NEHAZUGGY

A nemzeti háttér végkielégülése

Molnár Bálint | 2016. Január 23, Szombat | 11:22

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nahát. Az embernek szombaton hajnalban sem lehet egy csepp nyugta. Jön szembe a kávépótló, vérnyomás-stabilizáló magyar valóság. Rádöbbenünk hirtelen, hogy hatalmas a magyar bürokrácia, fel kell számolni. Igaz, hogy mi hoztuk létre és hízlaltuk szép gömbölyűre, de majd most látványosan szétzúzzuk őt. Kegyelmileg megdöfködjük szegényt. Ami önmagában persze igen jó hír lehetne. Kár, hogy nem az.

Már legalább két napja tudjuk: Lázár János jelentette be, hogy több mint hetven állami háttérintézményt szüntetnének meg, az ott dolgozó 50 ezer ember legalább 20 százalékát pedig ki is rúgnák. A hír most az, hogy Lázárék előterjesztése szerint a távozó kormánytisztviselők akár 10 milliós „díjazásra” is jogosultak lesznek, ha vállalják, hogy távol maradnak az állami és az önkormányzati szférától hat évig. Mindenesetre legalább 600 ezer forintot minden egyes távozónak meg kell kapnia. A nemzeti végkielégülés jegyében. Merthogy.

Hol van már a fülkeforradalom eufóriája, amikor arcátlannak tűnt az, ami ma természetes? Hol van már a 2 millió forint fölötti pofátlan végkielégítéseken összeráncolt homlok elszántsága és a 98%-os különadó gyilkos ötlete? Hol van már a választási győzelem heve, amikor az Alkotmánybíróság jogosítványait korlátoztuk azért, hogy visszamenőleges hatállyal szerezzünk érvényt a kétmillió fölötti pofátlanság eltörlésének? Rég volt, igaz sem volt, aki másképp emlékszik, az félrebeszél. Nem az alkotmányellenes, kétharmados erőszakot dicsőítem éppen, hanem ~~a nem létező~~ elvekről beszélek.

A 2010-es kormányváltást követően, az olcsó állam szellemében a Fidesz-kormány megszámlálhatatlan háttérintézményt létrehozott, (olyan is van közöttük, amit mindössze két hónappal ezelőtt) amelyekről most kiderítette, hogy fölöslegesek, haszontalanok, túlbürokratikusak, nem kellenek. Van egy jó hírem, a Klik marad, mert a Klikre továbbra is szükség van. Mert Klik nélkül mit érünk mi? Semmit.

Szóval az van, hogy miután elmúlt a felháborodás a tudjukkik pofátlan végkielégülésein, mi szerény pártkatonák is szeretnénk csoportosan végkielégülni a Lázár János fényes csillagunk által kijelölt úton és módon. Mondanám, hogy megfagytak már legalább százan ezen a télen, miközben ennek a kábé 10 ezer embernek az anyagi orgazmusát néhány száz millió forint alatt biztosan nem ússzuk meg, de utálom a demagógiát. A Fidesz is kit tömködjön ki lóvéval, ha nem a fölöslegessé, látszatintézkedési értelemben viszont annál inkább szükségessé vált sajátjait?

Lehetne jóhiszeműen azt mondani, hogy – bár sok időbe telt a felismerés – legalább most belátták az illetékesek, hogy ezt a borzalmas vízfejet nem bírjuk eltartani, de az az érzésem, egyáltalán nem erről van szó. Még akkor sem, ha az egyoldalú kirúgás általában fájdalomdíjjal jár. Ezzel együtt a spórolásra hivatkozva szórnak ki az érintett köztisztviselőknek „egyébként járó vagy nem is járó végkielégítés összegét jelentősen meghaladó egyszeri juttatásban” kifejezhető lelépési pénzeket. Azért, hogy takarodjanak át a versenyszférába, de legalábbis hat évig ne nagyon ólálkodjanak állami intézmények körül.

Nem kérdés, hogy amit valakinek nagylelkűen odaadnak, azt valahonnan máshonnan elveszik. Ez folyik hat éve. Általában nem onnan, ahol a legkevésbé van szükség rá, hanem onnan, ahonnan a legnagyobb volna. Az összes többi mellett az állami bürokrácia is annak a hűbéri rendszernek a tökéletes leképezése, amelyet a fejőstehénné degradált keményen dolgozó kisember rogyadozó vállai tartanak fenn. A kiválasztottak pedig élősködnek a javakon, és néha úgy tesznek – a látszat kedvéért -, hogy igen rosszul érzik magukat ettől. Ez történik most, amikor 10 ezer embertől úgy fognak papíron megszabadulni, hogy lehetőleg többe kerüljön, mintha maradnának.

Mert ami a tudjukkik esetében pofátlanságnak minősül, az nekik jár. Az állami hivatalokba beejtőernyőzött csókosok lojalitását valahogyan meg kell vásárolni, ha másként nem lehet akkor úgy, hogy fizetnek nekik havi 138 ezer forintot azért, hogy pár évig ne menjenek be dolgozni (ennyit tesz 10 millió forint 6 évre elosztva). Abba most nem megyek bele, hogy ilyen-olyan felügyelőbizottságokba hogyan veszik vissza az arra érdemeseket, mert tényleg belefájdul a fejem.

Amit föltétlenül érdemes megjegyezni: a hatalom megtartásának egyik fontos eleme a lojális közszféra. A bürokrácia pedig úgy fog csökkenni, hogy egyrészt a végkielégítések miatt még magasabbak lesznek a kiadások. Járulékos haszonként pedig az ellátatlan feladatokat másutt, más formában kell újraszervezni, lehetőleg nagyobb költségekkel.

Ezt is túléljük? Hát persze. Nekünk a nemzeti háttér végkielégülése (is) minden pénzt megér. Annál még jóval többet is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!