Úgy tűnik, hiába főzték meg azt a gigakondérnyi gulyást adófizetői pénzből a kampányhajrában, elverte a jég a határt Salgótarjánban. Olyannyira elverte, hogy az MSZP-DK színeiben induló Fekete Zsolt lesz Salgótarján polgármestere, nem pedig a Klik egyik fideszes főosztályvezetője.
Bár a kormány minden lehetséges forrást megvont a településtől a szocialista városvezetés alatt – kövérlászlói arroganciával beletolva a polgárok arcába, hogy annyit is érnek, ha nem a Fideszre szavaztak – tegnap Salgótarján újfent nem a Fideszre voksolt. Noha a gulyáságyúval kacérkodó helyi fideszesek viszonylag kultúrált, sportszerű módon konstatatálták, hogy fölöslegesen főzték bele energiájukat a megvesztegetés ízesítésű tányér ételbe, A PÁRT a sokévi átlagnál is eszelősebb gratuláló közleményt adott ki:
Salgótarján, ahogy 2014-ben, most is szocialista polgármestert választott, Fekete Zsoltnak gratulálunk a győzelemhez. Elvárjuk tőle, hogy hivatalba lépését követően haladéktalanul tárja fel, mennyit romlott Salgótarján pénzügyi helyzete a szocialista városvezetés eredményeként, vizsgálja ki, mennyi pénz tűnt el az elmúlt másfél évben, mennyi a város valós hiánya, kik és milyen módon vettek részt a források eltűntetésében. Az új költségvetésben tisztázza, hogy miként tudja idén biztosítani a város működését és fejlesztését.
Állapítsuk meg, hogy ugyan sem Gyurcsány, sem Soros, sem a gyíkemberek, de még a kizárhatatlan választási csalás balliberális szelleme sem jelent meg a sorok között, azért nyilvánvalóan látszik, hogy méltóságot fosszíliákban sem tartalmaz ez az állásfoglalás. Mint ahogy az azt tegnap este fél 10-kor kiadó kormánypárt sem.
Nem mondom, hogy nem kell gyomor ehhez az arrogáns, pökhendi stílushoz, amelynek egyetlen célja: szembemenni azzal az egyszerű ténnyel, hogy Salgótarjánban az emberek többsége ezúttal sem a Fideszre szavazott és bármilyen kellemetlen is ez, nem volna haszontalan tiszteletben tartani a véleményüket. El lehetne gondolkodni például az eredményen és mindenki érdekében levonni a konzekvenciákat. Ehelyett megy a nagyképű, pofátlan kioktatás. Ha már a választásokat megnyerni nem sikerült, a valóságtól – Orbán Vikorhoz hasonlóan elrugaszkodott pártgépezet propaganda-főosztálya – az egykori polgármester hulláján rúgott egyet. Ennyire telik.
Persze egy másik olvasatban nagyon is tetszetős közlemény ez és bízom benne, egyre több ilyet fogunk olvasni az elkövetkező időszakban, de azért nem hiszem, hogy a Fidesz olyan szilárd erkölcsi alapokon nyugszik pillanatnyilag, hogy bárkin számonkérhesse akármilyen természetű pénzügyi források eltűntetését.
Úgy gondolom, hogy – bár nem érdemes önmagán túlmutató, általános következtetéseket levonni az időközi választás eredményéből – azért nem oly nehéz észrevenni, hogy a sorozatos mutyik, a kendőzetlen botrányok és a nyílt korrupciós esetek száma elérte azt a kritikus szintet, ahol a félig üres pohár túlcsordult. Az egyértelműen látszik, hogy az ostoba, fennhéjázó, gőgös magabiztosság, az állandó puskaporos riogatás már nem működik teljeskörűen.
Ezzel akart választást nyerni a Fidesz: Salgótarjánban megállhat az idő
A számok: miközben a Fidesz és a Jobbik 2014-es és mostani összesített szavazatszáma szinte azonos (6847, illetve 6973) , a baloldalra több mint 2400-al szavaztak többen, mint két éve. Ez nagyjából az a szám, amennyivel tegnap (15221) többen mentek el szavazni, mint 2014-ben (12808). Ebből az látszik, hogy pontosan azokat sikerült mozgósítani, akik eddig apátiában fetrengve otthon maradtak. Vagyis akiket eddig nem sikerült. Bíztató jel ez és – a Fidesz erkölcstelen, egy párhuzamos univerzumból hangzó felszólítása ellenére – egyértelműen következik az elmúlt évek zsarolásra épülő ellehetetlenítési politikájából.
