NEHAZUGGY

Semjén Zsolt annyira sikeres, hogy lassan beledöglünk

H. Andrea | 2016. Január 1, Péntek | 19:38

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ugyan tavaly történt, de még belenyúlt friss, harmatos új évünkbe a hír, miszerint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes sem tudta visszafogni magát a 2015-es év értékelésétől. Két közszolgálati ima között, a szilveszteri buli előtt a Kossuth rádióban szórta az igét a sikerekről, megvalósításokról, a minden sínen van kereszténydemokrata életérzésről.

fotó: Kovács Attila/MTI

A nemzet (lóháton is legsikeresebb) vadásza azt mondta: 2015 a magyar nemzetpolitika talán legsikeresebb éve volt. És ha valaki, ő biztosan tudja. Az összes program „zökkenő nélkül működik” Kőrösi Csoma Sándortól Petőfi Sándorig. A diaszpóra magyarsága (IS) meg van mentve. Az is, amelyik nem is diaszpóra. Arról filozófált, fontos, hogy a magyarság nemcsak kulturálisan, de anyagilag is meg tudjon maradni a saját szülőföldjén. Azt is büszkén mesélte ezzel összefüggésben, hogy 50 milliárd forintot talicskáztak ki Szerbiába, hogy a szerb vállalkozókat Magyarországhoz kössék. A következő nagy gazdasági fejlesztést egyébként Kárpátaljára tervezi a kormány. Felvidéken már most is „szárnyalnak a szlovák-magyar gazdasági kapcsolatok”, a szlovák katonák történelmi segédkezése a magyar határ megvédésében „megágyaz” annak, hogy a nemzetiségi kérdésekben is előre lehessen lépni idővel. (Pedig én azt hittem, hogy ez már megoldódott, amikor Orbán Ficóval kedélyesen pálinkázgatott. Hát nem.) Sikereken innen és túl, azért bajok is vannak ám: a román-magyar kapcsolatok jelentősen megromlottak. Nem, nem a Szijjártó-féle magyar tahó diplomácia tehet erről, hanem a Victor Ponta-féle baloldali kormány, amely tört-zúzott és tudatosan lerombolt mindent. A romániai magyar érdekképviselettel összefüggésben úgy okoskodott: ha az RMDSZ esetleg kiesne a bukaresti parlamentből, akkor fennállna annak a veszélye, hogy román pártokba integrálódik a magyar értelmiség.

E magvasan magvas és velősen velős információk tudomásul vétele után, a megfelelő véleményalkotás érdekében arra jutottam, hogy talán érdemes volna áttekinteni a nemzetpolitikáért felelős fővadász elmúlt, sikerekben és fontos tennivalókban gazdag évét.

Január elején – totális nemzeti amnéziát színlelve – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellenzékének szólt be, amikor azt mondta: „Sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg az RMDSZ gyengítése, annak kockáztatása, hogy az RMDSZ ne játsszon fontos szerepet a bukaresti parlamentben”. Elfelejtette hozzátenni – ahogy a fenti ömlengésben is -, hogy 2012-ben, a romániai önkormányzati és parlamenti választások idején a Fidesz-KDNP megfeszített erővel dolgozott azon, hogy az RMDSZ lehetőleg ne jusson be a bukaresti parlamentbe. Tette ezt úgy, hogy pénzzel, humán erőforrással és Kövér Lászlóval támogatta meg Tőkés László valamennyi zsebpártját és vadul kampányolt az RMDSZ ellenében.
Március végén egyedüli indulóként futott be a Kereszténydemokrata Néppárt tisztújító országos választmányi ülésén: újabb két évre ő lett a mérhetetlen, virtuális párt elnöke.
Augusztusban a fegyvertörvény enyhítésének fontosságáról lamentált, és az volt a pillanatnyilag legnagyobb baja, hogy jelenleg (mármint akkor, tavaly augusztusban) hatástalanítani kell egy ritka, első vagy második világháborús puskát is, amennyiben a gazdája nem tudja vadász- vagy sportfegyverként bejegyeztetni. Ez meg egyszerűen barbár eljárás.
Szeptember hajnalán, miközben többszáz menekült (köztük nők és gyerekek) gyalog indult el Ausztria felé, és egy üveg víznek meg egy banánnak is örültek, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke éppen a IX. Országos Vadgasztronómiai Fesztiválon dőzsölt. Annak örült ő, ha már ott volt, hogy „az őzbak a bizonyíték arra, hogy a magyar vadgazdálkodás világra szóló csodákat képes produkálni”.
Októberre kiderült, hogy Semjén Zsolt hátradőlhet. Miután a Földművelésügyi Minisztériumban is külön munkacsoport alakult Semjén szívügye miatt, meglett a történelmien új vadászati törvény(csomag). Pont olyan lett, amilyennek elképzelte.
Október (hála legyen istennek!) több szempontból is sikeres volt a miniszterelnök-helyettes úr számára. A nemzeti ünnep alkalmából Nigériába látogatott, ahol megígérte, hogy Magyarország segít az országban garázdálkodó iszlamista terrorszervezet, a Boko Haram kinyírásában. Bármit is jelentsen ez.

