Tegnap hétfő volt az országnak házában is, ezen a napon pedig általában sor kerül az azonnali kérdések órájának nevezett többfelvonásos tragikomédiára. Ezúttal (vagy ezúttal is?) a show-t a Jobbiknak sikerült elvinni, amennyiben Vona pártjának képviselői összesen ötven azonnali kérdést nyújtottak be. A kérdéseket kivétel nélkül Orbán Viktor miniszterelnöknek címezték és mindegyik úgy kezdődött, hogy „a korrupció ötven árnyalata”.
Ez a sajátos kezdeményezés enyhén szólva is felborította a megszokottan unalmas és sehova nem vezetően kényelmes parlamenti menetrendet, hiszen a házszabály szerint a levezető elnöknek akkor is fel kell olvasnia az összes kérdést, ha a megkérdezett kormánytag nincs a teremben. Mivel Orbán Viktor ezúttal nem a függöny mögött bújkált, hanem egyszerűen nem volt jelen, a móka úgy nézett ki, hogy Lezsák Sándor parlamenti alelnök és ülésvezető felolvasta a kérdést, megkérdezte, megfelel-e (az Orbán híján jelenlévő) Lázár János válaszadóként, a jobbikosoknak természetesen nem felelt meg, így mind az ötven esetben visszautasították egy-egy rövid megjegyzéssel.
Az akciózás – amelyet lehet nyugodtan trollkodásnak is nevezni, bár nem érdemes – Lázár Jánost teljesen megdöbbentette, mivel szerinte a jobbikosok elvették az ellenzéki képviselőktől a kérdezéshez való jogot. Igen, ide jutott a világ: Lázár János, a magyar kormány és a magyar politikai élet egyik legnagyobb trollja az ellenzéki pártok jogaiért aggódik. A miniszter elvtárs megdöbbenésében házszabályellenességet állapított meg a Jobbik korrupcióra vonatkozó futószalagos kérdései mögött, ezért vizsgálatot követelt az ügyben.
Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy Lázár álszent hisztériájához az MSZP is csatlakozott, Bárándy Gergely képviselő szerint „erkölcstelen, pofátlan és a joggal való visszaélés” a jobbikosok akciója, ami miatt ők ráadásul csak egyetlen kérdést tudtak feltenni Matolcsynak, akit mióta várnak, hogy befáradjon a tisztelt házba megválaszolni a megválaszolnivalókat.
Schiffer András kivételesen a helyzet magaslatán állt és úgy vélte: bár ők sem tudtak a Jobbik kérdés-cunamija okán egy sor ügyben válaszokat kieszközölni a kormánytagoktól, ez sokkal inkább a házszabály okán alakulhatott így, mint az ellenzéki párt obstrukciója miatt. A kör a fideszes Révész Máriusszal zárult, aki nyilvánvalóan indokolatlannak nevezte a trollkodást, mert Orbánnak amúgyis három hete van válaszolni legfeljebb kettő darab kérdésre, tehát további 48 darab kérdés teljesen feleslegesen hangzott el.
Hogy mit gondolok a Jobbikról úgy egyébként, azt nem szeretném különösebben fejtegetni, már korábban is leírtam, mennyire sajnálatosnak tartom, hogy a teljesen feleslegessé silányult törvényhozásban lassan egyedül a Jobbik tesz úgy, mintha ellenzéki párt lenne és mennyire szomorúnak tartom, hogy a Jobbikot kell dícsérettel illetnem azért, mert hétről-hétre igyekszik szembesíteni a nemzet első emberét azzal az arcpirító vagyonosodással és korrupcióval, ami egy egész ország számára komoly tragédiával ér fel. Pedig az Orbán Viktor köreit érintő korrupciós ügyletek feltárása nem a Jobbik magánügye, hanem közérdekű feladat, minden demokratikus ellenzéki pártnak kutya kötelessége lépten és nyomon számonkérni ezt a dölyfös, valóságtól elszakadt elkövetőn.
