A miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele, illetve a tiltakozáshoz csatlakozók számának növekedése láttán azt hinné az ember, hogy bármilyen megingathatatlan pártpreferenciával rendelkezik is valaki, azért képes az önálló véleményformálásra, miszerint valami egyészen biztosan nem stimmel ebben az egyébként tökéletes, rózsaillatú rendszerben. Ha esetleg nincs is iskoláskorú gyereke, a családjában sincs senkinek iskoláskorú gyereke, nincsen a rokoni-baráti körön belül tanár, pedagógus, akkor is felteszi magában: ha már ennyien és egyre többen mondják, nem lehet, hogy van némi alapja az ugatásnak? Engem ugyan nem érint, mert nem lesz olcsóbb a kenyér, de hadd mondják a magukét.
Az elmúlt bő három hétben a tanárok, szülők, diákok külön-külön és együttvéve is leírták, elmondták, kifejtették: a rendszer nem működik. A Klik által elrendelt és megvalósított ámokfutó központosítás, az egymásnak folyamatosan ellentmondó rendszerszintű változtatások, az ellehetetlenülő kompetenciafejlesztés és tudáselmélyítés, az adminisztrációval megnyomorított tanítás, vagy a pedagógusok bérének rendezetlensége olyan módon bénítja meg a közoktatást, hogy ebben a formában az egész a fejünkre omlik. Azoknak is, akiket közvetlenül nem érint a dolog, de mondjuk hosszútávon élhető országot szeretnének.
Miután Balog Zoltán emberminiszter érdemben hozzászólt a kérdéshez és kifejtette, hogy az ő idejében is vinni kellett a vécépapírt az iskolába, miután a kormány állítólag konzultált több oktatási intézménnyel – és az elégedetlenséget csillapítandó – beígérte a köznevelési kerekasztal megszervezését, a Pedagógusok Szakszervezete országos demonstrációt hirdetett február 13-ára. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete párhuzamosan a közoktatási szerveknek írt levelet, és a köznevelési kerekasztal bojkottjára szólította fel a címzetteket.
Mit tesz ilyenkor egy minden társadalmi elégedetlenséggel szemben nyitott, bátor, problémamegoldásra berendezkedett kormány? Teszi a dolgát, természetesen. Illetékes államtitkárán keresztül toporzékol és értetlenkedik, majd utasítja a nemzeti hírügynökséget és a csatasorba állítható médiaorgánumokat. És a lakájmédia ugrik, azon nyomban. Az adófizetői pénz kötelez, ugye. Ezúttal a PestiSrácok nevű orgánumra hárult a megtisztelő feladat, hogy a naftalinban ideiglenesen megpihenő Soros Györgyöt elrettentő példaként előkapja, még mielőtt a közvélemény visszafordíthatatlanul azonosulni kezd a főszereplőkkel, mert akkor kurvanagybaj van.
Tehát a PestiSrácok oknyomoz egy lendületeset (bár kifordul tőle a belem, azért ideteszem a linket) és kideríti, hogy a pedagógus-társadalom annyira fogyatékos, hogy képtelen magától gondolatokat megfogalmazni, problémákat jelezni, minden lépéséhez Soros György iránymutatásaira van szüksége. Más szavakkal, a pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak egyáltalán nincs joguk felháborodni, akár tömegesen felháborodni, elégedetlennek lenni, utcára vonulni, ez saját kútfejükből egészen elképzelhetetlen.
Az izzadságszagú állítás alátámasztása érdekében szó esik a „bukott SZDSZ holdudvaráról”, „Soros civiljeiről”, „Gyurcsány Ferenc kedvenc szociológusáról”, talán még a vizitdíjról is, évekkel ezelőtti finanszírozásokról, Bajnairól, a magyar kormány megbuktatására tett korábbi kísérletekről, undorító, kitartott álciviliekről, és mindenről, aminek a téma szempontjából – tisztességes megközelítésben – köze nem lehetne. A helyzet ennyire egyszerű: a pedagógusokat a Soros György-féle civilek hergelik. Kapva-kap a háttérben felsejlő Soroson az MTI, a rengeteg közpénzből fenntartott, nemzeti szerv sajtószerv, és visszaöklendezi a közszolgálatilag védhetetlen maszlagot.
