NEHAZUGGY

Európa nem érti?

H. Andrea | 2016. Február 15, Hétfő | 17:26

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem áll szándékomban ízekre szedni Orbán Viktor hétfői, napirend előtti felszólalását. Nehéz is lenne. Egyrészt mert meggyőződéssel állítom, hogy minden egyes mondata tömény aranyból van, annyit meg senki nem olvas, ugye. Másrészt azért sem, mert szerkesztőségi közundor fogott el attól a felismeréstől, hogy már megint Orbán Viktorral foglalkozunk.

Egyébként is nehéz józan megfontolásokat várni egy olyan miniszterelnöktől, aki a nyolcadik sorban kifejti: a 2016-os költségvetés célja, hogy „mindenki léphessen egyet előre”, majd a tizenhetedikben közli, hogy „az ország elment a határokig, ennél nagyobb béremelések nem lesznek a kormányzati szektorokban”. Vagyis tanárok, egészségügyi dolgozók, coki! Nehéz lenne ezzel a következetes vaslogikával vitába szállni, én pontosan tudom, hogy mennyire lehetetlen béreket emelni ezekben az ágazatokban és mennyivel könnyebb az egész társadalmat a pofátlan bérkövetelők ellen hangolni.

Nehéz onnan emelni, ahonnan nagyjából minden mozdíthatót lenyúltak, kivételesen nem linkelgetem be az idevágó cikkeinket. Ráadásul a múlt idő használata sem indokolt, úgyhogy tessék átrakni elbeszélő jelenbe: „lenyúlnak”. Ámazonban picit most tekintsünk el az ágazati béremelések és a pedagógus-társadalom követeléseinek égető kérdésétől, nézzük meg, mi újság migráns-fronton orbánviktorilag. Tekintve, hogy az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltuk ezt a témát. És tekintve, hogy tragikus de nem meglepő: Orbán jellemzően többet beszélt a migrációról, mint Magyarország aggasztó helyzetéről. Szerinte jó az irány, fényesek a sikerek, a polgári berendezkedés a saját lábunkon áll, tehát 2016 joggal lehet (és lesz is) a megvédés éve.

Miután megtudtuk, hogy a migránsok zűrzavart, felfordulást, félelmet, bűncselekményeket, terrorakciókat hoztak Európába, de mi félkézzel megállítottuk a napi több ezer hömpölygő csőcselék-áradatot; miután Magyarország ma Európa egyik legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak, (és nem röhögte el magát ennél a mondatnál!); miután kiderült, hogy még a Kongói Demogratikus Köztársaságban is vannak belső menekültek milliószám, akik Soros György csettintésére várnak, hogy elindulhassanak Európa irányába; miután az EU sátáni terve az, hogy (kötelező kvóta!) beengedje, sőt, ő maga szállítsa be közénk a migránsokat; miután Magyarországot sikeresen mozgósították (1,8 millió magyar állt a kormány mellé) a betelepítési kvóta ellen; miután tehát következésképpen ez a mozgósítás nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy, ünnepélyesen közölte:

elrendeltem a műszaki határzár megerősítését és az újabb határzár építéséhez szükséges kapacitások előállítását.

Bevallom, a hideg kiráz ettől az egyes szám, első személytől: ez az ember mindig meggyőz arról, hogy neki van egy országa, nem az országnak miniszterelnöke az ő személyében. Meg kell állapítanom ugyanitt, hogy eddig csak a magyarok nevében szokott többes számban beszélni, immár az európaiak lelkivilágát is megfejtette és kinevezte magát a szócsövüknek. Hát igen.

Az európaiak értetlenségéhez hasonló, Ádám anyák napján-típusú zavarbaesés engem is kerülget, szó se róla. Mert én meg azt nem értem, hogy a magyaroknak hogy lehet ilyen naccerű kormányuk, amilyen nekik nem lehet. Mostmár értem, hogy miért özönlötték el Magyarországot az irigykedő svédek, franciák, németek megállíthatatlan tömegei. Nade térjünk vissza az egyszemélyes, nyílt kormányzáshoz.

