„A kormány hosszú távú változásokat tervez, és az a cél, hogy ezeket a szolgáltatásokat non-profit jelleggel biztosítsa az állam”
– mondta Lázár János tegnap egy lakossági fórumon, és „ezek” alatt a következőket értette: szennyvíz-, ivóvíz-, gáz- és áramszolgáltatás, távfűtés, hulladékkezelés, közétkeztetés. Itt nem hagyta abba, hanem folytatta:
„A kabinet szeretné, ha a szolgáltatók állami kézbe kerülnének vagy az állam által felügyelt piacokon működnének. (…) Ha ezeken a területeken magáncég akar működni, tudomásul kell vennie, hogy a lakosság kiszolgálásán nem termelhet profitot.”
Lázár János egy közismerten jóérzésű, empatikus ember, ezért ő azt szeretné, ha eme önfeláldozó államosítás megvédené a magyar embereket a rezsi irreális növekedésétől. Mert ha az államnak sikerül mindezekre maradéktalanul rátennie a kezét, akkor jöhet a további csökkenés.
Lázár János veretes cinizmusára és arroganciájára való tekintettel megerőltettem az agyamat és előkerestem egy körülbelül négy hónappal ezelőtti megszólalását, amelyben elmagyarázta, miért kellett eladni az állami tulajdonú mezőgazdasági cégeket, következésképpen miért kell az állami tulajdonban lévő termőföldeknek mindenképpen magántulajdonba kerülniük. Igen, azért. Mert az állam nem tudott jól gazdálkodni.
Szétlopták, ellopták, szétcsalták: „Amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor a fideszes kormány van, akkor meg a fideszes menedzsment lopja szét”
Szerencsére azok az idők elmúltak, majd most fog tudni gazdálkodni. Régen volt már tavaly október, amikor úgy fújt a szél, hogy az államinak inkább a Lázár-család magántulajdonába kellett kerülnie, mert ott van az jó helyen. Mivel maradt még bőven ellopnivaló, nem lehet hátradőlni: ha éppen magántulajdonban nincs jó helyen, akkor államosítani kell. És fordítva és újrakezdve, amíg bele nem döglünk.
Hogy milyen súlyos károkat okoz a rezsicsökkentés, arról rengeteg elemzést olvashatott, aki akart. Ma is világosan látszik, hogy a valódi piacgazdaságokban arányaiban nagyobb mértékű volt az áram és a földgáz árának mérséklése, mint Magyarországon, ahol a kormány két kézzel veri a mellét a hangos sikertől. Az is nyilvánvaló, hogy évente tízmilliárdokkal kell megtámogatni a szolgáltatókat, mert a rezsicsökkentés hatalmas léket vágott a gazdálkodásukban. Nem kérdés, hogy a differenciálatlan árcsökkentés a sok energiát használó (úszómedence, fűtött garázs, táguló ingatlanok) tehetősebb családokat támogatja és nem azokat, akik rászorulnának. Mert a piacgazdasági fogalmak szerint teljesen értelmezhetetlen, populista politikai döntés egyik fontos eleme – amiről Lázár sem beszél soha -, hogy ha nem fizetik meg a tényleges ráfordításokat (fejlesztések, karbantartások) egy ágazatban, a kieső bevételt valahonnan pótolni kell. Márpedig nem Lázár János számláiról fogják leemelni a kieséseket – mint ahogy eddig se onnan emelték le -, hanem a nagyfogyasztók és a kisadófizetők állják a számlát.
Ezért aztán kijelenthetjük vígan, hogy amire most készülnek, az pontosan ugyanez lesz, csak be kell szorozni még a közétkeztetéssel és az állami tulajdon mindent bedaráló non-profit jellegével. A Klik sikerén felbuzdulva teljesen indokoltnak látszik, és az idő is elérkezett a központosítás kiterjesztésére. Ha ezt Kádár megérhette volna, még a szája szélét is megnyalná.
Hogy miközben Lázár János naponta legalább egy szándéknyilatkozatban csökkenti az állami bürokráciát és önmaguktól távozó bürokratákat remél, az ellenkező irányba szakmányban államosít. Non-profit alapon. Mert a lakosság kiszolgálásán magáncég nem termelhet profitot. A lakosság hülyének nézésén kizárólag a kormány lehet nyereséges.
Már láttunk olyat, hogy egy állam beledöglött félig a rezsicsökkentésbe, igaz ott nem egy tehetségtelen futballista, hanem egy tehetséges buszsofőr áll az ország élén, de legalább vagy 7 éve folyamatosan sötétbe borul az ország. Egy dél-amerikai banánköztársaságról beszélünk, ahol az államosítás ugyanoda vezetett, ahova itt is fog, ahova egyébként is minden vezet már egy ideje, amire ez az elszabadult hatalom rátette a kezét: hogy nem fektetnek be eleget a rendszer (a bármilyen rendszer) fejlesztésébe, hogy az irányítás hozzá nem értők és pénzéhes kóklerek kezébe kerül, hogy elharapódzik a mindent elfedő állami korrupció. Venezuela vezetése újra meg újra lájkolja a magyar államosítási törekvéseket.