Sajnálatos módon e nagy igyekezet okán a kormányközeli közszolgálati és nem közszolgálati média figyelmét nagy ívben elkerülte, hogy éppen az emberminisztérium egyik háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet állapította meg (a bürökráciacsökkentés jegyében majd elsőként számolják fel), hogy az iskolák államosítása, az Európában példátlan túlközpontosítás átgondolatlan volt, és az intézmények normális működését akadályozza. A hatalom logikája szerint nyilván nem érdeke a regnálónak és a pártmédiának, hogy korrekt módon tálalja az igen nehezen tálalhatót – vagyis ha az oktatásról van szó, akkor érdemben az oktatásról legyen szó -, de szerencse, hogy bármikor kéznél van Soros György.
Fogalmam nincs mi lenne ezekkel a szolgalelkekkel, ha nem lenne ez a sötét erő. S, mint Soros. Fogalmam nincs mi lenne, ha nemzetünk megrontója nem Gyurcsány örökzöld kottájából húzná a rettegésre, gyűlöletre apelláló talpalávalót. Akinek Magyarország két különböző pillanatra időzített letámadása közé belefért Ukrajna vagy éppen Kína leigázása is, akinek – miután az egész menekültválságot egyedül és félkézzel kirobbantotta – még arra is sikerül odafigyelni, hogy a magyar pedagógusok fel legyenek lázítva. A gyíkemberekről és a szabadkőművesekről csak azért feledkeztem meg átmenetileg, mert elborzaszt, hogy e bokros teendőit sem sikerült a PestiSrácok-féle oknyomozás elől eltitkolnia.
A lakájmédia eme lábszagú vergődése egyébként semennyire nem vicces, hiszen sajnos nem közhely: miközben a kenyéradó gazda széke meginogni látszik, generációk jövőjét már félig felélte ez a szörnyszülött őskövület, amelyet erőnek erejével kényszerítenek rá az oktatásra. Miközben a rendszer totálisan kontraproduktív és káros, a PestiSrácok MTI-stől dagonyázik a jó pénzért bármit megírunk még annál többet is típusú szervilizmus romboló fertőjében.
Mondanám, hogy ez a lejáratást, figyelemelterelést szolgáló cikk egy elcseszett G. Fodor Gábor-féle fércmű – Ferge Zsuzsa ismert és elismert szociológus Gyurcsánnyal való „bemocskolásának” kísérlete például annyira gáz, hogy szavakat se igen talál rá az ember -, de sajnos jelentősége túlmutat jóval azon, amit Tóbiás József családjának megsértése jelentett. Miután egyre többek számára válik nyilvánvalóvá, hogy az elbaszott oktatáspolitika tarthatatlan, normális országokban ilyenkor megtalálják a felelőst, egyáltalán valaki vállalja a felelősséget és mindenki, akinek köze volt a gyalázathoz sűrű bocsánatkérések között lemond. Nem azért, mert a jólneveltség úgy kívánja meg, hanem mert a vezérkarcsere – átvitt értelemben – életeket menthet.
Ehhez képest Magyarországon, midőn egy egyre növekvő mozgalom rávilágít a kormány hibáira, disznóságaira és megbocsáthatatlan döntéseire, azonnal előkerülnek a fiók mélyéről, a télikabátok naftalinjából a nemzet ellenségei: Soros, Gyurcsány, balliberálisok. A kormány erőszakos manipuláló-gépezetét azonnal támadásba lendítik, és mossák-mossák rendületlenül azokat a jobb sorsra érdemes agyakat.
Miért? Mert a kormány berkeiből, a kormány körül, csakúgy mint jelen esetben a szaktárca háza tájáról teljesen elfogyott – nem csak a jóérzés – a szellemi muníció. Maradtak a hisztérikusan toporzékoló, értetlenkedő államtitkárok, a vécépapírra mutogató Balog Zoltánok és a rendszert kiszolgáló erkölcsi árvízkárosultak.
Tényleg fogalmam nincs mi lenne velük Soros György nélkül. És velünk?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.