2014
2016
Miközben a Fidesz arra kíváncsi, hogy a szocialisták összesen 1 éves regnálása alatt (amikor a Fidesz-kormány minden lehetséges forrást megvont a településtől) miként romlott Salgótarján pénzügyi helyzete, elfelejtették hozzátenni, hogy a 2006-os önkormányzati választások után (amikor az őszödi beszédet követően az őszi voksoláson tarolt a Fidesz) Orbán Viktor arra biztatta pártja polgármestereit: nyugodtan adósítsák el településüket.
Annak fényében, hogy a tények azt bizonyították, ez sajnos nem pusztán közszájon forgó politikai pletyka volt és arra való tekintettel, hogy a Fidesz akkor is leszarta a várost, amikor segíthetett volna annak konszolidálásában, most mégis van pofájuk eltűnt pénzeket számon kérni a szocialistákon. Különösen úgy arcpirító ez, hogy Orbán Viktor bíztatásának a város fideszes polgármestere 8 évig engedelmeskedett.
Ehhez képest nem olvastam sehol a Fidesz sajtóirodájának tolmácsolásában, hogy a legnagyobb adósságot felhalmozó városok listájának élén olyanokat láthattunk korábban, mint a főváros V. kerülete, Debrecen, vagy Hódmezővásárhely. Nem láttam, hogy Rogán Antalt, Kósa Lajost vagy Lázár Jánost bárki is elszámolásra szólította volna fel. Ellenben azt látom, hogy hálából áldásos tevékenységükért propagandaminisztérium, frakcióvezetés és miniszterelnökségi tótumfaktumság járt a fent említetteknek. Salgótarjánnak meg jutott egy házelnöki, trágyaszagú fenyegetőzés, miközben a szerencsésebbek adósságát az adófizetők kontójára vállalta át az állam.
Még egyszer, hogy a narancssárga sajtóiroda is megértse: Salgótarján, akárcsak az összes többi város, a Fidesz vezetése alatt adósodott el. Ehhez mérten álságos ez a szemforgatás és kétségem nincs afelől, hogy a sértett, elefántcsonttoronyban üldögélő cinikus kormány mindent el fog követni, hogy bosszút álljon Salgótarján polgárain a vereségért. Erre való tekintettel még inkább tiszteletet érdemel a tegnapi szavazáson tanusított magatartás: hogy nincs mitől félni, ki lehet és ki kell röhögni a zsarolókat.
Értem én, hogy lopni, eltüntetni és következmények nélkül felégetni mindent kizárólag a Fidesz kiváltsága, ennek ellenére is szépen, lassan, de elkerülhetetlenül közeleg az idő, amikor az ilyen sértett hangú, arrogáns közlemények és a migránsokkal való riogatás helyett el kell majd számolni Habony Árpáddal, a Klik-ből eltűnt milliárdokkal, a stadionok oltárán feláldozott egésszégüggyel, a csókosok, haverok, megbízható káderek kistafirungozásával, a 100 ezer ukránnal és a pár ezer kopt családdal, a több milliárd kézen-közön eltűnt EU-s támogatással, a szelektív népszavazással, a LED-lámpák sötétjével, a műkörmösök és fitneszedzők kezére játszott állami földekkel, Paks II-vel, olimpiával, Várkert Bazárral, a több százezer elüldözött magyar fiatallal, de még a Farkas Flórián analfabéta főcigánysága idején keletkezett tetemes pénzügyi hiánnyal is.
Bízom benne, hogy Salgótarján nem jut Esztergom sorsára, hogy nem igázzák le és nem hintik be sóval a helyét pusztán azért mert az itt élőknek nem lehetett lenyomni a torkán a Fideszt, mert az áldozat kiröhögte végre zsarolóját. Hiszem, hogy már elég mély így is ez az árok és már nem lehet tovább ásni azt. Úgy látom, egyre kevesebb a tartalék a primitív csatakiáltásokkal idomítható táborban. Bár – még egyszer hangsúlyozom – korai lenne messzemenő következtetésekbe bonyolódni – a Századvég hiteles méréseivel szemben, egyre csökken a szavazók száma. Ezzel a sötét, butaságra és rossz ösztönökre építő erőpolitizálással már nem lehet több embert meggyőzni. A bukott baloldaltól elfordult kiábrándultakat sokáig nem lehetett megmozgatni, de Salgótarján bebizonyította, hogy van az a pont, ahol már nem lehet otthon maradni. Sértett hangú, nevetséges közlemények helyett el kellene gondolkodni a miérteken, elvtársak!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.