Ami meg az érintettekre nézve fontos: a non-profit nem azt jelenti, hogy az állami cég nem termelhet profitot, hanem hogy azt tulajdonosként vissza kell forgatnia az üzletbe. Csakhogy – az elmúlt évek kormányzati ügyleteit elnézve – ugye senki nem gondolja, hogy Lázár Jánosék azért alapítanak állami céget, hogy a megtermelt hasznot a büdös életben ne lássák viszont? Teljesen törvényes úton ez legfeljebb jótékonykodás lenne részükről, de annyira még én sem lehetek perverz, hogy ezt feltételezzem.
Piacgazdasági viszonyok között (amelyektől egyre nagyobb léptekben távolodunk) a magánszektor reális profit mellett is olcsóbban oldja meg a szolgáltatást, mint a vízfejű állam non-profit üzemmódban. Piacgazdasági viszonyok között a fogyasztó rákeres az interneten és kiválasztja azt a szolgáltatót, amelynek ajánlata a legelőnyösebbnek tűnik számára. Ehhez képest a nemzeti szocializmus iránti nosztalgia árnyékában Lázár János tolvajt bürokráciát kiált és újabb lopásra államosításra készül.
A cél: teljesen megfojtani a magántulajdont, a hatalmasan pofátlan extraprofitot termelő idegenszívű multikat, helyettük saját céget gründolni, azaz államosítani az eladásra kényszerített, eddig csak félig megfojtott cégeket. Amelyeket – ilyet is láttunk már – adóforintokból jól felvásárol az állam és az Eximbank kedvezményes hiteléből továbbadja valamelyik megbízható, lojális jóbarátnak. Aki állami cégvezetőként természetesen jogosult az 5 milliós fizetésre, és a non-profit jellegre tekintettel, különféle tanulmányok és egyéb nélkülözhetetlen munkálatok elvégzésére hivatkozva további családtagok, közeli és távoli rokonok révén talicskázza vissza a pénzt a megfelelő zsebekbe.
Míg egészséges piaci viszonyok között a legprofibb, legmodernebb, legjobb minőségű szolgáltatást nyújtó, új munkahelyeket teremteni képes és folyamatos technikai fejlődést biztosító cégek versengenek a fogyasztók kegyeiért, Magyarország egy szűk csoport gátlástalan meggazdagodási vágyának kiszolgáltatva, készül rálépni a sötét középkorba vezető útra.
Az állami non-profit, amit Lázár János megálmodott, konkrétan az a fajta, sajnos túl jól ismert gazdasági konstukció, amelynek esetében nincs semmilyen jószándékú motiváció hatékonyan és jól csinálni azt, amit rosszul is lehet. Nincs felelősség, mert akkor is fasza, ha rossz, pazarló és ráadásul drága. Az egyre romló infrastruktúra, az elmaradozó beruházások és karbantartások (nem kell teperni, egyedül uraljuk a „piacot”) miatt egyre silányuló szolgáltatási színvonalnak köszönhetően a befektetés lassabban áramlik vissza adóként, mint amilyen sebességgel tolni kell bele a túlélést jelentő pénzt. Ekkor ott terem a gondoskodó állam és megint kártalanít, megment, segít a bajban úgy, hogy egyúttal a baráti vállalkozások jutnak megrendelésekhez. A kör – amely természeténél fogva zárt – végleg bezárult. Lázár János non-profit lázálma így lesz mindenkinek drága, aki adófizetőként fenntartja és mindenkinek életre szóló megélhetés, aki ezt az egészet kitalálta.
Mindeközben fényévekre kerülünk egy olyan országtól, ahol bármennyibe is kerül egy köbméter gáz, vagy egy kilowatt áram, azt napi nyolc órás munkabéréből bárki kényelmesen ki tudja fizetni úgy, hogy talán évente egyszer még nyaralni is el tud menni a család. Ehelyett egyre gyorsabb léptekkel térünk vissza a nemzeti szocializmus sötét bugyraiba. Ahol megvédtek, azért hogy nekünk olcsóbb legyen. Ahol a rezsi nem emelkedhet irreálisan, ellenben nagyon is reálisan fog. Kezdetben évente, később rendszertelen hullámokban, teljesen hektikusan, majd már fizetni sem kell érte, mert nem lesz szolgáltatás.
5-10 év és elmondhatjuk, hogy megérkeztünk. Kádár János pedig elégedetten megnyalja a szája szélét.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.