Van itt nekünk feladványként egy Hosszú Katalin (keresztségben: Katinka) elnevezésű világszámunk, aki ugyan nem iszik meg húzóra nyolctízdeci ágyasszilvát reggelire, ám ennek ellenére, vagy épp ezért mindennél gyorsabban végez célzott gimnasztikai gyakorlatokat vizes közegben oly meghatározó sebességgel, hogy egyrészt mindenkinél hamarabb eljut egyik pontból a másikba, másrészt mindeközben nem fullad meg. Mert az odáig rendben van, ha engem is ledobnak valahol Japántól keletre, én is tiszteletet parancsoló sebességgel süllyedek a Mariana-árok mélyére, és nincs az a dzsonivejszmüller, aki a nyomomba érne – de ez a nem-megfulladás, ez tényleg, ez egy vaszisztdasz. (Már tekintve, hogy halak jellemzően nem vagyunk, én ugyanis nem törekszem erre, időm döntő többségében legalábbis.)
De a „Katinka”! Nos, ennek a lánynak valamilyen okból rendszeres vízbe kerülésre van szüksége, ahol kedvére kalimpálhat, melyben egyelőre hasonlít kiskorú leszármazottaimra, azzal a lényeges különbséggel, hogy mondott Katinka részint nem igényel mindehhez kólát, fagylaltot és úszógumit, másrészt nem hogy ez pénzbe nem kerül nem hogy neki, de nekem se, de még ráadásul rengeteg pénzt is keres mindezzel. Kis szépségflastrom, hogy egyelőre még nem nekem keresi azt a rengeteg pénzt, ám lássuk be, nincs tisztázva minden fiatalkori éveim szexuális botlásait illetően, ki tudja. Elvileg lehet ekkora lányom. (Bár kizárt, hogy ekkora szerencsém legyen.)
Na mármost: ha Katinka, hogy is mondjam, házi munkalapú társadalma ezúton tehát jobban teljesít neveletlen, strandon randalírozó kölykeimnél, ami főleg őneki a dollárban kifejezett boldogságára van jelentős hatással, akkor mi a náthás szarért nem örül mindennek a sok jónak ez a lány, és miért követel ezt-azt egykori gazdájától, a Gyárfás Kisslacitól, akinek két gyönyörű emlején sarjadt ilyen szépre, kerekre?! (Leszámítva impozáns, erőteljes állkapcsát, de hát ugye mindennek, a sok-sok áldozatos nem doppingolásnak, azaz még egyszer, a NEM DOPPINGOLÁSNAK is lehetnek mellékhatásai.) Hát, de tényleg, de miért nem?
Pedig olyan szépen kérik. Miszerint „…bár a versenyzőnek a versenyengedélyt még az austini meghívás elfogadása előtt illett volna megkérnie, a kialakult helyzet mielőbbi békés rendezésének elősegítése érdekében a versenyengedélyt megadja – ha azt Katinka Austinból megkéri a szövetségi kapitánytól”. Azaz, tehát, szóval nincs harag, már amennyiben. Gyere haza, Kicsilány! Köztünk marad!
Mert tényleg, ugye elment dolgozni, az rendben van. De az nincs rendben, hogy nem volt ideje jelezni, hogy bár most sajnos szűkös idejére tekintettel a részéről inkább lemondana a Szövetség és csatolt szervei szájjal való kényeztetéséről, de higgyék el, ha több ideje lenne, más esetben levenné a harisnyát is közben. A melltartóról nem is beszélve. Hisz szövetségi melltartó az is, D-kosaras. Nagymagyarországos.
Másképp kifejezve: nevezett n. ernő és bűntársai igazán szólhattak volna időben, hogy azok az övék, mármint a saját golyóik. De hát, így már ugye, utólag, nehéz mit tenni. Ezen golyók tehát mostantól a Pásztor 2015 Einstand Bt. tulajdonát képezik. Minden további intézkedésig.
Also, wie man denkt: szopol, ribanc?
Szerző: Humperdick
Forrás: Gépnarancs
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.