NEHAZUGGY

Elcseszett akciófilm egy elcseszett országban

Molnár Bálint | 2016. Március 24, Csütörtök | 12:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A nol.hu pontosan tíz napja számolt be arról a hajmeresztő esetről, hogy egy 37 éves nőt addig hurcolásztak a mentősök a budapesti kórházak között, amíg végül életét vesztette. A páciens az utcán esett össze, ám csak négy órával később került műtőasztalra, ezért – bár a beavatkozás sikerült – a nő később elhunyt.

Tíz nap távlatából a tragédia nyakonvágta a tavaly októberben kinevezett Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár ingerküszöbét is, aki kényelmesen megkésett azonnali vizsgálatot rendelt el annak tisztázása érdekében, hogy hibázott-e valamelyik intézmény (amely nem látta el időben a beteget). Mármint azon kívül hibázhatott-e ne adj’Isten bárki, hogy a polgár nem volt képes vigyázni magára, ezért a magyar egészségügyi rendszer ellátására szorult, amelynek jól meggyűlt vele a baja.

Ónodi-Szűcs a gyengébbek kedvéért azt is hozzátette: amennyiben nem történt hiba, és csak a véletlenek okolhatók az esetért (?!) a vizsgálat alapján akkor is kiderülhet, hogyan lehet elkerülni, hogy ilyen bizonytalan legyen a mentésre szorulók kórházi elhelyezése. Röviden fussuk át, pontosan mi történt, majd tegyük fel magunknak a kérdést: érdemes-e egyáltalán bármit kezdeni magunkkal ebben az országban, beleértve a tb-járulék fizetését is?

A nő a főváros XII. kerületében esett össze az utcán egy márciusi napon, délután fél 3-kor. A kiérkező mentősök agyvérzésre gyanakodtak és a Szent Imre kórházba vitték volna a pácienst, ám annak sürgősségi ügyelete a Szent János kórházat javasolta, mert ott van stroke-ot kezelő szakcentrum (feltehetően a Szent Imrében nem volt szakorvos.) Csakhogy azonban és ellenben a Szent János kórház aznapra éppen lemondta a mentőknél a betegek fogadását, mert nem volt már szabad ágyuk. Ezért aztán a mentő a Szent Margit kórház felé vette az irányt, ahol azonban azért nem vették át a beteget, mert nem volt neurológus szakorvosuk. Mivel jobb ötletük nem volt, a Szent Imre kórházat ajánlották a mentőknek, ahova azok eredetileg is vinni akarták a nőt. Így történhetett, hogy 16 óra pár perckor a Szent Imre jelezte, hogy akkor mégis befogadják. Ekkorra a páciens keringése összeomlott: 40 percig élesztették újra, miközben az is kiderült, hogy valószínűleg mégsem agyvérzése volt. A Szent Imre kórház 18:05-kor vette át a beteget, akit fél 7-kor kezdtek el műteni, a diagnózis szerint a hasában repedt el a fő ütőér. A műtét sikerült, a beteg meghalt.

Röviden: ilyen egy tragédiával végződő, elcseszett akciófilm egy elcseszett országban. Hosszabban: mennyire kell impertinens gyökérnek lenni ahhoz, hogy valaki, aki nem mellesleg egészségügyi államtitkár a szóban forgó országban, egy ilyen eset után 10 nappal képes legyen a véletleneket emlegetni a „főszereplő” halálával kapcsolatban?

Akkor nyissunk itt egy zárójelet, hogy lássuk, mennyire súlyos a helyzet. Ónodi-Szűcs nertárs a kórházi fertőzések kapcsán világított rá arra, hogy tulajdonképpen kicsoda is ő. Ennek árnyékában igazából teljesen fölösleges mélyebben megvizsgálni komplex életművét, mert a bizonyítványt már kiállította magáról. A parlament március 7-i plenáris ülésén téma volt az évente 99 ezer embert megbetegítő kórházi fertőzések ügye. (Amely fertőzések számát az ÁNTSZ szerint 50-70 százalékkal minden bizonnyal csökkenteni lehetne, ha az 1000 betegnaponként átlag 6 liter alkoholos kézfertőtlenítő helyett a WHO által ajánlott 20 liter állna rendelkezésre.)

A gyalázatos állapotokkal a Jobbik egyik képviselője szembesítette az államtitkár urat, aki szakmailag felkészülten és szakpolitikushoz méltó módon reagált: az egészségügy helyzetéről szerinte fals információk jelentek meg. Továbbá a kórházi fertőzés nem műhiba, hanem egy olyan problémakör, amely nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden pontján jelen van. Különben is a kézmosást összemosni a fertőzéssel szintén felesleges, mert az sem mindegy, hogy mennyire van legyengülve a beteg (!!!). Következésképpen reméli, nem kell többet megszólalnia ebben az ügyben a Parlamentben. Ja, és azt is mondta, intézményi bontásban nem terveznek bevezetni fertőzésekről szóló nyilvántartást. Gondolom azért, mert csak.

