Olvasom, hogy a munkásőrből keresztény vitézzé avanzsált megélhetési véleményformáló, a Fidesz-NER-Békemenet nemzeti háromszög egyik egyenlő oldala, az egykori Népszabadság pártrovatának megboldogult főszerkesztője, a Magyar Demokrata nevű propaganda-lap sztárfirkásza és egyéb, kormányt dicsőítő sajtóorgánumok szolgálatos alkalmi megmondója, azaz a Bencsik András névre hallgató egységsugarú rögmagyar „kiemelkedő színvonalú munkájáért Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést” vehetett át Balog Zoltán minisztertől március 15-e alkalmából.
Ha eléggé perverz az ember, ilyenkor elolvassa az indoklást is, amiből megtudja, hogy a díjazottak a bizonyítékai ennek a nemzetnek a gazdagságára, hogy milyen jó állapotban van az emberi erőforrás. Mert ezek a jeles személyiségek „munkájukkal nemcsak önmaguk szűk körében nyitnak távlatokat és építik fel azokat, hanem egy seregnyi polgártársunknak, köztük egy seregnyi fiatalnak is.” Mert ezek az emberek hitet, tudást, bizalmat adnak, akadályokat hárítanak el, óvják a kultúrát, gazdagítják a tudományt; mindaz, amit tesznek, egyszerre építi az egyéneket, a közösségeket és rajtuk keresztül az egész nemzetet.
Nem néztem utána név szerint a 18 kategóriában díjazott 75 alkotónak, nem is hiszem, hogy szükség volt erre. Biztos vagyok benne, hogy valamennyien rászolgáltak arra a kitüntetésre. De b*zdmeg, Balog Zoltán, Bencsiknek? Mit keres ebben a felsorolásban Bencsik András? Hogyan került ez a megélhetési, minden rendszert kiszolgáló talpnyaló a kiemelkedő színvonalú munkával egy mondatba?
Balog Zoltán már 2013-ban is túltolta a hozzá nem értő sunyiság biciklijét, amikor a náci-fasiszta-antiszemita-rasszista eszméket terjesztő Szaniszló Ferencet Táncsics-díjjal tüntette ki. Akkor a korábbi Táncsics-díjasok egy része törölte magát a listáról, mert nem kívánt egy szélsőséges eszméket valló, uszító, az összeesküvés-elméletek gyártásában éllovas, szellemiségében vállalhatatlan újságíróval osztozni ebben a kitüntetésben.
Akkor Balog Zoltán azzal mentegette dilettáns húzását, hogy nem volt tudomása „a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól.” Mivel a díjat visszavenni nem volt lehetősége (a közvélemény nyomására Szaniszló két mártírkodás között visszaadta), egy szánalmas sajnálkozásra futotta, amihez hozzátette: „az eset még inkább tudatosítja bennem azt a felelősséget, melyet a több száz jelölt közötti választás jelent…”
És íme, Balogban tudatosodott a felelősség: miután a Médiatanács által gyűlöletkeltés miatt elmarasztalt senkiházi Szaniszlót kitüntette, most újra jó döntést hozott. Az, hogy a jelenlegi kurzus szerint Bencsik Andrást érdemrend és lovagkereszt illetheti meg, kiválóan jelzi azt az iszonyatosan mély morális válságot, amelyben Magyarország fetreng. Amit Balog Zoltán emberi erőforrás miniszterként konkrétan is művel, az maga a szellemi pusztulás, pusztítás.
Persze, a magyar kultúra sokmindent kibír, és nem is pofázik vissza. Túlélte Horthyt, Rákosit, Kádárt, Gyurcsányt, és igen nagy valószínűséggel Orbán Viktorék műveletlen, tahó, emiatt frusztrált és agresszív kultúrpolitikai balegyeneseit is túl fogja. E tekintetben Bencsik állami kitüntetése annak a minősíthetetlen és pofátlan cinizmusnak az egyik állomása, amely egy állami kitüntetés meggyalázásával egyenértékű.
Arról az emberről beszélünk, aki más meggyőződésű újságíró-kollégája kivégzéséről fantáziált; aki hazug módon, kommunista gyilkos apával próbálta lejáratni a pedagógustüntetések egyik fő alakját; aki tavaly nyáron simán állatoknak nevezte a menekülteket; aki örömtáncot lejtett a demokrácia hulláján a kopaszok választási irodánál történt akciózása kapcsán; aki a Népszabadság pártrovatának vezetőjeként egy fél életen át serényen éltette a szocializmust, de aki megtért keresztényként kétpofára komenistázik és ávósozik is, ha a helyzet úgy kívánja. Aki izzadságos munkával, vöröslő fejjel, az agyvérzés határáig képes védeni a kormány valamennyi vállalhatatlan intézkedését. Akinek minden megnyilvánulását a habzó szájú szenny és mocsok jellemzi, aki Orbán Viktor seggnyalásával próbálja kompenzálni, hogy kiszolgált egy másik rendszert is.
Nem lenne semmi baj Bencsikkel, ha képességeinek megfelelően, mondjuk a sarki zöldséges stand pultja mögött állva óbégatná ostobaságait bele a vak világba. Nem érdekelne, hogy képtelen a piacról megélni, ezért vagy a mindenkori hatalomba igyekszik örök életre szóló helyet vásárolni magának, vagy a mindenkori hatalom nemi szervét szopja megállás nélkül. Annyi minden nem érdekelne, de hogy egy ilyen szervilis senkiházi állami kitüntetésben részesülhet, az egészen hihetetlen mélységet jelent.
Ha Bencsik András munkássága példakép lehet az ifjúság számára – és kétségem nincs afelől, hogy Balog tiszteletes pontosan tudja, kit tüntetett ki -, akkor elveszett ország vagyunk. Egy nyomorult csúszómászóból nem lesz gerinces értékteremtő egy kitüntetéssel, mint ahogy a díj adományozójából sem.
Egy egészséges országban a Bencsik-féle, habzó szájú tömegeszméket hirdetőknek nem jutna pódium a szereplésre. Magyarországon kormányzati támogatást kapnak és tevékenységüket komoly elismerésekben részesítik. Ha a kultúra a nemzet kardja, akkor már nem szorul bizonyításra, hogy a Fidesz arra használja ezt a kardot, hogy valamennyi kitüntetést, elismerést, jelképet visszafordíthatatlanul lejárasson. Mára egyetlen törvény maradt: a lojalitás törvénye, amely felülírja a szakmaiságot, a hozzáértést, a moralitást. (Korábban még számítottak a szakmai szervezetek ajánlásai, ma már a miniszter egymaga dönt arról, hogy kinek ad díjat, kinek nem.) Reménytelen az a magyar jövő, amely arra épül, hogy az ilyen Bencsik-féle élősködő, fizetett pártfogókat a hatalom keblére öleli és bátorítja, hogy naponta ontsák a moslékot a hívek arcába.
Milyen értéke lehet ezek után Nemes Jeles Lászlóék Kossuth-díjának?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.