Nagy szükség is volt annak a határzárnak a megerősítésére, meg az újnak az építésére is, mint egy falat kenyérre. Igaz, hogy arra a két nyomorultra se nagyon sikerül ráfogni, hogy terroristák lennének, akikről tavaly nagy hanggal jelentették be, hogy Orbán Viktor életére akartak törni. Pedig a Nemzeti Nyomozó Iroda úgy próbálkozik, ahogy az ürítőszervén kifér, de még egy terrorcselekmény-előkészület sem igen jön össze. Nemhogy terrorizmus. Nem akarom elkiabálni: vajon csak idő kérdése?

Mondok mást is: nemzeti ügy ide, vagy oda, azért abban van némi cinizmus, hogy 1,8 millió embert, akik a betelepítési kvóta ellen állítólag véleményt nyilvánítottak, és ilyen módon a kormány mellett foglaltak állást, nemzetként emlegetjük. Tény, hogy a NER-matematikában kevéssé vagyok jártas, de akkor ez most 2/3, vagy 1/4?

Mert ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy miközben nemzeti ügyként beszélünk róla és kvázi zsaroljuk az ellenzéki pártokat, hogy igen nagyon jó lenne a nemzeti ügy mellé állni és kérdés nélkül rábólintani a tervezett jogszabály-módosításokra (terrorveszélyhelyzet!), lényegében alsó hangon is 7 millió felnőttből (ami tart a 8 fele) még 2 millió sem vette a fáradságot. Hogy aláírjon Kósa Lajosnak.

Az a baj, hogy például Észak-Korea nemcsak Ázsia, de az egész világ egyik legstabilabb állama, ahol a „szocialista örökletes monarchiának” nevezett konglomerátumba betonozódva sanyargat-nyomorgat egy egész nemzetet a Kim-dinasztia. Viszont nem mondanám, hogy a világ érti, hogy tényleg van ilyen.

Ugyanígy Európa sem érti. Miként lehetséges, hogy az ő szívében pöffeszkedhet egy ilyen ország, amelynek korrupt és szélsőségesen nacionalista kormánypártja zsinórban kétszer nyer kétharmados parlamenti választást. Ahol a vezető eszelős futballmániájának oltárán porlik az oktatás és az egészségügy, mint a szikla, ám ez mit sem csorbít a párt népszerűségén. Ez akkor is felfoghatatlan lenne, ha egyébként nem a magyarok büszkélkednének Európa egyik legalacsonyabb munkabérével, ha nem ezeket a béreket sújtanák a rekord-elvonások és fogyasztási adók és ha mindez nem lenne megfejelve a bürokrácia és a brutális korrupció (úgy értem, a korrupció elleni uniós pénzt is lenyúlták) összes árnyalatával.

Miközben a kontinens egy része úgy tekint Orbán Magyarországára, mint Európa legnagyobb szégyenére és veszélyére (ezek nem azok, akik nem értik, ezek azok, akik nagyon is jól értik), a miniszterelnök ma újra hitet tett amellett, hogy azért is végigmegy ezen az úton, erről fog szólni 2016 (is), a megvédés éve. A migráció létező problémáját zsigereli ki ugyanarra az egyetlen politika célra, ami biztosítja a túlélését. Ami eltereli a figyelmet a mindent átszövő korrupcióról és a valós kérdésekről. Mint például a feketeseggű pedagógusokról.

A híveket mozgósítja a hazaárulók ellen – akik nem értik, hogy miért kell alaptörvénybe fektetni azt, amit anélkül is meg lehet cselekedni – és ahogy Vona Gábor alakítását elnéztem (mi mindig készek vagyunk a párbeszédre, miniszterelnök úr és ezt még négyszer) kétségem nincs afelől, hogy meglesz az a két hiányzó szavazat. De ha valamilyen csoda folytán mégsem, akkor a Nemzeti Nyomozó Iroda maradéktalanul mégis megtalálja majd azokat a terrorcselekmény-előkészítésre vonatkozó bizonyítékokat. Én szóltam.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!