Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ez is ráfér a pofájukra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az utóbbi hetekben olyan szinten felgyorsult a kormány eszelős, cinikus pávatánca, hogy az az érzésem, lassan elkezdhetjük megírni azt az egy darab egyencikket, aminek az elején csak ki kell cserélni az aznapi hogymiaf*szvan? passzust. Gondolok itt az egyetlen napra jutó botrányos történéseknek az egyre növekvő számára, amelyekbe jobb helyeken egyenként és külön-külön is belebuktak volna már kormányok. 

Tegnap például szándékosan nem akartam tudomást szerezni arról, hogy az éppen titkosított közvagyon fölött pöffeszkedő MNB borozót nyit a budai Várban. Ahhoz képest, hogy kuplerájt is nyithatott volna, igazán lehengerlő teljesítmény ez. Ahhoz képest viszont, hogy Magyarországon egyedülálló, angol nyelvű, nemzetközi oktatóbázissal és hallgatói körrel rendelkező Doktori Iskolát kívántak ott üzemeltetni szeptembertől, eléggé na ugye.

Ez a mélyről jövő, tudatos félrenézési késztetés azonban csak addig tartott nálam, amíg ma azt nem olvastam, hogy a HVG szerint Matolcsy alapítványai titkos árverésen szerezték meg az MKB festménygyűjteményének nem elhanyagolható részét. Már ha árverésnek lehet nevezni valamit, amin kizárólag Matolcsy alapítványai vesznek részt. A cikk írása közben derült ki, hogy az MKB cáfolta az értesülést, amennyiben azt állítják: műgyűjteményük egyetlen darabját sem értékesítették. Ez egy igazán jó hír, gondoltam magamban, aztán jött is Lázár János csütörtöki kormányinfója, ahol szemrebbenés nélkül közölte: a kormány nem foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank adatait titkosító törvény elfogadásával. Vagyis a kormánynak semmi köze hozzá, hogy milyen marhaságokat szavaz meg a parlament, különben is szerinte a jegybank ellen politikai akció zajlik.

Helyes. Még véletlenül sem szabad hagyni egy pillanatra sem, hogy az emberek ingerküszöbe megpihenjen, minden napot ki kell használni a tűréshatár feszegetésére. Néha azon gondolkodom, csak arra várnak, hogy valaki elhajítsa az első Molotov-koktélt, hogy aztán a terrorveszély rendkívüli állapotára hivatkozva életfogytiglani kormányzásra ítélhessék Orbánt.

Az embernek lassan elfogynak a jelzői, a szalonképesek és a szalonképtelenek egyaránt. Azon gondolkodik, vajon mit tudhat ez az unortodox, elszabadult ámokfutó, hogy a kedvéért, azaz különbejáratú kérésére törvényt módosítanak, alkotmánnyal szembemennek és hagyják, hogy űzze az agyát. Csak azért, mert Orbán Viktor és a slepp elhitette vele, hogy egy géniusz.

Az adófizetők pénzének alapítványokon keresztüli titkosítása nem más, mint a vegytiszta tolvajlás törvényesítése: Matolcsy György kedvéért egy egész országot köp szembe ezekben a napokban annak keresztény kormánya. Mivel a trambulinról medencébe hugyozás már volt, fogalmazzunk úgy, hogy nekifutásból szarnak bele az arcába.

Ami azért baj egy kicsit, mert ebben az országban – sajnos a múlt év végi statisztika nem változott érdemben – pillanatnyilag 4 millió embernek gondot jelent a napi betevő is. A másik felének még nem gond, de jelen állás szerint bármikor az lehet. Ilyen körülmények között beszélünk most arról, hogy ha ebben az országban 10 millió ember élne, akkor is igaz lenne, hogy Matolcsy alapítványai átlagban, családonként 100 ezer forintot tüntetnek el törvényi felhatalmazással.

Mindeközben 2018 végéig 100 millió euró, azaz 31 milliárd forint elkülönítésével megalapozott értéktárprogram keretében az alábbi tételeket sikerült megkaparintani Matolcsy elvtársnak:

  • Tiziano: Vecellio Mária gyermekével és Szt. Pállal – 4,5 milliárd (többe került, mint az összes eddig összeharácsolt műkincs)
  • Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt1, 6 milliárd
  • A XVI–XVII. században Erdélyben vert ezüsttallérok gyűjteménye – 1, 1 milliárd forint.

