oldalról szemlélve: a demokrácia paródiája. Lesz még ennél is lejjebb? Készül már a következő mutatvány? Az, hogy lecseréltek egy államtitkárt és a Klik is új vezetőt kapott, azt jelenti, hogy mostmár megvan a szükséges tárgyalási alap ahhoz, hogy minden egyes nap hülyét lehessen csinálni a még mindig békés és türelmes tárgyalópartnerből?

Ez a történet is csak egyetlen dolgot bizonyít, de azt legalább napnál világosabban: a kormány – mint ahogy első perctől fogva – magasról tesz az oktatásban érintettek valós elvárásaira, de facto itt és most a pedagógusok szakértelmére és annak fontosságára. Mint annyiszor bebizonyosodott: a hatalom számára csak saját szempontjainak érvényesítése a fontos, a legaljasabb cselektől sem riad vissza és nem hajlandó tárgyalópartnerként tekintetni a tanárok érdekképviseletére.

A hatalom célja – bárki üljön is abban az államtitkári székben – nem szakmai kérdésekre, problémákra adható valós válaszok és megoldások keresése, hanem a pedagógusok leszerelése, hiteltelenítése, nevetségessé tétele. Tegyük hozzá: minimális engedmények mellett. A kormány számára a romokban heverő, kontraproduktív közoktatás problémája nem szakmai, hanem kizárólag hatalmi kérdés. Ami csak arról szól, hogy aki a zenekart fizeti, az rendeli a muzsikát. Az szabja meg a célokat, az eszközöket, a miérteket és hogyanokat, a kocsmaasztal alakját és az annál helyet foglaló közönség összetételét.

Nem tudom, hogy ez még csak a poén felvezetése volt és a csattanó még várat magára, de ha igen, akkor kétségtelenül a fal adja majd a másikat. Ezek az útszéli, suttyó húzások ugyanis nem pusztán egy elhibázott rendszer szükségszerű következményei, hanem magának a rendszer természetének a megnyilvánulásai, amely ilyen és hasonlóan ócska, de hosszútávon romboló megnyilvánulásokat produkál.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.