Akkor onnan folytatom, ahol tegnap abbahagytuk: az állami elismerés jeléül a karhatalom (nem túlzás ezzel a fogalommal élnem) 24 hónapra kiterjedő áfa-ellenőrzés céljából ráuszította Tállai Andrást és a NAV-ot a Krétakörre. A társulat éppen 8 nappal ezelőtt kapta meg Amszterdamban Európa egyik legrangosabb kulturális kitüntetését és nyilván a magyar kormány is ki szerette volna fejezni ezzel kapcsolatos örök háláját.
Ugyanezen a napon (mármint kedden, azaz tegnap) a független magyar bíróság kormány-ellenes politikai véleménynyilvánításért garázdaság vétsége miatt egy év próbára bocsátotta és 41 148 forint bűnügyi költség megtérítésére kötelezte Gulyás Márton aktivistát, a Krétakör egykori ügyvezetőjét (2014 decemberéig töltötte be ezt a tisztséget). Aki egy nappal a kopaszokkal és Erdősinével fűszerezett népszavazási kezdeményezés körüli gyalázat után leszerelte a Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választi Bizottság tábláit az NVI épületéről.
Gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két eset között még a legrosszabb indulattal sem lehetne összefüggést sejteni (vicceltem), de ennél sokkal borzasztóbb, amit az ügyészség és a bíróság igazságszolgáltatás címszó alatt előadott a példás gyorsasággal lezajlott per során. És azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy a bíróság tanúként hallgatta meg a Gulyással szemben intézkedő rendőröket, ellenben nem tartotta szükségesnek ugyanezt megtenni a helyszínen jelenlévő két aktivistával.
Az ügyész szerint Gulyás cselekedete közösségellenes, erőszakos, másokban megbotránkozást, riadalmat keltően garázda volt és bár az aktivista elmondása szerint a jogállam védelmében cselekedett, éppen a jogállam szabályait vette semmibe. Az ügyész ahhoz hasonlította a táblák leszerelését, mint amikor valaki a nyílt utcán egy kukába rúg bele: ez mások megbotránkoztatására alkalmas és nem feltétele, hogy jelen legyen bárki, aki ténylegesen megbotránkozott vagy megriadt volna.
A bíró szerint Gulyás tettével ellenszegült a rendőri intézkedésnek. A cselekmény túlmutatott egy puszta véleménynyilvánításon, ezt pedig az Alaptörvény már nem védi. A vádlott magatartása ugyanakkor kirívóan közösségellenes volt, mert szabályszerűen lefolytatott rendőri intézkedés közben valósította meg tettét. Fényes nappal letépni a táblákat és a járdára dobni, ez elvi lehetőségként hordozza a megbotránkoztatás esetleges megvalósulását. Súlyosbító körülmény, hogy országszerte elszaporodtak a garázda cselekedetek.
Mindenféle szempontból sajnálom, hogy a tegnapi brüsszeli terrortámadásra sor kerülhetett, de a tekintetben különösen, hogy ezáltal kevesebb figyelem összpontosult Gulyás Márton perére, amelyben olyan ítélet született (olyan indoklással körítve), amely az egyébként is romokban heverő magyar demokrácia szempontjából súlyos és aggasztó. (Azt nem is mondom, hogy csak idő kérdése volt: Orbán már utasította is Pintért, hogy még ma készítse elő a terrorveszélyről szóló alkotmánymódosítás tervezetét.)
Ez a gyorsított eljárás, ez a rögtönítélő bírósági gyakorlat, ez a lacafacázás nélkül meghozott ítélet igencsak úgy fest, mint a rendszerváltás utáni időszak első, koncepciósnak nevezhető pere. Szegő Ivánnal, az 1956-os intézet kutatójával szólva: Gulyás Mártont egy olyan tettéért ítélték el, amely a demokratikus állam alapeszméjét védő cselekedet volt. Ez pedig nem a társadalomra veszélyes, hanem azokra, akik a demokratikus államot bontják le.