2014-ben 200 milliárd forintból hozott létre hat alapítványt (ezek a Pallas Athéné-alapítványok), amelyeken keresztül nagy léptékű ingatlanvásárlási programot indított. Oktatási, üdülési célokra hivatkozva Matolcsy eddig több mint 30 milliárd forintot költött ingatlanvásárlásra (Eiffel Palace – 17,3 milliárd, a borozóvá avanzsált Lónyay–Hatvany-palota – 3,4 milliárd, stb.). Az alábbi ismeretlen forrású remekmű összefoglalja a lényeget:

A számok, adatok, tények összefoglalása talán nem fölösleges, tekintettel arra, hogy – ha Áder János is úgy akarja, mert mi mást akarhatna? – ezután nagyjából semmit nem fogunk tudni arról, hogy mire, mennyit szór szét ez az ösztönös közgazdasági zseni, ez a pályatévesztett műkincsgyűjtő.

Az, hogy Matolcsy rászabadulhatott erre az országra, felér egy kisebb Moháccsal és ennek a tragédiának a súlyán semmit nem változtat, hogy Orbán Viktor tudta és beleegyezése nélkül áldásos rombolása nem jöhetett volna létre. Ha e rengeteg közpénz titkosított felhasználását el is felejtjük, felfoghatatlan és példátlan, hogy a fent vázolt gazemberségeket egy jegybankelnök elkövethette.

Érthetetlen, hogy eddig is olyan törvény szolgálta Matolcsy ámokfutását, amely az MNB igazgatóságának kezébe helyezte az intézmény nyereségéről való döntés jogát. Márpedig a tulajdonos magyar állam ezzel nagylelkűen lemondott tulajdonosi jogainak érvényesítéséről Matolcsy javára. Érthetetlen, hogy Matolcsy nagyságrendekkel (!) többet költ az MNB alapítványaira, mint amennyit a jegybanktörvény megengedne, ennek ellenére az Országgyűlés a múlt év végén mégis elfogadta az előző három év jegybanki gazdálkodásával kapcsolatos jelentéseket. Azt inkább már meg se kérdezem, hogy mióta feladata egy jegybanknak műkedvelőnek lenni, gyűjtögetni, harácsolni?

Matolcsy konkrétan saját tulajdonaként kezeli az ország jegybankját és annak alapítványain keresztül ismeretlen méretű zsákokba önti az ismeretlen nagyságrendű nemközpénzeket, ismeretlen és megismerhetetlen okokból. Hogy újabban borozót is nyit, az kétségtelenül minőségi ugrás az ő felbecsülhetetlen pályafutása során.

És ma kiáll Lázár János és van bőr a képén – röhögés nélkül – benyögni, hogy van olyan szituáció, ami nem igényli a nyilvánosságot? Igen, basszátok meg, van olyan szituáció: az eltulajdonítás, lenyúlás, lopás pontosan ez a szituáció. (A prosztatavizsgálatot csak azért nem említem, mert nem ide tartozik.) Igen, Lázárnak van pofája azt mondani, hogy a kormány tiszteletben tartja a parlament döntését, miközben tudja, hogy a kormánypárt tagjain kívül (Rogán Antalt és Varga Mihályt is beleértve) senki más nem szavazta meg ezt a gyalázatos törvényt.

Ide süllyedt ez az ország: emberek pénzével kedvükre szórakoznak, egyik zsebükből a másikba teszik és azon nyavajognak, hogy ellenük politikai akció zajlik. Matolcsy mindenféle kontroll és felügyelet nélkül harácsolja le a csillagokat is az égről, a kormány pedig úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne az alkotmánnyal frontálisan ütköző törvény parlamenti elfogadásához. Ezt szerintem nyugodtan nevezzük banánköztársaságnak, mert ez már az.

De nevezhetjük rákos megbetegedésnek is, amely minden nap egyre csak terjed, mindenre rátelepszik, mindent megmérgez, mindent felzabál maga körül. A legnagyobb baj az, hogy – természeténél fogva – a rákot egyáltalán nem érdekli, mi lesz, amikor a gazdatest elpusztul. Márpedig egy olyan országban, ahol a nemzeti bank lassan magántulajdonná lép elő, ahol Matolcsy György félisten lehet, ahol Lázár János miniszterként falaz ennek kutyakomédiának és ahol a közpénz egy elavult rendszer kukába való terméke, ott minden halálra van ítélve. És minél inkább telik az idő, annál kevesebb esély marad az életmentő műtétre.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.