Ha bezárjuk a zárójelet, egyben hozzátesszük, hogy a szakma szerint ezek a nyilvántartások pontosan azért lennének életbevágóak, mert konkrétan így lehetne megállapítani, hogy hol csinálnak valamit rosszul, értelmet nyerhet ennek az embernek a totális inkompetenciája. A sokadiknak, aki olyan felelősséget igénylő pozícióban ül, ahol a kontraszelektált alkalmatlanság emberek életéről és haláláról hoz döntéseket.

Miután ezek a tragédiák hosszú évek óta kódolva vannak a rendszerben; miután az elmúlt húsz évben a mindenkori kormányok sorra hozták az olyan intézkedéseket, amelyek a gyógyítás helyett arra ösztönözték az intézményeket, hogy ne a betegellátásban legyenek érdekeltek (bizonyos esetszám fölött az egészségbiztosító nem fizeti az ellátás után járó összeget); miután egy ember meghalt azért, mert vagy szakorvos, vagy szabad ágy nem állt rendelkezésre, az aktuális hozzáértő véletleneket emleget és vizsgálatot indít annak eldöntésére, hogy vajon a rendszer rossz, vagy a kórházak valamelyike hibázott?

Ónodi-Szűcs Zoltán, a vizsgálódó egészségügyi államtitkár (fotó: Reviczky Zsolt)

És ez az ember még a helyén van? 2016 márciusában vizsgálóbizottságot állítanak fel azért, mert az egészségügyi államtitkár szerint akár puszta véletlen is okozhatta a beteg halálát, de még az is előfordulhat, hogy van ilyen, megtörténik? Mert ahogy a kórházi fertőzés sem hungarikum, máshol is haláloztak már el emberek, mert három kórházból egyben sem fogadták őket. Egy 37 éves embernek úgy kellett meghalnia, hogy a főváros csaknem háromszáz intenzíves ágyának mindössze tíz százaléka volt szabad azon a napon, az olyan nagy intézmények pedig, ahol garantáltan el tudnának látni bármilyen diagnózissal érkező betegeket, azok minden ágyukra kitették a „foglalt” táblát?

Segítek, Ónodi-Szűcs! Nem kell ide semmiféle vizsgálat: ahol egy emberrel ilyen gyalázatos módon el lehet járni (és nehogy azt hidd „véletlenül”, hogy ő az egyetlen), ott a rendszer rossz. Évek óta rossz, de bezzeggyurcsány ide vagy oda, mára a stadionépítésekkel és a gátlástalan hatalommániával és lopással sikerült oda javítani a helyzetet, hogy évszázadok kellenek, amíg itt bármiféle pozitív változás bekövetkezik.

Nem tudom, hogy pénzkérdés, vagy szervezési kérdés, vagy leginkább a kettő együtt; nem tudom, a mentős mennyire szakavatott egy diagnózis felállításában (azt sejtem, hogy életmentő kezelést bármely mentőügyeletes kórház magasabb szinten tud biztosítani, mint a helyszínre kiérkező mentő); nem tudom, pontosan milyen orvos hiányzott honnan azon a napon, aki stabilizálhatta volna a beteget ahelyett, hogy ennek a megalázó és végül is az életébe kerülő hurcolászásnak vetették volna alá; mint ahogy azt sem fogja fel az agyam, hogy egy mentőügyeletes kórházban, hogy nincs egyetlen szabad ágy. Az viszont egészen biztos, hogy amit látunk az se nem hiba, se nem véletlen: az majdhogynem bűncselekmény.

A kib*szott demagógiára oly érzékeny kormánypártiaknak mondom, beleértve a névtelen Ónodi-Szűcs Zoltánt is: lehet az olimpiára készülni, lehet Makovecz-típusú űrállomást és kacsalábon forgó stadionokat építeni a 120 fős településeken közvetlenül a disznóól mellé, meg lehet alázni a nyolc műszakban, pattanásig feszült idegekkel, elcsigázottan gyógyító egészségügyi dolgozókat, rá lehet kenni a vizsgálati felelősséget tetszőleges kórházakra, de az, akinek egy 20 éve a túlélés határán teljesítő rendszert úgy sikerült lerohasztani, hogy ráadásul a felelősséget is megpróbálja elsunyulni, annak nem lesz bocsánat.

A lábszagúan elcseszett akciófilmek szellemében persze lehet operatív törzsnek öltözni és TEK-parádét kicsődíteni az ország kismillió pontjára megfélemlítésül, de ennek csúfos vége lesz. Ugyanis jelen állás szerint egészen biztosra vehető, hogy a magyar egészségügy több áldozatot szed évente, mint a terror egész Európában. Márpedig ezért valakinek/valakiknek vállalniuk kell a felelősséget. És nem lesz elég annyi magyarázkodásul, hogy a világ számos más pontján is haltak meg már emberek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!