Ide jutott ez az ország 2016-ra. A politika rövid pórázán tartott ügyészek és bírók szolgáltatják a szelektív igazságot. Olykor futószalagon, máskor félrenéző engedékenységgel. Polt Péter, a magyar jogtörténet pöcegödre minden vitán felül a maffiaállam kiszolgálója, e tekintetben nincs meglepetés. A bíróság nyilván csak azt tudja elítélni, akivel szemben a Polt-féle ügyészség nyomozást indít.
Tegnap óta viszont az is nyilvánvaló, hogy a függetlennek vélt, a jogállam még életben lévő bástyájának gondolt magyar bíróság is megszűnt létezni. A sarokba szorított patkányként vicsorgó hatalom mutogatja rohadó fogának meglévő fehérjét. Értésünkre adta, hogy ebben az országban a szabad véleménynyilvánítás – amennyiben az nem egyezik a hatalom érdekeivel – büntetést von maga után. És ugyan nem jár egyelőre sem munkatábor, sem 20 év börtön ezért, nem ártana befejezni a rezsim elleni tiltakozást.
És miközben téglánként lopják el az országot anélkül, hogy a bűncselekmény halvány gyanúja felmerülne a Polt Péter-féle ügyészségben, szinte naponta vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy az elméletileg független hatalmi ágak gyakorlatilag egyetlen korrupt politikai szervezet kezében összpontosulnak és annak irányítása alatt állnak.
Lehet, hogy Gulyás Mártont senki nem ruházta fel azzal, hogy egy közintézmény működésének sorsáról döntsön – ahogy az ügyész elvtárs állítja -, ellenben a kopasz verőembereket valaki nagyon is felhatalmazta arra, hogy eltapossák más emberek alkotmányos jogait. Nem emlékszem, hogy az igazságszolgáltatás ingerküszöbét elérte volna a nyilvánvaló jogtiprás. Pedig pontosan ezért szaporodtak el az ilyen típusú, garázdaságnak nevezett bűncselekmények. Mert a legfőbb ügyész szégyenérzet nélkül fekszik bele a hatalomba és simítja el a kormányközeli bűncselekményeket. Vagy ami még rosszabb: tudomást sem hajlandó szerezni róluk. Nem lehet, hogy jogkövető állampolgárokban ez megbotránkozást válthat ki?
De. Amit ez a hatalom és a hatalommal összefonódó magyar igazságszolgáltatás művel már hosszú évek óta magában hordozza a megbotránkozás lehetőségét. A választási iroda és bizottság, az ügyészség, bíróság, valamint a kormány együttes erővel dolgoznak azon, hogy közösségellenes, erőszakos és felháborító cselekedetekkel rombolják a magyar demokrácia még meglévő tartóoszlopait. E tekintetben ezek a hivatalok méltatlanná váltak mindarra, amit állítólag képviselniük kell és Gulyás Márton meghurcolása pontosan ennek bizonyítéka.
Mert ahol nincs jogállam, ott nyilván nem lehet a jogállamot tiszteletben tartva tiltakozni ellene. Ezért aztán ettől a magyar bíróságtól aligha elvárható, hogy méltányolja, ha valaki a jogállam védelmében, vagy a jogállam megtaposása elleni tiltakozás jegyében leszerel két táblát. Kukarugdosáshoz hasonlítani ezt az akciót nem csak nevetséges, de arcpirító is. Az öncélú agressziót közös nevezőre hozni a demokráciával még akkor is elfogadhatatlan, ha a Nemzeti Választási Iroda semmivel nem mutat túl egy messziről bűzlő szeméttárolón.
Azt hiszem, ezt az ámokfutást csak úgy lehetne méltóképpen megkoronázni, ha minimum a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntetnék ki a nem oly távoli jövőben azokat a derék, kopasz embereket. Egyúttal javaslom Nyakó Istvánt elítélni, amiért akadályozta a verőembereket és félelmet keltett Erdősinében. Valahogy így lenne kerek a kép és így lehetne végérvényesen keresztet vetni a magyar jogállamra. Igaz, pár napon belül következik a terrorveszélyhelyzet alaptörvényesítése és akkor már teljesen mindegy lesz. Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.