És részletezhetném napestig, de kicsit nagyobb sebességre kapcsolva inkább összefoglalom: székely zászlót avatott Debrecenben, kitüntetett, felavatott, üdvözölt, elismert, kopjafát állított, tisztelgett, együttérzett, megköszönt, kezdeményezett, magyar kereskedőházat nyitott Namíbiában és Zambiában (!), Koreába és Vietnámba (!) is ellátogatott, de jelen volt a 34. postagalamb olimpia megnyitóján is. Na ugye?

Ők nem a Kozmikusan Univerzális Egységes Világtudat egyházának főpapjai, hanem a háromszéki Árkoson 2014. október 4-én tartott IV. Székelyföldi vadásztalálkozó résztvevői (forrás: Főtér)

És hogy mindezt miért volt érdemes végignyálazni? Mert halvány elképzelésem nincs, miféle minden eddiginél sikeresebb nemzetpolitikáról beszél Semjén Zsolt. És nem azt kérem számon rajta, hogy mit keresett nemzetpolitikailag Afrikában, vagy a távolabbi Keleten. Bár egyáltalán nem zavarna ha a vadászat felülírná a józanságot, de mennyire lehet sikeres ez a 100 éves áldozati- és panaszkultúrában gyökerező, sehova nem vezető lamentálás, a határon inneni és túli magyarok tudatos egymás ellen hergelése?

Nem, ez nem az, aminek látszik (fotó: Semjén Zsolt – Facebook)

Mert az a politika, amit Semjén Zsolt képvisel (ha a romániai magyar érdekképviselettel kapcsolatos köpönyegforgatást nem is vesszük figyelembe), egyetlen méltányolható eredményt nem tud felmutatni azzal kapcsolatban, hogy az elcsatolt nemzetrészek valóban közelebb kerültek volna a nyelvhasználattal, magyar iskolákkal, autonómiákkal kapcsolatos problémáik megoldásához. A környező országokban pillanatnyilag ugyanolyan biztos léptekkel folyik tovább az asszimiláció, mint a Fidesz kormányzása előtt. Járulékos veszteségként mostmár legalább a levegőben is tapintható a magyarországi magyar lakosság utálata a határon túli magyarok iránt. És viszont.

Zárójel: Romániában a minap újra razziázott és székely terroristát kiáltott az ottani TEK, és az éppen aktuális házkutatás során Wass Albert köteteket és zászlókat foglaltak le. Ez annyira abszurd, hogy semmiképp ne zavarja meg Semjén Zsoltot az ő nemzetpolitikai sikereiben. Nem ő tehet róla, nem ő tehet ellene. Végül is neki azt mondták, legyen meg a ciklus végére az X millió kettős állampolgár.

De ha mindez esetleg nem így lenne: amikor Magyarországról közel fél millió ember vándorolt ki az elmúlt években (egyáltalán nem kalandvágyból), amikor a stadionokba, kisvasutakba, drága festményekbe és baráti vállalkozásokba ömlenek az egészségügyre és a valódi munkahelyteremtésre is fordítható összegek, akkor hogy lehet sikerként előadni, hogy 50 milliárdot fordítottunk szerbiai gazdaságfejlesztésekre?

Lehet, hogy Semjén Zsolt számára hangzatos (nemzetpolitikai) sikerektől duzzadó keblű év volt a tavalyi, ám nekem mégis úgy tűnik, hogy a győzelmi propaganda ellenére ez egy végletesen megosztó, mindent szét- és leromboló politika. Aminek beláthatatlan következményei már most körvonalazódnak.

Minden energia, amit az – érzelmileg valóban fontos – kettős állampolgársággal való téglaporos mellveregetés piaci termékként való eladásába csatornáztak, mára olyan mély szakadékot ásott a nemzetrészek közé, mint ide Namíbia és Zambia.

A szavazati jog történelmi bűnnek is tekinthető kiterjesztése mellett, a külhoniak helyzetének és mindennapjainak tényleges megkönnyítésére semmilyen erőfeszítést nem tett a magyar kormány: a lóhátra ülés, két zászlófelvonás, három kopjafa állítás nem nevezhető felelős nemzetpolitizálásnak. Sikernek még annyira sem. Főleg úgy, hogy ezekbe a páratlan sikerekbe Magyarország lassan beleroppan. Félelmetes belegondolni, hogy ha a tavalyi Semjén Zsolt talán legsikeresebb éve volt, az idei vajon milyen lesz. Ha meg lehetne úszni, én szívesen megúsznám, hogy kiderüljön.

fotó: MTI/atv.hu

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!