A teljesség igénye nélkül ide teszem a Jobbik képviselői által benyújtott 50 darab kérdés egyikét-másikát, amivel kapcsolatban Lázár János pofátlanul, de érthető módon vizsgálatot követel, és amivel kapcsolatban az MSZP számomra felfoghatatlan okokból háborog. Szóval íme, a korrupció ötven árnyalatából néhány:
Az a helyzet, hogy lehet fanyalogni, (ház)szabályokra, törvényekre hivatkozni, de a magyarországi demokrácia jelen állása szerint – aligha tudja ezt jobban bárki, mint az MSZP és főleg ki hitte volna – azért kell éjt nappallá téve őrt állni egy hivatalnál, hogy az emberek szabadon dönthessenek az őket érintő kérdésekről. Mert ma már az sem magától értetődő, hogy bárki csak úgy spontánul, hirtelen felindulásból élhet állampolgári jogaival. Mert soha nem lehet tudni, honnan bukkan fel az állami intézményeivel összejátszó, felsőbb utasításra cselekvő 15 darab kopasz verőember, hogy jobb belátásra bírja azokat, akik nem születtek mondjuk Erdősinének.
Arról van szó, hogy miközben Lázár János a legaljasabb tempóban verdesi magát a földhöz házszabályt emlegetve, éppen az ő javaslatára kerül az ország pénztárának kulcsa egyetlen ember zsebébe, aki ezután a parlamentet megkerülve, kiröhögve fog dönteni költségvetési közpénzek sorsáról. Azt hiszem, ez már régen nem az a helyzet, amikor a finomkodásra lehetne bízni bármiféle változás reményét.
Az a Fidesz, amelyik ellenzékben egy éven át trollkodta szét a parlament munkáját azzal, hogy egyszerűen kivonult és nem volt hajlandó részt venni az üléseken, az nem sértett házszabályt? Az a Fidesz, amelyik 2008 decemberében kettő nap alatt 1302 darab írásbeli kérdést tett fel a kormánynak, ami kétszer annyi volt, mint amennyit egész év alatt benyújtottak, az nem trollkodta telibe a különféle szabályokat? A sors iróniája, hogy a legcinikusabb baromságokon túl (Hová vigyük a szemetet?, Hogy működik a vízágyú?, Mennyi az annyi?) a legtöbb kérdés a költségvetési forrásokból finanaszírozott ügyekre vonatkozott. Mert akkor még volt értelme a költségvetésről parlamenti vita útján dönteni, ugye?
A Jobbik ugyanúgy nem tesz semmit, ahogyan más se nagyon tesz semmit, de azt legalább látványosan teszi. A felsorolt kérdések között sajnos egyetlen olyan nincs, amely ne érdekelné teljes joggal az ország adófizetőit, mindazokat, akiket nem Mészárosnak, Garancsinak, Csányinak, Vajnának, Rogánnak, vagy Habonynak hívnak.
Az van, hogy azzal a hatalommal szemben, amelynek sikerült elérnie, hogy mára nem csak a törvények, de a törvényalkotás egész folyamata is jogsértővé vált, amely totálisan mellékvágányra helyezte a parlamentet és amely függöny mögé bújik, az érdemi kérdések elől menekül, azzal szemben csak az a módszer vezethet eredményre, amely reggeltől estig, orrvérzésig, kifárasztásig szembesíti a bűneivel.
Orbán korrupció elleni harcának ígéretéből az lett, hogy ma már kvázi korrupcióvédelmi osztályok működnek, amelyek felzabálták az ügyészséget és maguk alá gyűrték az állami hivatalokat, pénzben és mocsokban úsznak a pártkatonák, válasz meg egyetlen kérdésre sem érkezik. Ha nincs más módja a szembesítésnek, akkor a megmaradt párat kell használni, amitől az remélhető, hogy a rózsaszínbe borult agyakat kijózanodásra bírja. Itt és most egyvalaki van, aki erkölcstelen, pofátlan és visszaél minden jogával. Remélem az MSZP is belátja, hogy ez nem a Jobbik. Hanem az a kormánypárt, amely olyan szintre fejlesztette a korrupciót, aminek egészen biztosan nem csak ötven árnyalata van. Ezzel a millió árnyalatban felbukkanó, bűzös szörnyeteggel szemben a jólnevelt, csendes suttogással semmire nem megyünk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.